Lulu Hurst 1869-ben született Georgia állam egyik észak-nyugati megyéjében. Gyermekkoráról nem sokat tudni, tinédzserként azonban az USA egyik leghíresebb mutatványosává vált hihetetlen erejének köszönhetően. Korabeli beszámolók szerint Hurst nagydarab, erős, felnőtt férfiakat tologatott ide-oda– miközben lelkesen kacarászott, emiatt is ragadt rá a „georgiai csoda” és „georgiai mágnes” mellett a „nevető Lulu” becenév… De mégis hogyan volt mindez lehetséges? Valóban csoda lett volna?

Szülei szerint Hurst azután kezdett el furcsán viselkedni, hogy 14 éves korában egy nap belé csapott a villám. Családja szerint ezután néha szikrákat szórt a teste, a jelenlétében esernyők nyíltak ki, és tárgyak kezdtek röpködni keresztül-kasul a szobában. Közönsége minderről persze csak azután értesült, hogy Hurst lenyűgözte őket mutatványaival: azzal, hogy látszólag bárkinél erősebb volt. Erőbemutatói során általában a közönsége soraiból kért fel férfiakat, hogy velük szemben demonstrálja természetfelettinek tűnő erejét – ezáltal bizonyítva, hogy nem csalás, nem ámítás, ami a tömegek szemei láttára történik. Persze az átlagembert mindez annyira zavarba ejtette, hogy 1884-ben még a Georgiában lévő Augustai Orvosi Egyetem szakértői is megvizsgálták a lányt, csak hogy kiderítsék, mégis mitől lakozhat benne ekkora erő. Az ottaniak arra jutottak, hogy semmi szervi dolog nem indokolja a történteket – a közönség tehát megmaradt annál, hogy bizonyára isteni közbeavatkozás vagy mágia állhat a furcsaság mögött.

Lulu Hurst (Fotó: Wikipedia)

Hurst kevesebb mint két év alatt szinte az összes USA-beli államot bejárta, és valóságos vagyont halmozott fel a családjának: mai pénzben mérve nagyjából egymillió dollárt keresett; egy-egy előadásárért gyakran többet fizettek neki az akkori amerikai átlagpolgár éves kereseténél. Mindenhonnan Hurst csodájára jártak, 1884 októberében még a The New York Times is így számolt be róla: „Húsz erős, jól megtermett klubsportoló mászott fel tegnap este a Wallack Színház színpadára, és egy órán át vasgyúrókként küzdöttek, hogy vagy kifárasszák, vagy leleplezzék Lulu Hurstöt… A sportolók az előadás után izzadtan és zavarodottan vonultak le a színpadról. A georgiai lány pedig, aki úgy dobálta őket, mintha csak szalmából lettek volna, végig tökéletesen nyugodt maradt, és a fáradtságnak a legapróbb jelét sem mutatta.” A Buffalo Evening News egyenesen versbe fogalmazta a lány történetét (ahogyan az a népi hősökkel lenni szokott), Henry Grady, az Atlanta Constitution szerkesztője pedig helyszíni tudósítót küldött a lány országos turnéjára. Állítólag még Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója is megnézte Hurst műsorát, akárcsak a 10 éves Winston Churchill, aki épp az előadás idején tartózkodott New Yorkban, valamint a lány az amerikai kongresszus előtt is bemutatózott.

16 éves korában, épp első európai turnéja indulása előtt jelentette be visszavonulását, amellyel szüleit és menedzserét, Paul Atkinsont is igencsak meglepte. Az apja megpróbálta rávenni, hogy folytassa a munkát, de a lány, úgy tűnt, belefáradt a nagy felhajtásba… Atkinson társaságába azonban korántsem. Menedzserével összeházasodtak, majd a férfi szülővárosába, Madisonba költöztek, és halálukig itt éltek együtt. A párnak gyerekei is születtek (ők érdekes módon nem örököltek „természetfölötti képességeket”), így Hurst az élete további részében az ő nevelésükkel és jótékonykodással, valamint könyvírással foglalkozott: 1897-ben megjelent önéletrajzában ugyanis lerántotta a leplet sikerének titkáról.

A Lulu Hurst (the Georgia Wonder) Writes Her Autobiography, and for the First Time Explains and Demonstrates the Great Secret of Her Marvelous Power [nagyjából: Lulu Hurst, (A georgiai csoda) megírja önéletrajzát, és először magyarázza el és mutatja be csodálatos ereje nagy titkát] című műben a nő még azt is bevallotta, hogy a villámcsapásos történet is csak kitaláció volt. Leírta, hogy valójában azért hagyta ott a showbizniszt, mert félni kezdett azoktól a fanatikusoktól, akik váltig állították, hogy ereje hátterében spiritualizmus, tömeghipnózis és mágneses erők állnak.

A Walter Main Cirkusz plakátja 1894-ből (Kép: Ken Hark Circus Collection/Wikimedia Commons)

Az igazság az, hogy Hurst semmiféle természetfeletti erőt nem birtokolt, hanem egyszerűen csak a fizika törvényeit alkalmazta némi pénzkeresés érdekében. Ahogyan azt Simon Newcomb professzor a Science 1885. februári számában már korábban leírta (persze a tudományos tények és logikai magyarázatok már akkoriban is kevésbé érdekelték a nagyérdeműt egy feltételezett csodánál): az Egyensúlyteszt címre keresztelt mutatvány sikeres kivitelezése mindössze annyit követelt Hursttől, hogy látszólag ellenálljon egy, két vagy akár három nagydarab férfi erejének, amint ők mindkét kezükkel egy vízszintesen tartott farúdnak feszültek, miközben Hurst velük szemben állva, egyik vagy mindkét kezét a rúd közepére szorítva, (akár fél lábon állva) egyensúlyozott. Úgy tűnt, hogy a férfiak minden erejüket beleadják, hogy elmozdítsák a lányt, Hurst azonban meg soha sem moccant, könnyedén ellentartott nekik.

Newcomb szerint a kulcs elsősorban abban rejlett, hogy

miközben Hurst ellenfelei a menedzsere utasításait hallgatták, a nő észrevétlenül, finoman felfelé kezdte tolni a rudat, majd mikor a férfiak elkezdték az irányába, előre nyomni azt, Hurst a felfelé irányuló tartásával elterelte, átirányította a férfiak erejét.

Ez persze a nézők számára úgy tűnt (és maguk a férfiak is úgy érezhették), mintha az ellenfelei valóban minden erejüket latba vetve próbálták volna hátralökni Hurstot, a valóságban azonban csupán azért küzdöttek, hogy a rudat egy helyben tartsák. Amennyiben Hurst hirtelen megváltoztatta volna az erőkifejtése irányát, a férfiak azonnal elveszítették volna az egyensúlyukat – ahogyan az a mutatványok során néha valóban meg is történt. A nő további mutatványai is hasonló elvekre épültek, így ellenfelei minden alkalommal már eleve vereségre voltak ítélve.

Lulu Hurst (Kép: Instagram/ @newgeorgiaencyclopedia)

Hurst visszavonulása után persze többen megpróbáltak hasonlóan nagy hasznot húzni alapvető fizikai ismeretekből: tömérdek utánzója közül Mattie Lee Price, Annie Abbott és Matilda Tatro neve az utókornak is fennmaradt.

Tanulságként levonható tehát, hogy bizony megéri odafigyelni az iskolában: még fizikaórán is – hisz’ ki tudja, az élet milyen váratlan helyzeteiben húzhatunk majd hasznot ismereteinkből! Egy korábbi kvízünk segítségével pedig akár most azonnal tesztelheted is, mennyire vagy jó fizikából! 

Kiemelt kép: Goodboy Picture Company/Getty Images