„Amikor gimisek voltunk, körülbelül akkor jött be a Valentin-nap Magyarországra. A mi osztályunk azon szerencsések közé tartozott, akiket Amerikából érkezett, anyanyelvi tanárok tanítottak angolul, és velünk is ők ismertetették meg ennek az ünnepnek a hagyományait. Élénken emlékszem az 1995-ös Valentin-napra, amikor már igencsak benne volt a levegőben, hogy ez bizony egy nagy szerelem lesz… három héttel később már hivatalosan is egy pár voltunk Bencével. A szerelmesek napjának nem kifejezetten szoktunk túl nagy feneket  keríteni, de általában elmegyünk kettesben vacsorázni, vagy ha úgy esik jól, otthon maradunk a gyerekekkel.

Meghagytuk magunknak azt a szabadságot, hogy Valentin-napon is azt tegyük, ami éppen jól esik, és semmi kényszeresség ne legyen benne.

Miután mi márciustól datáljuk a férjemmel a kapcsolatunk kezdetét, és mivel közeli a két dátum, van, hogy a Valentin-nap helyett az évfordulóra helyezzük a hangsúlyt, ezt ünnepeljük meg jobban. 28 év távlatából nem könnyű egyetlen emléket kiválasztani, talán ennél szemérmesebbek is vagyunk, de például nagyon-nagyon maradandó és szép élmény volt, amikor a 20. évfordulónkon kettesben elmentünk öt napra Rómába. Az élményt az tette még különlegesebbé, hogy gyakorlatilag onnantól, hogy leszálltunk a repülőről, csak gyalog közlekedtünk. Már volt két gyerekünk, akiket imádtunk, viszont hihetetlenül jól esett egy kicsit újra kettesben lenni, és mivel szándékosan nem használtuk a tömegközlekedést, sokkal több mindent láttunk, tapasztaltunk. Akármerre mentünk mindenhol utcazenészek voltak. Rengeteg kedvenc dalunk van, de a férjem anno otthon sokat gitározott és nagyon szerettem, ahogy Eric Clapton Tears in Heaven című dalát énekli, így amikor egy látványosság előtt ez felcsendült az egyik utcazenésztől, az olyan szép pillanat volt, hogy eleredtek a könnyeim. A római utazás alatt még háromszor ugyanígy megtörtént velünk, hogy ez a dal szólalt meg szinte a semmiből.

Réka és Bence 20. évfordulós római kiruccanásának mozaikja sok kedves emlékdarabkából áll

A főzés és a közös evés szeretete szintén összetartja a családot. Gondolkodtam is, hogy a sok közül melyik kedvencünket osszam meg veletek. Fontos tudni, hogy ezt nem nevezném teljesen a saját receptemnek, mert amiket általában szoktam főzni, azokat leginkább Mautner Zsófi receptjei inspirálják. Nálunk egyébként a férjem az, aki nagyon-nagyon jól főz, általában ő készíti a húsételeket tehát az én reszortom a levesek, a saláták és a desszertek elkészítése. Tudod, vannak azok a típusú szakácsok a konyhában, aki kreatívan, fantáziadúsan és nagy önbizalommal állnak a főzéshez és bármit el tudnak készíteni – ilyen a férjem is. Én viszont nem mondom, hogy ügyetlen vagyok a konyhában, de sokkal kisebb önbizalommal főzök, és szeretem, ha ott van előttem egy bevált recept. Nyilván, ha már többedszerre készítem ugyanazt, nekem is megy fejből. Ezért egy

olyan salátát hoztam nektek, amit anyukám és az egész család is nagyon szeret, tényleg soha nem tudok belőle túl sokat csinálni, mert mindig elfogy.

Mautner Zsófi két receptjéből variáltam össze, mert az eredeti verzióban gersli (árpagyöngy) van, amit én a gluténérzékenységem miatt nem ehetek. Ebben a salátában az a jó, hogy önmagában is lehet fogyasztani és sültek mellé is kiváló. Leginkább ünnepekkor szoktuk elkészíteni, így a piros gránátalmamagok miatt Valentin-napi fogásnak sem utolsó.

Ha én készítem el otthon, tudom, hogy van egy hatalmas tálam, és abba csak dobálom érzésből, hogy miből mennyi kell, de most megpróbálom nektek megadni a pontos arányokat.

Illusztráció: Freepik

Hozzávalók:

20 dkg feta sajt

3 db gránátalma

1 db uborka

1 db lilahagyma

2 csokor petrezselyem

2 csokor kapor

10 dkg mazsola

10 dkg dió

10 dkg kesudió

A dresszinghez:

1 teáskanál méz

1 evőkanál csípős mustár

3 evőkanál almaborecet

1 dl olívaolaj

A zöldségeket felkarikázzuk, majd a gránátalma magokkal, mazsolával, kockázott fetasajttal és az apróra vágott fűszernövényekkel együtt egy nagy tálba halmozzuk. Az öntet hozzávalóit selymesen simára összekeverjük, és a salátára öntjük. Az apróra vágott, pirított diót, kesudiót, csak a végén, tálaláskor szoktuk saláta tetejére szórni, azt nem keverjük előre össze a többi alapanyaggal. Ennek a színpompás salátának a legjellegzetesebb ízét nyilván a gránátalmamagok adják, de nagyon érdekes, hogy bár finomabban van jelen, a petrezselyem és a kapor is mennyire harmonizál egymással ebben a variációban.”

A fotókért köszönet Farkasházi Rékának
Kiemelt kép: Falus Kriszta