De mégis mennyi a kevés, az elég vagy a sok? – merülhet fel benned, ha saját szexuális életed rendszerességén merengsz. Kérdésedre rögtön adhatunk egy konyhakész választ: egy kapcsolatban akkor elegendő a szex mennyisége, ha a pár mindkét tagjának igényeit kielégíti. Ez azt jelenti, hogy alapjában véve a teljes szexnélküliség éppúgy normálisnak tekinthető, mint a napi több alkalom, feltéve, hogy mindkét félnek örömére van ez a helyzet. Bár a szexnek nagyon fontos szerepe lehet a párkapcsolati kötődés megerősítésében, és napvilágot látott olyan felmérés is, miszerint a heti egy alkalommal együtt lévő párok boldogabbnak érzik magukat, mint akik egyszer sem bújnak össze, jócskán tudunk olyan kapcsolatokról is, amelyekben anélkül is megvan az egymás iránti stabil elköteleződés. És olyanokról is, amikben kis túlzással csak a szex van rendben.
Az, hogy milyen rendszerességgel van szex az életünkben, egyébként nemcsak lelki közérzetünkre van hatással, hanem közvetlenül befolyásolhatja egészségi állapotunkat is. Akár nagy étvágyunk van, akár szerényebb, érdemes tudnunk, hogy a szex (a közben felszabaduló hormonoknak, na meg a fizikai aktivitásnak köszönhetően) jót tesz annak, aki űzi, legyen az férfi vagy nő. Tudományosan igazolt például, hogy a szex (ideértve persze a maszturbációt is) segíti az alvást, jótékony hatással van a szív- és érrendszerre – olyannyira, hogy egy 2010-es tanulmány szerint például az aktív szexuális életet élő férfiaknál kisebb valószínűséggel alakul ki szívbetegség –, továbbá a prosztatára és a méhtestre is egészségmegőrző hatással bír. A szex emellett endorfint szabadít fel, fájdalomcsillapító hatású, és segít fokozni a partnerek köti intimitást és elköteleződést is.
Na de vissza az eredeti, a mennyiségre vonatkozó kérdésre! Azt, hogy mennyi szexnek kellene lennie nálatok, a fentiek ismeretében nem fogjuk tudni megmondani, abban viszont segíthetünk, hogy megtudd, kutatások szerint mennyit vannak együtt mások. Ha többre vágynátok annál, mint ami most van, segítünk, hogyan szoríthattok helyet az együttlétnek, elmondjuk, mi a teendő eltérő igények esetén, és mik azok a dolgok, amik a lehető leginkább aláássák az elköteleződést.
Mennyi az annyi?
Szakértők szerint – bár ez az „adag” némileg függ az életkortól is, hiszen húszas és harmincas éveink közt kicsivel több, negyvenes és ötvenes éveink közt már kicsivel kevesebb jut – ,
a heti egy alkalom tekinthető általánosnak tartós és monogám kapcsolatokban élő párok körében.
Dr. Peter Kanaris klinikai pszichológus és szexterapeuta azonban arra figyelmeztet, hogy a pároknak nem érdemes a nagy átlagot megtenniük szexuális életük mérőszámának. „A statisztikánál és a mások ágyában történteknél sokkal fontosabb az, hogy mi hogy érzünk a saját szexuális életünk gyakoriságával kapcsolatban, mint ahogy az is, hogy a mennyiség hajszolásán túl vegyük számításba a minőséget is” – mondja. Mi pedig azt tesszük hozzá, hogy ha egy pár szexuálisan elégedett, akkor azért teljesen mindegy, hogy mások hányszor és mit csinálnak, ha pedig nem elégedettek, akkor pedig azért… És csatlakoznánk a minőség kérdésköréhez is: lehet strigulázni és táblázatot vezetni, de nem érdemes, mert önmagában a gyakoriság még nem biztos, hogy kifejezi általános elégedettségünket.
Persze tudjuk azt is, honnan fúj a szél, amikor mások szexuális szokásai felől érdeklődünk, és teljesen normális, hogy érdekelnek mások számai. „Amikor mások szexuális életének adatait kutatjuk, igazából arra vagyunk kíváncsiak, hogy vajon az, ami nálunk van, normálisnak tekinthető-e, hiszen életünk minden területén vágyunk a normalitásra, véli Dr. Linda De Villers szexuálterapeuta.”
Nos? Milyen érzésekkel tölt el a fenti szám? Elégedett vagy, megnyugodtál? Esetleg megerősödtél abban, hogy jó volna kicsit több? Utóbbi esetben olvass tovább kicsit, mert segítünk, hogy tudtok több szexet vinni a hétköznapokba.
Tervezni, tervezni, tervezni
A legtöbben abban a romantikus elképzelésben ringatjuk magunkat, hogy a jó szex csak az, ami spontán és elsöprő szenvedély nyomán következik be, és ha már agyalni, gondolkodni, tervezni kell, megette a fene. A valóság nem is állhatna ennél távolabb az igazságtól. Nemcsak, mert a felnőtt élet bizony olyan, hogy rengeteg dolog el tudja vonni figyelmet és az energiát a szexről, de azért is, mert egész nap az esetleges aznap esti szexre gondolni, azt tervezgetni kifejezetten szexi dolog tud lenni. „Az uralkodó elképzelés ellenére, miszerint a szexet mindig spontán és a hirtelen jött vágy táplálja, az együttléteket meg is lehet ám tervezni. Sőt kell is” – mondja De Villers, mi pedig igazat tudunk neki adni. Amikor az embernek a munkahelyi feladatok, a háztartás, a gyerekek, akár saját tanulmányai között kell egyensúlyoznia, a szex az egyik első dolog, ami kiszorul a napirendből, és ha nincs tervezett szex, akkor sokszor nincs semmilyen se. Szóval ha azt szeretnétek, hogy több legyen köztetek, mint az utóbbi hónapokban, egyszerűen ütemezzétek be azt is a napi feladatok közé. Az elején lehet, hogy feszélyezve érzi magát egyiketek, amiért tervezetten történik a dolog, de nagy valószínűséggel hamar rájöttök, hogy
csak elkezdeni nehéz, és amilyen könnyű leszokni a szexről, éppen annyira könnyű újra rá is szokni.
Ráadásul, ha tervezitek, jó eséllyel meg is adjátok majd a módját: előkészületek, egy pohár bor, szép fehérnemű, vagy bármi más: ha tudjátok, hogy este lesz valami, testileg és lelkileg is hangulatba hozzátok magatokat.
Eltérő igények
Eddig arról a helyzetről beszéltünk, amikor a szex kellő mennyiségét a pár tagjainak közös igénye kényelmesen meg tudja határozni, mert mindketten havi egyben vagy épp heti háromban érzik magukat otthonosan. De mi van akkor, ha az egyik jelentősen többet szeretne, mint a másik? Ez az egyik leggyakoribb probléma, amivel a szexterapeuták praxisuk során találkoznak, és ez a nehézség még a legsikeresebb, legharmonikusabb kapcsolatokat is érintheti.
Kapcsolódó
Tudatos figyelem a hálószobában
Szakértők szerint ez azért különösen problémás, mert ha az egyik félnek eredendően alacsony a libidója, a másik fél folyamatos elutasításként élheti ezt meg, ami pedig nagy hatással van önbecsülésére is. Ráadásul a pár másik tagja is tele lesz nehéz érzésekkel: valami baj van velem, hogy én nem akarom ennyiszer, nem vagyok elég jó, gondolhatja szintén tévesen. A helyzet megoldásának kulcsa a kommunikáció, az, hogy mindketten el tudják mondani, pontosan mit szeretnének, hogy milyen hatással van rajuk akár az elutasítás, akár a még oly szelíd nyomulás is, és ennek alapján ki tudjanak alakítani egy kompromisszumos megoldást. Akár olyan alkalmak beütemezésével, amik nem feltétlenül szólnak a szexről.
Ez persze nem könnyű, mert a szexről beszélni még a feketeöves kommunikátoroknak is haladó szintű feladat.
„Pályafutásom során sok olyan párral találkoztam, akik nagyon jól kommunikáltak a jelzálog kifizetéséről, a gyerekekről való gondoskodásról és egyéb kérdésekről, de az intimitással vagy szexualitással kapcsolatos kérdésekben mintha gyerekek lettek volna. Pedig nemcsak a jó szex, de a jó párkapcsolat alapja is a kommunikáció” – mondja De Villers
És van itt még valami, amit érdemes megfontolni. Amikor a szexre gondolunk, hajlamosak vagyunk csak behatolásos szexre, annak is a mindkét fél részére nagy csinnadrattával végződő verziójára gondolni. Pedig annyi más van még pettingtől, ártatlan ölelkezésen át egészen addig, hogy csak az egyik fél örömét szolgálja az együttlét, vagy addig, hogy nem az eget rengető orgazmust tűzzük ki célul, hanem azt, hogy mindketten jól érezzük magunkat. Ha sikerül a szexet nyomasztó kényszerből valami játékossá áttranszformálni, nagyobb eséllyel jön meg az alacsonyabb libidójú fél kedve is és kevésbé érzi magát mellőzve a másik fél.
Egyre kevesebb szex
Az, ha a pár tagjai közt eleve volt némi különbség vágyaikat illetően, talán a könnyebb eset. Nagyon nehéz kezelni azt, amikor fokozatosan kikopik a szex a kapcsolatból, és eltűnik a vágy. De vajon mi csökkenti a vágyat két, egymást szerető ember között?
A kérdést lehet, hogy jobb lenne úgy feltenni, hogy mi nem. Kutatások szerint az, ahogy élünk, az a tempó, amivel a mindennapjainkon átesünk alapjaiban rengeti meg a szexualitásról korábban gondoltakat, és a modern élet tempója az egyik legfontosabb indikátora annak, hogy a mai ember kevesebbet bújik partneréhez, mint nagyszülei.
A modern élet stressze – már csak a mindennapok, ahogyan éljük az életünket – nagyon negatív hatással van a szexuális vágyra,
és nem hagyja érintetlenül szexuális életünket az sem, hogy napjainkban a szex mindennapos téma, a videoklipek, filmek, reklámok jellemzően túlszexualizáltak, a pornó pedig bárhol, bárkinek, bármilyen mennyiségben elérhető. Utóbbi jelentős befolyással van a szexre, mert téves elvárásokat alakíthat ki, illetve azt eredményezi, hogy a pornót fogyasztó fél szexuális energiájának egy részét maszturbációval vezeti le, és emiatt esetleg kevesebb marad a kapcsolati részre.
Mindezen általános hatások mellett persze lehetnek olyan egyéni és pár-specifikus tényezők is, amelyeket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, amikor szexuális életünket értékeljük. Jó tudni például, hogy a különféle gyógyszerek, például az antidepresszánsok komoly hatást gyakorolhatnak a libidóra. Nagy szerepe lehet a környezeti tényezőknek is: a szexnek nemcsak a naptárunkban, de térben is megfelelő helyet kell találni. Ha otthonunk elrendezése olyan, hogy szülőként nem tudunk elvonulni, esetleg lakótársakkal osztjuk meg az albérletünket, nem meglepő, ha kevesebb a szex, mint igényelnénk, hiszen a jó szex alafeltétele, hogy ilyen külső körülményeken ne kelljen aggodalmaskodni. Ha azt szeretnénk, hogy többet legyünk együtt partnerünkkel, igyekezzünk csökkenteni a külvilág káros hatásait. Beszéljünk a pornófogyasztásról, arról, hogy mi az, ami miatt rendszeresen hulla fáradtak vagyunk, és próbáljunk meg akkor is intim teret fenntartani a szexnek, ha ez egy kisebb lakásban nehezen fenntartható. Hosszú távon profitálunk majd belőle, ha annyi szexet tudunk a kapcsolatunkba zárni, amennyit tényleg szeretnénk.
Kiemelt kép: Getty Images
