– Jöjjön nyugodtan, a ház előtt látja majd a karácsonyfát, amit hatszáz horgolt kockával borítottunk be – mondja a telefonban a II. Kerületi Kulturális Nonprofit Kft. operatív ügyvezetője, Vámos Ágnes. Sajnos nem tudok látványosan lelkesedni egy horgolt karácsonyfáért, egészen addig, amíg meg nem pillantom teljes életnagyságában. Mert meglepően jól néz ki. Meg is állok, és elkezdem fotózgatni a telefonommal.
Budapesten járunk, a II. kerületben. Magyarország egyik legtehetősebb kerülete ez, ha az egy főre eső bevételeket tekintjük. Épp ezért is volt furcsa egy kissé, hogy pont a „Marczi”, azaz a Marczibányi Téri Művelődési Központ nyitja ki – az országban szinte először – a kapuját azoknak, akik fűtési vészhelyzetbe kerülnek. Aztán a kép árnyaltabb lett. A december hónap és január eleje az egész országban a „szokásos” formáját hozta: mióta a globális felmelegedés betette a lábát a Kárpát-medencébe, mintha eltűnt volna a tél. Ami egyrészt tragédia, hiszen ez hosszú távon az egész életünket és a bioszférát is megváltoztatja. Másrészt áldás, hiszen egyelőre nem szükséges agyonfűteni mindent az aranyárba kerülő energiával. Így aztán nem is kell egyelőre a fagyhalál elől menekülő, utolsó erejükkel a kilincsbe kapaszkodó kerületi lakosokat képzelni egy ilyen helyszínre. Aztán meg az is történt, hogy a szervezők belátták: a „nyugdíjasmelegedő” nem olyan hívogató. Kevesen vállalnák – még ha történetesen fáznak is –, hogy büszkeségüket feladva bekopogtassanak. Másrészt a közművelődési intézmények nem tudják és nem is akarják átvállalni az állami szociális ellátás feladatait. Ide mindenkit várnak, aki magányos, és a sötét téli napokon szívesen eltöltene néhány órát közösségben – na és persze melegben. Így lett aztán a hely neve inkább „Marczi Nappali”. Jobban hangzik, és nem is ad okot félreértésre.
Bridzs és adományok
– Ez egy nappali, és így is használjuk – mondja Vámos Ágnes. – Arról szól, hogy nappal jöjjenek ide azok, akik egyedül vannak. Vagy nem tudnak fűteni. Vagy csak valahova egyáltalán leülnének. Számos olyan kérdéssel találkoztunk a Facebookon is arról, hol lehet a kerületben meginni egy kávét úgy, hogy ne érezzük magunkat kényelmetlenül, vagy ne kelljen ezer forintot fizetni érte. Tulajdonképpen innen jött a dolog, de aztán az okok szépen összeértek, amikor felemelték a fűtésdíjakat… Éppenséggel a miénket is, viszont a polgármester rögtön az első napon kijelentette, hogy nem fog bezárni közművelődési intézményeket.
A Marczi Nappali nem is pénzkérdés, hiszen ha nincs ott senki, egyszerűen elzárják a radiátorokat. A programok pedig önkéntes felajánlásokból érkeznek. Huzella Péter például rendszeresen fellép a Marczibányi téren – számára nem is volt kérdés, hogy ottjártunk előtt két nappal alkalmi kiskoncertet adjon a Nappaliban. Mindenki ingyenesen ajánlja fel a segítségét – legyen az tárgyi adomány vagy valamilyen élmény. Hogy miféle programokkal készül a Nappali – amit február 28-ig kívánnak működtetni –, riportunk készülésének idején kristályosodik ki. Segítenének táncpedagógusok, pszichológusok, zenészek, nyelvtanárok – új dolog ez, forrásban van éppen. Az már biztos, hogy kedden és csütörtökön Nappali film címmel ingyenes vetítésekkel várják az ide látogatókat. De nehéz becsalogatni egyelőre az időseket. Tényleg szemérmesek, és nem akarják vállalni, hogy otthon nem tudnak fűteni. Sokan úgy érkeznek, hogy adományt hoznak – társasjátékot, süteményt –, és csak utána kérdeznek rá, hogy esetleg körülnézhetnének-e.
Minderre szépen rácáfol, amikor benyitunk a helyiségbe, mert szerdánként egy spontán szerveződő bridzsklub lakja be a Nappalit. A nyugdíjasok vadul zsugáznak, és teljesen belemerülnek a játékba – nem is nagyon engedik, hogy félbeszakítsuk őket az okvetetlenkedő kérdéseinkkel. Galambos János klubvezető azért annyit elárul, hogy a kerületi lapból tudták meg, hogy itt egy helyiség, és a helyi baráti társaság nagyon megörült a lehetőségnek.
– Már tizennégy-tizenöt éve bridzselünk együtt ezzel a csapattal – mondja. – Csodálatos szórakozás, kikapcsolódás és agytorna. A Covid alatt az interneten is folyamatosan játszottunk a barátokkal, így sosem éreztük egyedül magunkat. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
„Tekerj le otthon, töltődj fel nálunk!”
Az M6-os autópályáról lefordulva szinte idilli a táj: süt a nap, és zöldell az őszi vetés. A Tolna megyei Gerjenbe tartunk, ebbe az 1250 főt számláló községbe, hogy megnézzük az ő Nappalijukat. Ősszel jelentették be, december közepén pedig meg is nyílt a helyiség. Míg Budapesten a bridzsezők kaptak elsőként a lehetőségen, Gerjenben az itteni nyugdíjasklub vár bennünket.
