A csengetésre az előszobaajtó résnyire kinyílik, középkorú térti néz ki rajta és félig gyanakvónak, félig tréfásnak szánt hangon azt kérdezi az ajtó előtt álló fiatal nőtől:
— Maga volna a becsüs?
Volna, nem volna, tizenkét éve az vagyok, kérem szépen — gondolja magában a becsüs, de mosolyogva csak annyit mond:
— Igen, én.
Később, munka közben egyre növekszik becsüsi tekintélye. Több lakásban jártunk vele, tanúi voltunk, hogy pillanatok alatt méri fel a bútor származási helyét (gyári bútornál), idejét, stílusát, állapotát, a kontár-javítások stílusvétségeit… s következésképp értékét.
Egy nagy budai családi házban, ahol több generáció él együtt, a régi bútorok egy részét el akarják adni. Járjuk a szobákat.
— Ez a komód; igen, hát ez ötszáztíz forint. A szekrény? Biedermeier, nyolcszázötven forint, népies stílusú verandabútor szekrénnyel, tükörrel háromezer forint…
Még lemegyünk a pincébe egy asztalt megnézni, de az sajnos nem stílustiszta, nem kell.
Modern jugoszláv bútor egy József körúti lakásban. Mindent el akarnak adni, mert kisebb méretű szobákba költöznek.
A kombináltszekrény, az asztal, a két fotel, a heverő, a hat szék… ötezerhatszáz-kilencven forint.
A háziasszony kevesli, de hiába; kombinált szekrényt egyre kevesebben keresnek.
Gyakori kérdése az eladni szándékozónak, hogy például: „Honnan tudja, hogy pont. százötvenhárom forintot adhat ezért a kis asztalért?”
Valóban komikusán hangzik, hogy százötvenhárom forint, de a becsüs visszafelé számol. Azt tudja, hogy ez a kis gyári dohányzóasztal, száznyolcvan forintért kerül árusításra a bizományi üzletbe. Abból leszámít tizenöt százalékot: az százötvenhárom.
A Mikszáth Kálmán téren eladó egy szép komód.
Ha: leszednék róla a sötét pácot, ha stílusának megfelelő lábakat tennének rá, ha fagombjait hozzá illő véretekké! cserélnék ki, egyszóval, ha újjáépítenék, akkor egy gyönyörű komód, amely hat-hétezer forintot ér. Így adhat érte ezerötszázat.
Komód marad, gazdája gondolkodik a sorsán.
Ezzel a módszerrel — megfordulva naponta hat-nyolc lakásban — a múlt hónapban hétszázezer, azaz hétszázezer forintnyi bútort vásárolt Járvás Erzsébet, a BÁV becsüse. Ilyen hónap ritkán akad, (volt ebben egy százezer forintos berendezés egy tételben), de így is szép teljesítmény.
Tizenkét évvel ezelőtt kezdte tanulni a szakmát, de mindennap tanulja tovább. Művészettörténeti könyveket olvas, ilyen témájú előadásokra jár. Szereti a szakmáját, szókincse egy idős műbútorasztalosnak is becsületére válna, olyan szakkifejezéseket ismer.
Sok kalandos kiszállása akadt már a munka folyamán, de jó humorral közlekedik a legképtelenebb helyzetben is.
Szórakoztatónak tartja, hogy olykor, ha csak a házigazdát találja a lakásban, bútorbemutatás helyett cigarettával kínálják — (nem dohányzik), aztán jön az ital, (nem képes inni), aztán a szöveg — amelyet viszont gyakorlottan szétoszlat és rátér a bútorra.
A bútorosztályon tizenegy becsüs dolgozik, és közöttük csak három férfi akad. Fizetésük ezernégyszáztól ezerkilencszázig és annak körülbelül ötven-hatvan százaléka jutalékként. Egy becsüs átlagosan hárommillió forint értékű bútort vásárol fel egy évben.
Salamon Magda
Nők Lapja 1973/4. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Jeszenszky Lajos osztrák-magyar attasé kúriájának ebédlője (Fortepan / Buzinkay Géza)
