– Tudom, sokan szakítanak és válnak el úgy, hogy többé látni sem akarják a társukat, miközben jó néhány nő és férfi képtelen elengedni egymást, mintha életre szóló áldás vagy átok lenne a szerelmük. Közéjük tartozom magam is az én Andrisommal. Szeretünk, veszekszünk, csalunk, gyilkos indulattal válunk, majd ismét szeretünk – magyarázza az ötvenes éveiben járó Réka (negyvenvalahánynak gondoltam), miközben belekortyol a kávéjába, majd új hírrel lep meg. – A neked küldött e-mailem óta már nem az összeköltözést szervezzük, hanem a második esküvőnket!

Anyák mint kerítők  

Szomszédok voltak. András már kiskamaszként kísérgette Rékát, és képes volt fél órával korábban indulni iskolába, hogy az út egy részét együtt tegyék meg. Érettségi után a fiú számítástechnikát, majd informatikát tanult, Réka angol szakos lett egy főiskolán, de gyakran jártak egymástól függetlenül ugyanarra a szórakozóhelyre. András körül zsongtak a lányok, Rékát ajnározták a jóképű fiúk, de ők csak egymásra figyeltek. Huszonkét évesek voltak, amikor összejöttek, Réka Andrással élte át először a testi szerelmet, csakhogy félévi boldogság után durván összevesztek egy srác miatt, aki kikezdett a lánnyal egy bulin, ezért András Rékát hibáztatta. „Úgy kelletted magad, mint egy prosti!” – kiabálta sokak jelenlétében, mire a lány teljes erejéből pofon vágta. Népes közönség előtt szakítottak.  

Csakhogy színre léptek az anyák. Andrást egyedül nevelte az édesanyja, önfeledten kényeztette egyetlen fiát, és korán kinézte neki Rékát, mert „könnyen idomíthatónak” gondolta szelídnek tűnő szőkesége miatt. Jó viszonyban volt a lány ápolónő anyjával is, aki nem dolgozott, inkább a nőgyógyász férjét szolgálta mint „doktorné”.  

– Anyósom úgy gondolta, engedelmes „informatikusné” lesz belőlem – meséli Réka. – Ezért hívott meg a szakítás után anyával együtt kávézni, én nehezen adtam be a derekamat, mert éreztem, „véletlenül” otthon lesz Andris is. Egymásra néztünk, eszünkbe jutottak az öleléseink, este randiztunk… Szóval anyáink segítségével békültünk ki, ők terelgettek anyakönyvvezető elé. Anyósom ódákat zengett rólam a fiának, anyu imamalomként hajtogatta, hogy kifutok az időből, ha elszalasztom ezt a rendes srácot.

Szép pár, csúnya élet

A huszonhat éves Réka nagyon szerelmes volt, amikor gyönyörű menyasszonyként igent mondott, de korán elvesztette a rózsaszín szemüvegét. 

– Éretlenek voltunk a házasságra. Én megörököltem a gyerektelen nagynéném tágas lakását, majd a közös fedél alatt gyorsan rájöttem, a férjem jólneveltsége mögött egy zsarnok bújik meg, aki az anyja mellett megszokta, neki igaza van. Mindenen összevesztünk. A sötétítő függöny vagy a terítő színén, a húsleves elkészítésén, a barátainkon, az anyáinkon, a hétvégi programokon. Néha verekedtünk is, amire nem vagyok büszke. A tét mindig az volt, ki a főnök kettőnk közül. Andris be akart engem törni, mert szerinte rátarti kékharisnya lettem, én le akartam szoktatni a parancsolgatásról. Kudarcot vallottunk, tehát mindketten megkönnyebbültünk, amikor négy keserves év után beadtuk a válókeresetet. Anyáink kiborultak, nem értettek semmit. Mi magunk sem. Ugyanis ahogy elköltözött Andris, rögtön hiányzott. A közelemben bérelt lakást, gyakran ugrott fel hozzám, és a látogatásai menetrendszerűen torkolltak szexbe. Össze is hoztuk a kisfiunkat, Petikét, akit elvált asszonyként hoztam világra. A várandósságom idején jó volt együtt, de amikor Peti üvöltött éjszakánként, elillant a béke. A gyerek újabb harcok forrása lett, és a „kerítő” anyáink segítsége nélkül nem tudtam volna jól nevelni a fiunkat. Örültem, amikor Andris Bécsben vállalt munkát, hogy lódítson az anyagi helyzetünkön, csakhogy a gyerekünk első osztályos családrajzán én szerepeltem a két nagymamával, az apja lemaradt… 

Puhányok és bukszalesők