Egy jó könyv forgatása minden érzékszervünket képes bekapcsolni. Elég csupán a papír tapintására vagy az új könyvek illatára gondolnunk, ha pedig az adott szöveg a zamatos gasztronómiai részleteket sem mellőzi, akkor az már valóban csak hab a képzeletbeli irodalmi tortán. A könyves harapnivalók megédesítik az olvasmányélményt, de egyes esetekben jobb, ha ezt az élményt nem próbáljuk meg átültetni a konyhába, mert kiábrándító lehet a végeredmény. A School Library Journal folyóirat közvélemény-kutatás alapján gyűjtötte össze a leginkább illúzióromboló könyves „finomságokat”, mi pedig ezekből válogattuk ki kedvenceinket. 

Harriet, a kém és a tojás nélküli tojáskrém rejtélye

Fotó: Getty Images

Az amerikaiak legendás gyerekkönyv-klasszikusát, a Harriet, a kém című 1964-ben megjelent kötetet Louise Fitzhugh írta és illusztrálta. A filmvászonról is visszaköszönő történetet a gyermekirodalom mérföldköveként tartják számon a tengerentúlon, és a mai napig előkelő helyet foglal el az irodalmi listákon. Azonban a valóság a tizenéves New York-i detektív kedvenc csemegéjéről, a csokoládés tojáskrémről eléggé kiábrándító: bár elsőre valami krémes-habos, sűrű turmixra gondolunk, valójában a tojáskrém nem tartalmaz sem tojást, sem pedig kanalazható krémréteget, sőt, egyszerűen nem más, mint szódavíz, tejszín és csokoládészirup keveréke. Hogy elviselhetőbb legyen ez a felismerés, a gyermekkor nosztalgiájába kapaszkodó amerikai felnőttek jellemzően rummal dúsítják kedvenc főhősük italát.

Az oroszlán, a boszorkány és az ehetetlen török csemege

Fotó: Getty Images

C. S. Lewis világhírű Narnia könyveinek megjelenése után a gyerekek megszállottjai lettek a Pevensie testvérek ruhásszekrényen túli kalandjainak, köztük kifejezetten azoknak az eseményeknek, melyek egy bizonyos török csemege köré szerveződtek. A puha, porcukros, gyümölcszselés nyalánkság – melyet a Fehér boszorkány ad a fiúnak – olyannyira csábító volt, hogy Edmund Pevensie elárulta érte a testvéreit.
Az édes varázslat azonban nem működik a ruhásszekrény ezen oldalán. A valóságban a török csemege egy tömör, kemény, ragacsos édesség, melynek tömény cukoríze van. A 17. századból származó, szultánkenyérként is emlegetett, keményítőből és cukorból készült desszert népszerűsége valójában a második világháború idejéből ered, amikor Nagy-Britanniában szinte lehetetlen volt cukorhoz jutni. Érthető, hogy ilyen körülmények között miért vált népszerűvé ez a török ínyencség.

Anne Shirley és a megbolondított málnaszörp

Fotó: Getty Images

Ez a trükkös szomjoltó kicsit kakukktojás, ugyanis már L. M. Montgomery regénysorozatának emlékezetes jelenetéből kiderül, hogy az előkelő koktélként hangzó „raspberry cordial” tulajdonképpen egyszerű málnaszörp (a magyar fordításban titokzatosan „m” „sz” rövidítéssel utal rá Anne). De akkor mitől érezték olyan jól magukat a lányok az említett híres jelenetben? A Diana uzsonnameghívásának tragikus végkifejlete című fejezetben Anne elhívja magához Diana barátnőjét egy délutánra, melyen az élénkpiros szörpös üveg is előkerül, legalábbis Anne ezt hiszi.

Miközben a feltűnően mámorossá vált Dianaról olvasunk, azon morfondírozunk, vajon mi lehet a titkos összetevő, melynek kortyolása után Anne is csak ennyit tud mondani: „Nem is tudtam, hogy ez ilyen jó!” Végül Marilla önt tiszta vizet a pohárba. Rájön, hogy Anne tévedésből rossz üveget hozott ki a kamrából. A himlőgyanúval hazaszédelgő Diana málnaszörp helyett ribiszkeborral megtöltött poharakat emelgetett az uzsonnás délutánon.

Paddington és az ő híresen keserű marmeládja

Fotó: Getty Images

Ahhoz, hogy megértsük, a gyermekirodalom második leghíresebb medvéje miért cserélte az édes lépes mézet keserű narancslekvárra, érdemes bepillantanunk a medve szülőatyjának konyhájába. Michael Bond angol író ugyanis a maga szórakoztatására találta ki a legsötétebb Peruból származó medve alakját, aki hozzá hasonlóan rajong a narancshéjból készített marmeládéért. Az eredeti narancsmarmeládé a mai napig abból az illatos sevillai gyümölcsfajtából készül, melyet a spanyolok csupán kertjeik díszítésére termesztenek – na meg persze az angliai lekváripar ellátására –, ugyanis keserű héja miatt ehetetlennek tartják.

Ennek tudatában egészen más színben tűnnek fel Paddington ínycsiklandó lekváros szendvicsei, melyek még Erzsébet királynő kézitáskájából is előkerültek a Paddington mackóval töltött teadélutánon.

Harry Potter és a nem is annyira varázslatos vajsör

Fotó: Getty Images

Talán nincs is olyan elkötelezett Harry Potter rajongó, aki ne vágyott volna rá, hogy Harry, Ron és Hermione társaságában legurítson néhány korsó vajsört a Három Seprűben. J. K. Rowling a tejkaramellás, fűszerekkel ízesített italkülönlegességet a varázslóvilág legfinomabb szomjoltójaként írja le, mely tanévről tanévre a Roxmortsba csábítja a három jó barátot. A mugliknak azonban nem könnyű hozzájutni Madam Rosmerta (a Három Seprű tulajdonosa) receptjéhez, legalábbis ezzel tudjuk magyarázni, hogy a való világban feleannyira sem varázslatos ez a hangzatos sörfajta.

A Universal vidámparkjában kapható verziót többször érte már kritika, miszerint az csupán hideg, túlcukrozott szódavíz, míg a rajongók inkább forró, krémes változatban, bajszot hagyó habos réteggel képzelték el olvasás közben. Szerencsére az internet népe bájitaltanári előképzettség nélkül is ki tudta kísérletezni a tökéletes receptet, melybe sör, valódi vaj és sűrű tejszín kerül cukorral, szerecsendióval, gyömbérrel, szegfűszeggel és egy csipetnyi fahéjjal.

Pál utcai fiúk és az egy krajcáros törökméz

Fotó: Getty Images

„Törökméz: Nyúlós, fehér gumianyag, amiben apró, bizonytalan tárgyak vannak.” Így emlékszik vissza Karinthy Frigyes A Pál utcai fiúk egy krajcárért kapható fehér, mogyoróval spékelt masszájára, mely szintén egy szirupos keleti édesség. A magyar irodalom legendás klasszikusának Csele nevű szereplője még kapualjbéli alkudozásba is fog ezért a török eredetű desszertért, melynek már nevéből sejthetjük, hogy cukor aztán lehet benne bőséggel. A mézből, cukorból és szódabikarbónából készült édességféle szivacsszerű szerkezetéről kapta a nevét, a törökméz kifejezés dallamossága pedig remekül beleillik Molnár Ferenc szövegébe. A valóságban azonban valószínűleg hamar megcsömörlenénk ettől a csemegétől, melynek édessége még a török desszertek között is legendás. Természetesen találunk belőle könyvmolybarát verziót, melybe tojásfehérje, földimogyoró vagy mandula, pisztácia és dió is kerül.

Kiemelt kép: Getty Images