A szorongás, a frusztráció és a stressz levezetésének, és önmagunk megnyugtatásának egyik leghatékonyabb és legártalmatlanabb módja a sírás (és szükséges is, ahogy ezt korábban már megírtuk). Mindenkinek szüksége van rá, hogy időről időre kiszakadjanak belőle a könnyek – és ezzel nem hogy nincs semmi baj, hanem még jót is teszünk vele a szervezetünknek. „Amennyiben visszatartjuk az erős érzelmeink levezetését, az olyan, mintha egy strandlabdát próbálnánk meg a víz alatt tartani: kimerítő, és végül úgysem sikerül majd, legfeljebb csak sokkal kiszámíthatatlanabb, nem kívánt módon történik meg” – fogalmazott a Women’s Healthnek Dr. Olga Karasina pszichológus.

Miért vannak tehát mégis olyan sokan, akik nem tudnak sírni? Ritka esetekben akár egészségi probléma is állhat ennek hátterében (szemszárazság vagy Sjögren-szindróma, esetleg antidepresszánsok, antihisztaminok, fogamzásgátlók és vérnyomáscsökkentők okozhatnak még ilyesmit), de a legtöbben valójában szándékosan kerülik, hogy a könnyük kicsorduljon, mivel ők az érzelmeik elfojtásával a kellemetlen gondolataik elől próbálnak elmenekülni. Ahogyan azonban Karasina is említette: ez nem éppen célravezető (és nem is túl bátor) hozzáállás, hiszen az elfojtott feszültség valamilyen módon mindenképp utat tör majd magának – ezek a módok pedig egy kiadós zokogásnál általában sokkal csúnyábbak, sőt, akár még veszélyesek is lehetnek.

Nézzük tehát, mit tehetünk a stresszoldás érdekében, azaz: hogyan ríkassuk meg magunkat a nap bármely szakában a gyors megkönnyebbülés érdekében?

Vonuljunk el!

Kezdjük a felkészüléssel: biztosítsunk magunknak zavartalan környezetet a síráshoz! Amennyiben a munkahelyünkön, vagy nyilvános helyen öntenek el bennünket az indulatok, vonuljunk el egy üres tárgyalóba, öltözőbe vagy mosdóba! Amennyiben otthon gyötör bennünket a stressz, de csak nem akar eltörni az a bizonyos mécses, akkor is érdemes lehet elvonulni egy csendes szobába, esetleg egy takaró vagy a zuhany alatt elbújni a világ elől – a kívánt hangulat érdekében.

Végezzünk légzőgyakorlatokat!

Légzőgyakorlatok, de még a szimpla ásítozás is közelebb vihet bennünket a célunkhoz. „A légzőgyakorlatok stimulálják a paraszimpatikus idegrendszert, és segítenek beállítani testünkben az érzelmi, mentális, fizikai és spirituális egyensúlyt. Sokan számolnak be arról, hogy a légzőgyakorlatos foglalkozások eredményeként sírásban törtek ki” – mondja Lena Suarez-Angelino szociális munkás. De nemcsak az „üres sóhajtozás”, hanem az ezt kiváltó mozgásformák is előcsalogathatják a könnyeinket. „A jóga bizonyos pózai köztudottan segítenek a traumák gyógyításában és az érzelmek feldolgozásában, ami gyakran könnyeket eredményez. Néha egy erőteljes edzés, amely ütőmozdulatokkal is jár (például a box, a kickbox), segíthet kiadni magunkból a frusztrációt, segíthet lebontani a gátakat, és lehetővé teheti a könnyek szabad áramlását” – fejti ki Suarez-Angelino.

Szem mereszt, nem pislog!

A színészeknek is általában ez a tipp segít abban, hogy néhány könnycseppet kierőszakoljanak magukból egy szerep kedvéért. „Testünk természetes ösztöne, hogy pislogással nedvességet termeljen, és megakadályozza, hogy a törmelék és a szennyeződések a szemünkben maradjanak, és fertőzést okozzanak. Ha a természetes működés ellen teszünk, a testünk mindent bevet majd, hogy mégis elérje a célját” – magyarázza Suarez-Angelino.

Forduljunk a művészethez segítségért!

Karasina azt ajánlja, hogy tegyünk fel egy olyan lemezt, amely erős nosztalgikus érzéssel önt el bennünket, és egy olyan időre emlékeztet az életünkből, amikor nagyon intenzív érzelmeket éltünk át. Suarez-Angelino szerint a zenehallgatáshoz hasonlóan az olvasáshoz is fordulhatunk segítségért: „Egyes könyvek híresek arról, hogy bizonyos embereket újra és újra megríkatnak, függetlenül attól, hogy hányszor olvasták már el őket” – mondja. És természetesen a világ bármelyik jól sikerült drámája, romantikus, háborús vagy mesefilmje is hasonló hatással lehet ránk! Gondoljuk át, mely filmen hatódtunk meg legutóbb igazán, indítsuk el ezt, majd hagyjuk, hogy az érzelmek (amelyek talán már nem is a mozi cselekményéhez, hanem saját életünkhöz kapcsolódnak) lavinaként árasszanak el bennünket!

Összefoglalva

Zárkózzunk be egyedül egy csöndes szobába, bámuljunk magunk elé 20-30 másodpercig, közben őszintén, megértéssel gondoljuk át saját belső feszültségünk okait, sóhajtsunk nagyokat, és élvezzük, ahogyan utat törnek maguknak a könnyek!

Kiemelt kép: Anthony Tran/Unsplash