A tudósok már régóta kongatják a vészharangokat a globális felmelegedés és a klímaváltozás következményei miatt, amelyeknek egy részét már mi is a bőrünkön érezzük a nyári forróság, erdőtüzek (gondoljunk a régi tűzvészre itthon, vagy az utóbbi években Kaliforniában és Ausztráliában is), és a gyakorlatilag hómentes telek képében. De ezeknél sokkal súlyosabb bajokra is számíthatunk – derült ki egy új tanulmányból, amiről a BBC számolt be. A Newcastle-i Egyetem által vezetett kutatás szerint akár 15 millió embert is fenyeget a gleccsertavakból eredő katasztrofális árvízveszély, amelyek bármikor átszakíthatják természetes gátjaikat. Ez az első olyan tanulmány, amelyik kísérlet tett az ilyen árvizek potenciális helyeinek globális feltérképezésére.
Azzal mostanra mindenki tisztában van, hogy az éghajlat felmelegedése miatt a gleccserek visszahúzódnak, az olvadékvíz pedig összegyűlik és tavakat képez. Viszont a globális felmelegedés gleccsertavak áradásaira gyakorolt hatását még nem sikerült meghatározni, de a gleccsertavak mennyisége és száma világszerte megnőtt. A Nature Communications című folyóiratban megjelent tanulmány a tavak állapotát és a tó folyásirányában élő emberek számát vizsgálta, amely szintén jelentősen megnőtt. „Világszerte rengeteg ember van kitéve az áradások hatásainak – mondta a BBC-nek Rachel Carr, a Newcastle-i Egyetem glaciológusa, a tanulmány egyik szerzője. –
Bármikor bekövetkezhet, ez teszi őket különösen veszélyessé, mert nehéz megjósolni, hogy pontosan mikor történik meg.”
A szerzők szerint a legnagyobb veszélynek az Ázsia és Dél-Amerika hegyvidéki országaiban élő emberek vannak kitéve. Az Indiában, Pakisztánban, Peruban és Kínában élők a veszélyeztetettek több mint felét teszik ki. (Az elmúlt évben több katasztrófális hatású árvíz volt ebben a térségben, amelyeknek okai közé tartozott az esőzés, a nem megfelelő infrastruktúra és a gleccserek olvadása is. Erről és a többi extrém időjárási jelenségről mi is írtunk.)
Ázsiában körülbelül egymillió ember él gleccsertavak mindössze 10 km-es körzetében. A kutatók szerint ez az információ azért fontos, hogy fel tudják készíteni a lakosokat. Dr. Carr szerint ugyanis az, hogy mennyire képesek reagálni egy katasztrófára, létfontosságú, hiszen ezek az áradások rendkívül gyorsan történnek.
Az olvadó gleccserek által kialakított tavak természetes gátjai laza sziklákból és jégből állnak, amelyek hirtelen és kiszámíthatatlanul összeomolhatnak. Az ezt követő áradások sűrűn és gyorsan jönnek, és sok esetben elég erősek ahhoz, hogy létfontosságú infrastruktúrát semmisítsenek meg. A gátszakadások összetettek, de gyakran akkor következnek be, amikor egy szikla- vagy jégdarab a környező hegyekből a tóba esik, aminek hatására egy hullám cunamiként száguld át a tavon, és a gátat elérve destabilizálja azt. A kiváltó okok közé tartozik az olvadékvíz fokozatos felgyülemlése is, amely növeli a gátra nehezedő nyomást, és megolvasztja a gátat összetartó jégmagokat. Éppen emiatt a tanulmány nem arra koncentrált, hogy megjósolja, melyik gát fog átszakadni, hanem hogy mely tavak jelentik a legnagyobb veszélyt egy esetleges gátszakadás esetén. Hangsúlyozzák továbbá a korai figyelmeztető rendszerek, például az időzített kamerák fontosságát, és szeretnék a döntéshozók figyelmét minderre. Dr. Harrison szerint kutatás csak az első lépés afelé, hogy jobban megértsük az éghajlatváltozás hatását az úgynevezett gleccsertavak kitöréses áradásaira, amit az ok és okozat közötti időeltolódás miatt nehezebb bizonyítani.
A statisztikák azt mutatják, hogy az árvizek növekedése, amely a 20. század elején kezdődött és az 1970-es években tetőzött, a múltbeli éghajlati változásokra adott késleltetett válasz lehet. Bár a tudósok arra számítanak, hogy az ember okozta éghajlatváltozás következtében a gleccserek okozta árvizek növekedni fognak.
Kiemelt kép: Getty Images