Nemrég a valaha volt egyik legfiatalabb érettségizőként tett világhírnévre szert a a kilencéves David Balogun, akinek feltett szándéka, hogy asztrofizikus legyen. Ahogy a Guardian megírta, bár csak a minap kapta készhez bizonyítványát a Philadelphia külvárosában, Bensalemben élő kisfiú, máris az egyetemi felvételijére készül. Története nagyon hasonlít a több mint száz évvel ezelőtt történtekre: az 1898-ban Bostonban született William James Sidis a 20. század elején került a címlapokra, mint elképesztő intellektusú csodagyerek, akinek IQ-ját 50-100 ponttal magasabbra becsülték, mint Albert Einsteinét (Sidis testvére szerint az érték 250-300 között lehetett).
William James Sidis tehetsége nagyon korán megmutatkozott: már 2 éves kora előtt el tudta olvasni a New York Timest, 6 éves korában angol, latin, francia, német, orosz, héber, török és örmény nyelveken is beszélt. Feltalálta saját, Vendergoodnak nevezett nyelvét, és franciául verseket, regényeket írt, és kidolgozta egy utópisztikus állam alkotmányát. Felnőttként azonban céltudatosan az árnyékba húzódott, elkerülve a nyilvánosság figyelő tekintetét, amely végigkísérte őt a korai években. Az eszét volt kitől örökölnie; Sidis szülei is elég okosnak számítottak. Apja, Boris híres pszichológus volt, anyja, Sarah pedig orvos, akit rámenősnek és agresszívnek írtak le. „Hittek abban, hogy zsenit lehet csinálni” – mondja Amy Wallace, aki könyvet is írt Sidis életéről. Édesanyja a család megtakarított pénzét könyvekre, térképekre és más tanulási eszközökre költötte, hogy koraérett fiukat bátorítsa. „Az egyik dolog, ami nagyon szokatlan volt [Sidisben] más csodagyerekekhez képest, [az az, hogy] nagyon kevés csodagyereknek van többszörös képessége” – magyarázza Wallace.
Sikerek a tudományban, kudarcok a magánéletben
Sidist 9 évesen felvették a Harvardra, de a nagyhírű intézmény azt akarta, hogy 11 éves koráig várjon a tanulmányai megkezdésével. Így is tett, majd mindössze 16 évesen cum laude diplomát szerzett, bár ez nem volt egyszerű. A neves egyetemen töltött évei ugyanis nem voltak tele boldog emlékekkel. „Gyakran nevetség tárgyává tették a Harvardon – mondja Wallace. – Soha nem csókolt meg egy lányt sem. Az iskolatársai cukkolták és üldözték, ami egyszerűen megalázó volt számára.
Minden vágya az volt, hogy távol legyen az akadémiától, és rendes, dolgozó ember legyen.”
1910 elején Sidis a magasabb matematikát olyannyira elsajátította, hogy a Harvard Matematikai Klubban előadást tartott a négydimenziós testekről, ami országos figyelmet keltett. Daniel F. Comstock, az MIT fizikaprofesszora csak dicsérni tudta: „Karl Friedrich Gauss az egyetlen példa a történelemben a csodagyerekek közül, akire Sidis hasonlít. Megjósolom, hogy a fiatal Sidis nagy csillagászati matematikus lesz. Új elméleteket fog kidolgozni, és új módszereket fog feltalálni a csillagászati jelenségek kiszámítására. Hiszem, hogy nagy matematikus lesz, a jövő vezetője ebben a tudományban.”
Nem sokkal a diploma megszerzése után a csodagyerek így nyilatkozott az újságíróknak: „Tökéletes életet akarok élni. Az egyetlen módja a tökéletes életnek az, ha elvonultan élek.” A Boston Herald számolt be Sidis fogadalmáról, hogy cölibátusban marad, és soha nem házasodik meg, mivel elmondása szerint a nők nem vonzották, bár később (viszonzatlan) érzelmei támadtak a nála egy évvel idősebb Martha Foley iránt.
Sidis gyerekként (Forrás: Wikimedia Commons)
A diploma megszerzése után rövid ideig matematika professzorként dolgozott, majd elrejtőzött a nyilvánosság elől, és városról városra költözött, munkáról munkára váltott, gyakran álnevet használva. Mindeközben számos könyvet írt, köztük egy 1200 oldalas, az Egyesült Államok történetét bemutató alkotást, és a villamosok átszállójegyeiről, amelyeket előszeretettel gyűjtött, azonban ezeket soha nem adták ki széles körben. Mivel legalább nyolc álnevet használt, így valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hány könyvet is írt vagy adott ki pontosan. Azonban a bizonyíthatóan az ő tollából származó írások sokat érnek: nemrégiben az 1925-ben írt, The Animate and the Inanimate (Az élő és az élettelen) című könyvének egy aláírt példányát 5000 fontért vette Londonban egy névtelen gyűjtő.
Boldogan halt meg
Sidis sikeresen távol tudott maradni a rivaldafénytől távol egészen 1937-ig, amikor a New Yorker magazin elküldött egy riporternőt, hogy barátkozzon vele, és gyűjtsön információkat egy cikkhez arról, hogy mi történt a csodagyerekkel. Wallace szerint Sidis úgy gondolta, hogy a cikkben szereplő leírás megalázó volt számára, és őrültnek festette le. A cikk megjelenése után Sidis úgy döntött, hogy előbújik az odújából, és beperelte a magazint rágalmazásért, amit végül meg is nyert. Azonban nem sokkal később, 1944-ben elhunyt agyvérzés következtében, mindössze 46 éves korában. Williamre eszméletlenül találtak rá a lakásában, a tárcájában pedig Martha Foley képe volt. Boldogtalan gyermekkora és a média túlzó figyelme ellenére, amelyet csodagyerek mivolta miatt kapott, Wallace úgy véli, Sidis felnőttként boldog életet élt. „Akik ismerték, imádták őt. Úgy gondolom, hogy a teljesen traumatizált kisfiúkból boldog férfivá vált.”
Kiemelt kép: Getty Images / Wikipedia / Canva
