A londoni British Museum gyűjteménye több mint tizenhárommillió tárgyból áll, ezek között az emberiség minden korszakából találunk emlékeket. Itt van a világ egyik leggazdagabb múmiakollekciója, a legnagyobb ékírásos gyűjtemény és temérdek kerámia. A párizsi Louvre-ban csodálhatjuk meg a hatalmas ókori gyűjteményt, az egyiptomi emlékek mellett etruszk, görög és iszlám ereklyék sorakoznak a tárolókban. De miért Európában vannak ezek a felbecsülhetetlen értékű műkincsek, miért nem a saját otthonukban? A vélemények megoszlanak. „A gyarmatosítók loptak, mindent vissza kell adni” narratíva áll az egyik oldalon, „a műkincs-kereskedelemnek köszönhetjük, hogy egyáltalán fennmaradtak a műalkotások, és a nagy múzeumokban mindenki megnézheti őket” pedig a másikon. Az igazság valahol középen van.

ÚJ SZELEK FÚJNAK

2006-ban Neil MacGregor, a British Museum akkori igazgatója úgy nyilatkozott, hogy a repatriálás, vagyis a történelmi műtárgyak hazaköltöztetése a „tegnap kérdése”. A szakember úgy vélte, azzal, hogy a műkincseket folyamatosan mozgatják a világban, és több országban is bemutatják őket, a tulajdonjog kérdése teljesen feleslegessé vált. Tíz évvel később mindenki felkapta a fejét, amikor Bénédicte Savoy történész lemondott egy berlini múzeum, a Humboldt Forum kuratóriumi tagságáról, és megkérdezte, hogy „mennyi vér csöpög” a német nemzeti gyűjteményekben található néprajzi tárgyakból. A múzeum a befogadó szellemiséget kívánta példázni azzal, hogy a világ minden tájáról származó alkotásokat bemutatta, ám mára a gyarmati erőszak bizonyítékaként tekintenek rá. Az intézmény projektet indított annak tisztázására, hogy a gyűjteményében található több tízezer műtárgy közül melyeket szerezték meg jogszerűtlenül.

A kérdéskör jelentős fordulóponthoz ért 2017-ben, amikor Emmanuel Macron francia elnök a gyarmatosítást „az emberiség elleni bűncselekménynek” nevezte. A Burkina Faso fővárosában mondott beszédében kijelentette, hogy öt éven belül meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az afrikai kulturális örökség ideiglenesen vagy véglegesen visszakerüljön az eredeti helyére. A francia gyűjteményekben – magánkézben és közintézményekben – több mint nyolcvanezer afrikai eredetű alkotás van, és a becslések szerint a kontinens történelmi műtárgyainak kilencven-kilencvenöt százaléka Afrikán kívül található.

RÓLUK SZÓLNAK A HÍREK