A 21. század elejének egyik legdinamikusabban fejlődő iparága kétségkívül a turizmus. Az első két évtized során megduplázódott azoknak a száma, akik világszerte útra keltek, hogy ismeretlen tájakat, városokat, kultúrákat fedezzenek fel. A Covid előtti utolsó békeévben, 2019-ben közel másfél milliárdan ültek autóba, vonatra vagy repülőre, hogy kikapcsolódjanak a hétköznapjaikból. Talán nem is gondolnánk, hogy e másfél milliárd bő egyharmada vallási indíttatású turista, más néven zarándok.
Annak ellenére, hogy a közgazdászok egy kalap alá veszik őket, a zarándok lényegileg különbözik a turistától. A zarándok esetében jelen van a hit valamilyen formája, a bűnbánat, a „szent hely” tisztelete, az önlegyőzés, az önmagán való túllépés vágya, a rituálé, azaz a belső történés külsővé tétele, a hűség és a kitartás, míg a turista egyszerűen csak szeretné jól érezni magát. Ami persze bőven elég. Magyarország tele van spirituális úti célokkal, amelyeket akár zarándokként, akár turistaként érdemes felkeresni, hogy testben és/vagy lélekben megújuljunk. Ebben a cikkben öt ilyen célpontot gyűjtöttem össze, mindegyikhez valamilyen személyes élmény fűz. A válogatás ennélfogva természetesen szubjektív, de az úti célok mindegyike elvitathatatlan értéket hordoz, és mindenki számára szép élményeket tartogat.
Ciszterci apátság – Zirc
Az első helyszín Zirc, a Bakony fővárosa, jártam itt egyszer gyerekkoromban, aztán két évvel ezelőtt, amikor is innen ingáztunk a közeli Eplénybe síelni. A város legrégebbi épületeként nyilvántartott barokk műemlék Bagolyvár Fogadóban szálltunk meg, ami nem éppen pályaszállás, de a nem egészen hét kilométer távolság a sípályáig vállalható. A mostani látogatáskor biztos, hogy nem fogom kihagyni Zirc büszkeségét, a ciszterci apátságot. A hozzá tartozó bazilika Magyarország egyik legszebb barokk templomépítménye, a kor egyik legjelentősebb művészének, Franz Anton Maulbertschnek két festményével is büszkélkedhet. És ha mindez nem lenne még elég az emelkedett lélekhez, a rend kifejezett hangulatjavítóval is készül. A kommunizmus évtizedeinek elbizonytalanodása után a magyarországi szerzetesrendek egyre-másra fedezik fel új hivatásukat: a sörfőzést. Vagy éppen a borkészítést, a csokoládémanufaktúrát, a vendéglátást, a lekvárfőzést – kinek-kinek a karizmája szerint. A ciszterci rend magyarországi tartománya 2015-ben a sörfőzésre kapott elhívást, és kizárt dolognak tartom, hogy díjnyertes söreik ne nyerjék majd el a tetszésemet.
Csodaforrás – Fallóskút
Itt található Magyarország legfiatalabb kegyhelye, története a múlt század közepén kezdődik. 1947-ben egy hasznosi asszonynak, Sánta Lászlóné Csépe Klárának megjelent Szűz Mária, és azt mondta, egy csodatévő forrás helyét mutatja meg neki az erdőben, építsenek oda templomot, mert azt szeretné, hogy sok ember gyűljön ott össze. Így kezdődik a fallóskúti kegyhely története, ami számomra a hűség és a kitartás egyik legcsodálatosabb megnyilvánulása. Az akkor harmincnégy éves fiatalasszonynak ugyanis nem kevés nehézséggel kellett megküzdenie, mert senki nem hitt neki. Kezdve a férjétől, aki az elbeszélések szerint még meg is akarta verni, amikor az asszony kivitte magával megkeresni a forrást. De nem verte meg, hanem maga is megtért, mert neki is megjelent a Szűzanya. Klárát az ötvenes években – ez az időszak nem a spirituális érzékenységéről volt híres Magyarországon – többször elmegyógyintézetbe zárták, hogy vallásos bolondériáját kiverjék a fejéből. A szó legszorosabb értelmében, ugyanis amikor arra a kérdésre, van-e Isten, igennel felelt, elektrosokkban részesítették. De a brutális „kezelések” hatására sem tagadta meg a jelenéseket, amelyek több éven keresztül folytatódtak. És kitartása végül meghozta az eredményét: a csodaforrás fölött 2006-ban szentelték fel a Béke királynéja templomot az addigra már nagy népszerűségnek örvendő zarándokhelyen, amelynek számos csodát tulajdonítanak. A templomhoz vezető keresztút tűzzománc stációi párjukat ritkítóan szépek, készítőjük Rácz Gábor iparművész, akivel egy-egy nyári délutánon kiválóan lehet beszélgetni és fröccsözgetni, amint azt eme sorok írója maga is megtapasztalhatta.
Mátraverebély – Szentkút
