Annak ellenére, hogy az irigység egy teljesen természetes emberi érzés, mégsem beszélünk róla nyíltan. Négyszemközt persze előfordul, hogy megtesszük, de a legtöbb ember szégyelli, és szinte még önmaga előtt is tabuként kezeli: nincs az a pénz, amiért hajlandóak lennénk beismerni, hogy Kati bezzeg vékonyabb nálunk, a haja is dúsabb, mint a miénk, szebb az autója (vagy neki legalább van), és velünk ellentétben öt másik idegen nyelven is képes megszólalni. Ja, és ha mindez nem volna elég, még a párkapcsolata is jól működik – legalábbis a közösségi média szerint –, szóval egészen biztos, hogy csak szerencséje volt, amiért jókor volt jó helyen. Az véletlenül sem fordul meg a fejünkben, hogy ha igaz, amit látunk, Kati vajon mennyi energiát fektethetett például abba, hogy idegen nyelveket tanuljon?
Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy összehasonlítsuk magunkat másokkal – miközben elfelejtjük értékelni azt, amink van. Mindez az emberi természetre jellemző versenyszellemből fakad, és ha megértjük a pszichológiai gyökereit, megfékezhetjük az életünkre és döntéseinkre gyakorolt romboló hatását. Magyarán: az irigységből fakadó kellemetlen érzéseket akár még a javunkra is fordíthatjuk.
Szerintünk senki nem lepődik azon, hogy a legtöbb kutatás szerint a férfiak és a nők általában teljesen különböző dolgok után vágyakoznak. A nők értékelik a megjelenést és a népszerűséget, míg a férfiak inkább az anyagi javakra és a státuszra ugranak jobban. De természetesen nem kell mindezt készpénznek venni, kivételek nyilvánvalóan itt is akadhatnak. Egy a biztos: a legtöbb témát kutató tanulmány szerint az emberek 75-80 százaléka vallott arról, hogy irigyelte már mások sikerét. Egy anonim felmérésben persze könnyű bevallani, társaságban azonban már kevésbé. Az irigység a vélt igazságossággal és az identitással függ össze. Abraham Tesser pszichológus kutatásai szerint például
az emberek boldogtalanabbak, ha az irigység forrása egy közeli kolléga, testvér vagy szomszéd, nem pedig egy híresség vagy idegen a közösségi médiából
– tehát előbb támad fel bennünk az émelyítően kellemetlen érzés Kati, mintsem Katalin hercegné láttán, és átlagkeresettel valószínűleg kicsi az esély arra, hogy álmatlanul forgolódnánk Elon Musk vagyona miatt. De ha Katit megdicsérik a munkában, miközben nekünk a főnök csak egy nagy „fityiszt mutat”, akkor azért álljon meg a menet, az elismerés nekünk is kijár, nem igaz? Az irigység egy végtelenül összetett érzés, és bár gyakran veszik egy kalap alá a féltékenységgel, mégsem egy és ugyanaz – bár kétségtelen, hogy a két érzés között bizonyos helyzetekben lehet némi átfedés (erről itt írtunk bővebben). Az irigység tehát az, ha vágyunk valamire, ami hiányzik az életünkből, valaki másnak viszont kijutott belőle, míg a féltékenység az, ha egy, már a „birtokunkban” lévő dolog elvesztése miatt aggódunk (lásd: megcsalástól való félelem).
Ha nem vagyunk résen, megkeserítheti az életünket
Ha minduntalan azzal foglalkozunk, mije van másnak, ami nekünk nincs, és kesergünk az élet igazságtalanságán, az irigység érzése könnyen mérgezővé válhat – a romboló gondolatok pedig csökkentik a motivációt, és nemcsak a munkahelyi teljesítménynek, de a magánéletünknek is árthat. Vannak, akik mentálisan annyira megbénulnak ilyenkor, hogy továbblépni is képtelenek. A szűnni nem akaró, kezeletlen irigység elvonja a figyelmet saját magunkról, és befolyásolja az emberek azon képességét, hogy képesek legyenek racionális döntéseket hozni az életükben.
Mivel kicsinyes érzésnek tűnik, a legtöbben megpróbálják leplezni, ami viszont hosszútávon érzelmileg nagyon kimerítő, és olyan hasznos energiákat emészt fel, amelyeket akár a céljaink elérésére is felhasználhatnánk.
Az irigység gyakran kéz a kézben jár a pletykával és rosszindulattal is, ami még a fogyasztói döntéshozatalokban is visszaüthet. Egy brazil tanulmány szerint például azok a márkák, amelyek más konkurens cégek kifigurázásával ösztönzik a vásárlókat arra, hogy a saját termékeiket válasszák, inkább a versenytársak felé terelik a fogyasztók figyelmét – tehát éppen az ellenkezőjét érik el annak, mint amit szeretnének. Ha megértjük tehát e végtelenül kellemetlen és nyomasztó érzelem pszichológiáját, képesek lehetünk uralni a gyengítő gondolatainkat. A tudományos kutatások hat stratégiát ajánlanak, amelyek segíthetnek előnyünkre fordítani az irigységet.
- Értékeld, amid van! Koncentrálj a saját lehetőségeidre és képességeidre, mások sikerét pedig használd inspirációként, ha elégedetlen vagy az életed bizonyos területeivel.
- Ne próbáld meg magad összehasonlítani másokkal! Életük során más és más külső-belső hatások érnek bennünket, nem születünk ugyanolyan háttérrel és képességekkel, így kár is lenne azon aggodalmaskodni, miért nem éljük ugyanazt az életet, mint mondjuk Kati. Egyébként biztosra vehetjük, hogy Kati élete se nem jobb, se nem könnyebb a miénknél, hiszen nincs olyan ember a világon, akinek ne kellene ilyen-olyan nehézségekkel megküzdeni. Az összehasonlítás tehát feleslegesen kelt rossz érzéseket bennünk – ehelyett inkább hasonlítsd össze jelenlegi önmagadat a régi éneddel, és értékeld, hogy milyen messzire is jutottál azóta.
- Őszintén kérdezd meg magadtól, miért is neheztelsz pontosan Katira! Ártott neked, vagy csak a személyiségével van problémád, esetleg az bánt, amit tud, és amije van? Ezzel nemcsak az önelfogadást és a legbelsőbb vágyaid ismeretét erősítheted, de másokkal szemben is sokkal elfogadóbbá válhatsz – ami mind a magánéletben, mind pedig a munkahelyen sikeresebbé tehet.
- Frusztrációnk tárgyát bizony sokszor nehéz lehet elkerülni, és gyakran érezzük helyesnek, ha tudatosan távol maradunk tőle. Ezzel szemben az irigyelt személlyel történő kapcsolatfelvétel segíthet csillapítani a kellemetlen érzéseket, hiszen a másik sem egy félisten – ugyanolyan ember, mint bárki más, amit csak akkor fedezhetünk fel, ha esélyt adunk rá. De persze ez nem azzal egyenlő, hogy innentől barátságot kellene kötnünk vele – bőven elég, ha emberszámba vesszük a másikat, és nem kritizáljuk egymást feleslegesen.
- Nyugi, biztos lehetsz benne, hogy még a leggazdagabbak sem elégedettek mindennel az életben. Ha nem engedheted meg magadnak, csak azért ne vásárolj nagyobb tévét, mert a Katinak is olyan van. Légy kritikus a reklámok láttán, amelyek szándékosan manipulálják az érzelmeinket, és túlzott fogyasztásra ösztönöznek. Nyilván a nagyobb szebb és kényelmesebb, a Jóbarátok viszont kisebb tévéről nézve is ugyanolyan vicces, nem igaz?
- Gyakorold az empátiát! Vedd szemügyre a környezetedet, és figyeld mások reakcióját! Nem kötelező beállnod a sorba, ha a többiek rendszeresen kibeszélnek valakit, „mert a haja is milyen”. Ugyanis, ha az irigység jeleit másokon is észreveszed, előbb szabhatsz gátat a saját kellemetlen érzéseidnek is. Hiszen mégis ki szeretne a gúnyolódók rosszindulatú csoportjához tartozni? Na ugye. Képzeld el, milyen érzés lehet annak a személynek lenni, aki céltáblájává válik az irigységből fakadó megjegyzéseknek – mert hidd el, még ha nem is nyilvánosan történik, Kati előbb vagy utóbb érezni fogja, te pedig nem szívesen lennél az az ember, akinek kellemetlen a jelenléte.
Ha jobban elmélyülnél a témában
Almási Kitti: Irigység, kibeszélés, rosszindulat – Értsük meg, hogy ne gyengítsen!
Kiadó: Kulcslyuk Kiadó Kft. (Online ár: 3591 Ft)
Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológushoz közel másfél évtizedes pszichológusi praxisa során még soha egyetlen kliens sem érkezett azzal a panasszal, hogy irigységtől szenved, miközben nagyon gyakran az derült ki, hogy ez is fontos szerepet játszik a problémában. „Az irigység ugyanis rendkívül gyakori, roppant kínzó, ám úgyszólván felvállalhatatlan érzés, amit általában még saját magunk előtt is szégyellünk, és igyekszünk letagadni. Másoknak pedig végképp nem valljuk be, ha irigyek vagyunk valakire, mert ezzel csak még jobban felemelnénk azt, akinek a fölénye már amúgy is fáj nekünk, és csak még inkább vesztesnek éreznénk magunkat vele szemben. Ha azonban sohasem gondolkodunk és beszélünk erről az érzésről, akkor csak annál több feszültséget, kudarcot és rombolást hoz az életünkbe. Arról már annál gyakrabban panaszkodunk, hogy mennyire sok irigy, rosszindulatú ember vesz körül bennünket, de fogalmunk sincs, hogyan védhetnénk meg magunkat az általuk okozott kellemetlenségektől és fájdalmaktól. Könyvem célja kettős. Egyrészt szeretném, ha felismernénk és elfogadnánk, hogy időnként bennünk is van irigység, és ha jól gazdálkodnánk ezzel az érzéssel. Vagyis ahelyett, hogy önmagunkat emésztenénk, gyengítenénk és másoknak próbálnánk ártani, saját irigységünket arra használnánk, hogy a vágyott célok felé segítsen minket. (Mert igen, erre is használható!) Másrészt pedig azt is fontos megtanulnunk, hogy miként óvhatjuk meg magunkat mások irigységének, rosszindulatának, gonosz pletykájának ártó hatásaitól, hogy ezek ne téríthessenek le minket a választott utunkról” – írja a szerző.
Elena Pulcini: Irigység
Kiadó: Typotex Elektronikus Kiadó Kft. (Antikváriumban érhető el)
Neki miért igen, és nekem miért nem? – kérdezi magától az ember, lapos pillantásokat vetve a másikra. Lucifer bűne, aki az embert irigyli. Káiné, aki Ábelre féltékeny. Jágóé, aki Othello irigye, de a gonosz királynéé is, aki Hófehérke miatt gyötrődik.
Az ókortól a modern, demokratikus társadalmakig, ahol az irigység ideális táptalajra talál, a tündérmeséktől a mai sajtóközleményekig a szerző végigvezet bennünket e gyönyörmentes és sokszor könyörtelen szenvedély metamorfózisán.
Melanie Klein: Irigység és hála
Kiadó: Animula Kft. (Antikváriumban érhető el)
Klein szerint a csecsemő kedvező fejlődéséhez lényeges, hogy a kedvező élmények túlsúlyban legyenek a destruktívakkal szemben. Ezeknek a primitív, kezdeti érzéseknek az alakulását, viszonyait, fejlődését vizsgálta egyik legfontosabb művében, részben spekulatív megfontolások, részben felnőtt pácienseinek terápiás anyagai alapján. A sokat hivatkozott munka most magyarul is tanulmányozható.
Kiemelt kép: Getty Images
