Nem is tudom, jártam-e már télen a Balatonnál, tűnődöm, miközben tűkön ülök, szinte gyermeki várakozás van bennem, mint mindig, hogy végre lássam a kékségét, felbukkanjon a megunhatatlan tó.

Szikrázó napsütéshez van szerencsénk, még jó, hogy nem én vezetek, mert folyton a Balatont bámulom, illetve a telefonomat, hogy fotózzam, és kikeressem a YouTube-­ról V Zolika klasszikusát, a Balaton című számot, amely nélkül nekünk nem indul kiruccanás a magyar tengerhez. Valamint nem is szoktam vezetni, de ez egy másik önvallomás témája. 

Keszeg, lángos, Balaton, énekelünk mi is, két koktél negyvenhétezer, hoppá, ez már Wellhello-­sláger, és most nem is nyár van, hanem január eleje, amikor az ember a depressziót hessegeti el magától, tehát minden ideális egy… disznóvágáshoz.

Badacsonyba tartunk, Váli Péter borász birtokára, aki barátaival fog holnap malacot áldozni az étkezés örömeinek oltárán – vagy hogy is írjam körbe virágnyelven, hogy mire megvirrad, jóvoltunkból el fog hunyni egy disznó.

Rémmese a napfelkeltében 

Szaturnália a javából már a péntek kora délután is, a Váli-borbirtok amúgy is egy Bermuda-háromszög, ami azt illeti… A friss levegőnek, a házigazda vendégszeretetének és a jó Váli-boroknak köszönhetően nagyjából hatvan perc alatt elfeledkezik az ember a külvilágról, a mobiltelefonja létezéséről, és persze arról is, hogy hol hagyta… A friss levegőt nem véletlenül említem, ugyanis a nap továbbra is süt, így kint a tágas kertben köszöntjük az alkonyatot, hogy aztán lassan betereljenek minket a vacsorához. Péter úgy határoz, hogy a holnapi terhelésre házi sütésű langallóval, gulyással készíti fel a gyomrot. Nincs könnyű dolgunk, pedig a java még hátravan.

Közben átbeszéljük, másnap kinek mi a dolga, ki akar egyáltalán valóban részt venni a disznó feláldozásában, feldolgozásában, ki az, aki csak forralt borral koccintgatna a napfelkeltében, és ki az, aki amúgy vegetáriánus… 

Néhány, a városi élettől év végére, év elejére testileg-lelkileg megtört férfi annyira lelkes ettől az új, ideiglenes (egy hétvégére, de szerintük most már mindörökké tartó) életmódtól, hogy azt is vállalja, hajnali négykor kel, hogy a házigazdával együtt hozzák el Tapolca mellől a böllért – és hát a disznót.

Másnapra eme férfiak száma megfogyatkozik, de azért akad, aki nekiindul egy kis pálinkával megsegítve, a kávé persze hogy kizárt ilyenkor. 

Hat előtt pár perccel aztán megérkezik a teherautó, benne az áldozat. Hogy előzékenyen kisegítse, a negyvenes böllér, Fülöp Lajos, fürgén pattan ki a járgányból, neki lassan nap közepe van, de hol van még a vége… Már megetette az állatait,­ kipucolta az ólakat, tulajdonképpen a második műszakja kezdődik. Mindezeket egyébként hallomásból tudom, én ugyanis tartózkodom a szeánsz elejétől, inkább addig tollászkodom a szobában, amíg úgy sejtem, már csak felismerhetetlen alkatrészeiben látom a malacot, pont úgy, ahogy a hipermarket polcain…­ Nem tudtam volna szegénynek a szemébe nézni a meggyilkolása előtt, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy szégyen ide, szégyen oda, aznap pont nem ment valami könnyen a korán kelés. Hét és nyolc között érkezem, a rémfa még áll, a csapat pedig igen vidám. A vállalkozó kedvű férfiak már vígan vagdossák a töpörtyűnek valót, az ügyesebbek készítik elő a szalonnát, hogy aztán bekerüljön a forró vízzel teli üstbe. Van, aki már a kolbásznak, hurkának valót darálja, persze ott elkél a profi segítség, a folyamatos kontroll, hogy senkinek ne kerüljön bele egy testrésze sem, esetleg a karkötőjéről a medál, vagy éppen egy üvegszem a tálba. Utóbbi persze már a szüntelen ugratások, sztorizások közben merül fel mint lehetőség, valaki állítja, hogy járt már olyan disznóvágáson, ahol ez megtörtént, vagy ha nem is ő, hát az apja vagy a nagyapja, mit tudja ő, kérhet-e még egy kis pálinkát…

Gyerekek kedvenc reggelije

A disznóvágás amilyen kemény munka, olyan vidám tevékenység is, nyilván köszönhetően a nem kis mennyiségben elfogyasztott alkoholnak és a jó társaságnak is. Nyolc-kilencig friss pogácsa kíséri a nagy hidegben felszolgált pálinkát, én inkább visszaballagok még egy kabátért. Összesen kettőt vittem ugyanis a nagy eseményre, és eszemnél voltam, a színházba járót nem tettem közéjük. A bakancsom így is túl előkelő, és hideg is, elkél a dupla zokni. Titkos tea a szobában, nehogy megszóljanak, de mire visszaballagok, nincs is miért már, csak elfogadom a pálinkát, fél kilenc, ilyenkor a rendes úriasszonyok is pezsgőznek már. A villásreggeli jelen esetben hagymás vér, velős rántotta és egy kis sertésszűz, csak úgy harmatosan, valamint friss kenyér. A gyerekek a macskaasztalnál mohón falják a vérpörköltet, egyetlen kislány választja a lekváros kenyeret mint alternatív fogást. Majd sorban állunk a napközis teáért, ami fazékban gyöngyöző forralt bor a kályhán, hogy folytathassuk a munkát vagy a bámészkodást.