AZ OTTHON MELEGE

Az ember életében az első öt-tíz-tizenöt év a legfontosabb, ekkor kaphatjuk meg a szüleinktől azt a nevelést, támogatást, inspirációt, ami később mindenre hat. Sok művész a nehéz gyerekkorából és a szenvedésekből táplálkozik, én normális családból jöttem, nagyon jóban voltam a szüleimmel, rengeteget segítettek mindenben. Sokat tanultam tőlük a tisztességről, az őszinteségről és az egyenességről, annak minden kockázatával, mert ha valaki szókimondó, az könnyen konfliktusokhoz vezet. Otthonról hoztam a csapatmunkát, a közösségi szellemet, az együttműködés képességét, ami jó alapokat adott a pályámhoz.

KEMÉNYKALAP ÉS MUNKAMORÁL

A gyerekek nagyon fogékonyak még, és én tízéves koromban kezdtem filmezni, ami később is meghatározta a hozzáállásomat a munkához, a szakmához, a színpadhoz és a technikai háttérhez. A filmesek járták az iskolákat, gyerekeket kerestek, és gyorsan eldőlt, hogy azok közé tartozom, akikkel lehet komolyabban is dolgozni. Volt, akinek a filmezés csak rövid kaland maradt, én négy évig főállásszerűen tevékenykedtem gyerekszínészként. Ez azzal is jár, hogy mivel ötven éve aktívan dolgozom, már fáradok egy kicsit. Annak idején még tanultam is mellette, az eredményeim jók voltak, meg sportolgattam, zongoráztam, szolfézsra jártam, a mai fejemmel nem is értem, hogyan tudtam annyi mindennel foglalkozni.

ÁTMUZSIKÁLT ÉLET