A cancel culture, vagyis az eltörlés kultúrájának korában, amikor évtizedes karrierutak tűnnek el egy csapásra a süllyesztőben, ezek a kérdések felértékelődtek, hiszen a társadalmi ítélet olyan művészeket iktat ki, mint a transzellenesnek kikiáltott J.K. Rowling, vagy a súlyos bántalmazó vádak miatt hollywoodi szerepektől eleső Johnny Depp. A jelenség bár napjainkban szembetűnőbb, amióta világ a világ, a híres alkotások mögött mindig álltak ellentmondásos személyiségű művészek, akik szélsőséges viselkedésükkel a maguk korában felkorbácsolták az érzelmeket. Cikkünkben néhány olyan híres szerzőkről írunk, akik megbotránkoztató személyiségükkel ma biztosan a cancel culture kereszttüzébe kerülnének.

Ernest Hemingway, a sztáríró KGB kém

 Fotó: PhotoQuest/Getty Images

A meg nem értett zseniként számon tartott Ernest Hemingway nem csak az íróasztalnál diktált elképesztő iramot. A Nobel-díjas szerző féktelen, önpusztító életmódjáról, kétes nőügyeiről, fényűzéséről, alkoholizmusáról, depressziójáról és nyughatatlanságáról rengeteg irodalomtörténeti legenda kering. „Ahhoz, hogy az életről írhass, előbb élned kell!” – vallotta Az Öreg halász és a tenger és az Akiért a harang szól művek megalkotója, aki igyekezett is eleget tenni hitvallásának. Kortársai exhibicionista, toxikus, nehéz természetű emberként hivatkoznak rá, aki miközben négy elfogyasztott feleséget hagyott otthon, hol elpusztíthatatlan haditudósítóként – két repülőgép-szerencsétlenséget is túlélt –, hol oroszlánvadászként keveredett őrült kalandokba, ha épp nem sztáríróként vett részt a könyvéből készült film vetítésén Hollywoodban.

Diktatórikus személyiségétől nem állt távol, hogy sötét ügyletekbe keveredjen, és háborús szolgálatai után hajthatatlansága egészen a KGB-ig, a hírhedt szovjet titkosrendőrségig űzte. A politikai ellenfelek bebörtönzését és állami ellenségek meggyilkolását végző szervezethez önként jelentkezett „Argo” fedőnéven – a görög mitológiában egy legendás hajó neve –, melyet használva több alkalommal is találkozott KGB ügynökökkel Londonban és Havannában. A hivatalos akták szerint azonban Hemingway sosem közölt politikai információkat, így az oroszok hamarosan megváltak különc hírszerzőjüktől.

Enid Blyton, a lányait elhanyagoló gyermekkönyvszerző

Talán elsőre nem cseng ismerősen a név, de a tizennégyévesen már tollat ragadó Enid Blyton világhírű gyermekkönyvíró volt, akinek több mint hétszáz ifjúsági kötet fűződik a nevéhez, köztük olyan, hazánkban is megjelent népszerű történetek, mint a Lovas kaland vagy a Vacak, a hős. Könyvei az 1930-as évek óta bestsellerek, több mint 600 millió példányban keltek el világszerte, de termékeny írói karrierje mellett – naponta tizenkétezer szót írt – maximalista üzletasszony is volt, aki munkamorálja miatt idegösszeroppanást kapott, majd több hónapig pszichiátriai kezelésben részesült.

Fotó: Evening Standard/Getty Images

Ő volt az első írónő, aki saját maga választotta ki az illusztrátorokat könyveihez, de a könyvek hátoldalán elhelyezett szerzői fotók ötlete, melyekhez előszeretettel pózolt gyermekei társaságában, egyaránt tőle származik. Szerzeményei hangulatos, fantáziadús olvasmányok, ám a mesék idilli világa még véletlenül sem árulkodik arról a tragédiákkal teli gyermekkorról, melynek a Helena Bonham Carter főszereplésével készült életrajzi filmben (Enid, 2009) is tanúi lehetünk. Az érzelmi sérülések valamelyest indokolják a bájos óvónős mosoly mögött megbújó énközpontú, rideg személyiséget, akivé Enid Blyton anyaként vált. Lánya, Imogen 1989-ben megjelent memoárjából kiderül, hogy a világ gyermekeinek szívébe varázslatot csempésző írónő saját lányaival poroszos keménységgel bánt, és amennyiben terhére voltak, azonnal eltávolította őket környezetéből. Imogen felidézi gyermekkora fájó részleteit, amikor édesanyja még bölcsődéjük küszöbét sem volt képes átlépni, helyette inkább az általa kitalált világba menekült, ott töltötte ideje nagy részét, miközben kívülről a szerető anya és feleség hamis képében tündökölt.

Charles Dickens, csalfa férj tíz gyermekkel

 Fotó: Rischgitz/Getty Images

A viktoriánus kor legnagyobb írója, a Twist Olivér, a Karácsonyi ének – melynek megjelenését saját zsebből finanszírozta – vagy a Szép remények című klasszikusok szerzője sem teljesített túl jól szülői szerepében. Dickens élete egyébként maga is regénybe illő, cipőpasztagyárból került ügyvédi irodába, de dolgozott parlamenti riporterként és színészként is, mielőtt Boz álnéven publikált írásokat és a szegély rétegek szenvedésének érzékeny krónikása lett. Egy ismert karikaturista rajzai alá írt kísérőszövegeket, így született a nagy sikerű A Pickwick Klub, mely azonnal híressé tette, a különös és később meglehetősen botrányos kalandok pedig a hálószobában is folytatódtak, miután 1836-ban feleségül vette Catherine Thomsont.

Házasságukból hiába született tíz gyermek, az író 45 évesen beleszeretett egy lányával egyidős, 18 esztendős színésznőbe, akivel tizenöt éven át folytatott titkos viszonyt. Dickens hamar elhatározta, hogy nem akar tovább együtt élni feleségével, de ahelyett, hogy elvált volna tőle, komoly rágalomhadjáratba kezdett, és igazságtalanul támadta Catherine-t a sajtóban. Levelet tett közzé egy újságban, amelyben kritizálta felesége anyai kvalitásait, és valótlanul állította, hogy gyermekeik, akik nem találkozhattak anyjukkal, miután megszerezte felettük a felügyeleti jogot, ugyanezen a véleményen vannak. Dickens legidősebb fia fennmaradt írásaiból kiderül, hogy a neves szerző házastársi szerepe mellett az apai feladatokban sem remekelt, a könyveiben szereplő fiúk és lányok „néha sokkal valóságosabbak voltak számára” saját gyermekeinél. Meglehet, hogy Dickens leghíresebb karakterei közül éppen Ebenezer Scrooge szívtelen alakját mintázta önmagáról. 

Anne Perry, a krimiíró, aki részt vett egy gyilkosságban

Fotó: Colin McConnell/Toronto Star via Getty Images

A ma is élő, Edgar Allan Poe-díjas Anne Perrynek volt honnan merítenie Thomas Pitt és William Monk detektívregényeinek történetéhez, miután tinédzserként Pauline Parker barátnőjével szörnyű gyilkossági ügybe keveredtek. Az egymás társaságát megszállottan kereső fiatal barátnők együtt töltött délutánjaik során önálló fantáziavilágot alkottak, kitalált történeteket szőttek, szoros kapcsolatuk pedig a későbbiekben is valóságos vérszerződésnek bizonyult. A bűnesetből Peter Jackson, a Hobbit és a A Gyűrűk Ura rendezője készített filmet Mennyei teremtmények címmel, mely még Oscar-jelölést is kapott a legjobb forgatókönyv kategóriájában.

A bűntény idején Pauline Parker szülei épp válófélben voltak, édesanyja Dél-Afrikába költözött rokonaihoz, ahová a kislányt is magával akarta vinni. A tinédzserek számára elképzelhetetlen volt, hogy elszakadjanak egymástól, és úgy vélték, barátságuk útjában egyedül Honorah Parker áll, akit végül egy elhagyatott ösvényen gyilkoltak meg, miután egy téglával megsebesítették. Az eset után az akkor még Juliet Marion Hulme néven ismert lányt bíróság elé állították, elkövetőként pedig ötéves börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után változtatta nevét a szerzőként is használt Anne Perryre, mely alatt a világ egyik legkelendőbb krimiszerzőjévé vált. Később Oprah Winfrey is meginvitálta az írónőt legendás műsorába, de Anne Perry nyílt levélben utasította vissza az ajánlatot, melyben kifejtette, nem kívánja megtekinteni a róluk készült filmet. A két barátnő egyébként soha többé nem beszélt egymással. 

Roald Dahl, aki nem csak a gyerekekről volt rossz véleményen

Fotó: Ronald Dumont/Daily Express/Hulton Archive/Getty Images

Az egyedülálló gyermekkönyveiről híres Dahlt olyan fantáziadús művei tették világhírűvé, mint a Karcsi és a csokoládégyár, a Matilda vagy a a Szofi és a HABÓ, ráadásul valamennyiből film, filmsorozat és rajzfilm is készült. Gyermekkora bőven szolgáltatott ihletet későbbi sikerkönyveihez, egy alkalommal például döglött egeret tett egy édességbolt edényébe, a közelükben létesült Cadbury csokoládégyár pedig mindig elküldte legújabb fejlesztéseit a településen élő fiúknak, akiknek értékelniük kellett az édességeket.

A felnőttek számára egyaránt tanulságos, olykor szórakoztató, olykor abszurd meséket hátra hagyó Dahlt azonban a valóságban nem lengte körbe a könyveiből ismert bohókás varázs. Környezete, különösen felesége szerint, aki csak rohadék Roaldként („Roald the Rotten”) emlegette, szörnyű ember volt, aki nem véletlenül ábrázolta műveiben rosszindulatúnak a gyerekeket. Nyíltan antiszemita és rasszista nézeteket vallott, a Karcsi és a csokoládégyárban felbukkanó, misztikus szigetről származó Oompa Loompák képzeletében eredetileg afrikai pigmeusok voltak, de a kiadó szerencsére élt hatalmi jogával, és változtatott a kéziraton. Erőszakos, kiállhatatlan természetű, lobbanékony férfi hírében állt, és leveleivel előszeretettel keserítette meg kiadóvállalata dolgozóinak életét is. Az anekdota szerint távozásakor üdvrivalgásban törtek ki, és asztalukra ülve ujjongtak.

Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu