A nevek? Mindenki ismeri őket. A történetük? Azokról csak a legelszántabb teakedvelők hallottak. A világszerte ismert márkanevek mögött valós személyek állnak, ám a róluk elnevezett termékhez csak egyiküknek volt köze. A többi – legenda.

A glasgow-i gyerekek imádtak ácsorogni az üzlet kirakata előtt, így az anyáknak sem volt más választásuk. De ezzel nem hoztak nagy áldozatot, ugyanis a Lipton’s Market kirakatában nemcsak jópofa rajzokat és mókás torzító tükröket lehetett nézegetni, hanem újdonságokat is, amikből mindig akadt néhány. Különleges sajtfélék, eddig nem ismert lekvárok, csinos dobozkákban aszalt gyümölcsök… Thomas Lipton nagyon értett a vevőcsalogatáshoz. Boltja tele volt áruval, sok-sok izgalmas portékával, és nem srófolta fel az árakat. Viszont jól tudta, milyen sokat számít a reklám.

A 19. század egyik selfmade manje szegény ír családba született, de szülei a könnyebb boldogulás reményében Skóciában, Glasgow-ban telepedtek le. Nyitottak egy kis sarki fűszerüzletet, abban sonkát, vajat, tojást árultak, és egyetlen életben maradt gyereküket gondosan iskolába járatták. Thomas egy idő után mégis felhagyott a tanulással, dolgozni kezdett, mert a családnak minden pennyre szüksége volt. Aztán a fiú gondolt egyet, és sok kortársához hasonlóan áthajózott szerencsét próbálni Amerikába. Nem félt a kemény munkától, dolgozott rizsföldön, dohányültetvényen, delikátüzletben, közben alaposan megfigyelte az amerikai kereskedelmet. Hazajött, beállt szülei boltjába, majd hamarosan saját üzletet tudott nyitni. Helyi termékeket és Amerikából importált finomságokat kínált, gusztusosan becsomagolt mindent, és a már említett erényeknek köszönhetően hamarosan egy üzletlánc tehetős tulajdonosának mondhatta magát. És csak ezután vetette vigyázó szemét a teára!

Aki olvasta A Forsyte Sagát, tudja, milyen jó üzlet volt teával kereskedni, mekkora vagyonok halmozódtak fel az ezzel foglalkozó cégek és családok kezén. Ám éppen emiatt a tea drága volt, nem tudta mindenki megfizetni. Thomas Lipton arra jutott, hogy kihagyja a közvetítőket, és maga szerzi be az áruját. Raktárakat vett, majd hajókat, végül teaültetvényeket is, utóbbiakat Ceylonban.

Viktória csészéjében is…

Így kezdődött. Lipton termesztette, osztályozta, csomagolta és árulta a teákat, a legdrágább fajtáktól az elérhetőkig. Viktória királynő is Lipton teát ivott, biztosan ennek is része volt abban, hogy nagy ambíciójú alattvalóját 1898-ban lovaggá ütötte. Később fia, VII. Eduárd bárói címet adományozott Liptonnak. A teával foglalkozó szakirodalom nem Liptont tartja a filter feltalálójának, de az tény, hogy az elterjesztésében igenis része volt. Ugyanis a szállodáknak és az éttermeknek kis gézzel kötött csomagocskákban adta el a teafüvet, innen terjedt el ez a kiszerelés.

Lipton London Southgate városrészében vett házat, alaposan felújította, még biliárdszobát is berendezett, az istállóban gyors lovak várták, hogy gazdájukat naponta elszállítsák a Citybe. A háznak nem volt asszonya. Lipton sohasem nősült meg, barátnőjéről sem tudni, életét harminc éven át egyik férfi alkalmazottjával osztotta meg. Később is csak férfiakhoz közeledett, ám ez akkoriban nem volt téma. Ha valaki a házasságról kérdezte, azt válaszolta, még egyetlen nővel sem találkozott, aki felért volna az édesanyjával. 

Sir Thomas a róla fennmaradt képeken úgy fest, mint egy kedélyes, öreg tengeri medve. Bajusszal, sapkában, mosolygósan. Imádta a hajózást, kora egyik fontos jachtversenyzőjének számított, ám nem túl sikeresnek. De úgy tűnik, az örök vesztes pozíciója is komoly reklámértékkel bírt. Lipton támogatta az evezősportot és a labdarúgást is. Már az első futball-világbajnokság előtt nemzetközi focikupát alapított, és a dél-amerikai labdarúgás kontinensviadalát is trófeával serkentette.

Úgy tartják, jó munkaadó volt, rendesen fizetett, és azt akarta, hogy aki neki dolgozik, jól érezze magát. Az első világháborúban hajóit felajánlotta a Vöröskeresztnek, segítette a sebesültek ellátását, Szerbiába személyesen is ellátogatott. Szerette, ha írtak róla, hatalmas gyűjteménye volt a neki szentelt cikkekből. Mivel gyermeke nem született, és közeli rokonai sem maradtak, vagyonát Glasgow városára hagyta. Helyi lokálpatrióták nagy szomorúsága, hogy a jellegzetes és roppant szegény városrész, ahonnan Lipton világbirodalma kinőtt, ma már nem létezik. Új, modern épületek állnak a helyén.

Tizenhét gyerek és egy fuldokló kínai

Az Earl Grey teák legjellegzetesebb adaléka a citrusfélékhez sorolt bergamott. Ez a világhírű tea aromás, minőségi, és a világon mindenhol ismerik. Kevesebbet tudnak azonban a névadójáról, akinek magának sem volt fogalma arról, hogy jóval halála után teát neveznek el róla, és a neve valóságos fogalommá válik.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .