A 39 éves, a videómegosztóra korábban vetkőzős tartalmakat is posztoló férfi egy hosszabb videóban részletesen beszélt arról, hogy a gyerekkel fenntartott kapcsolata a magyar jogszabályok szerint nem minősül bűncselekménynek, emellett pedig élesen megkülönböztette a pedofíliát az úgynevezett efebofíliától (utóbbi, itthon eddig aligha hallott kifejezés a 15 és 19 éves kor közötti fiatalok iránti szexuális vonzalmat jelöli). A férfi a videóban arra is kitért, hogy morális szempontból sem tartja aggályosnak a kapcsolatot. Állításait és a szóban forgó videót később viccnek minősítette. 

A történet természetesen sokakat felkavart az utóbbi napokban, elsősorban azért, mert jogszabály ide vagy oda, a legtöbben azt érezzük, nincs olyan viszonyrendszer, amiben rendben lehet egy ilyen jellegű kapcsolat. Nemcsak a nagy korkülönbség, de az egyik fél kiskorúsága miatt is rettentően aggályos a dolog, legalábbis erkölcsi szempontból. Hogy a jog hogyan minősít egy ilyen cselekményt, az már egészen más kérdés. 

A férfi munkaviszonya időközben megszűnt, és az ügyben feljelentést fontolgatnak, így bízhatunk benne, hogy hamarosan kiderül, mi a pontos igazság a történettel kapcsolatban, amit azóta már politikai érdekek és ideológiák mentén is igyekeznek tematizálni. Az egyedi eset megítélése mellett ugyanakkor van egy másik fontos kérdés, ami felmerült azokban, akik az elmúlt napokban találkoztak ezzel a hírrel:

tényleg igaz, hogy Magyarországon szabadon létesíthet szexuális kapcsolatot egy kiskorúval egy felnőtt?

Az eset jogi vonatkozásairól Bárdossy-Sánta Nóra jogászt, a Hintalovon Alapítvány szakmai vezetőjét kérdeztük egy rövid telefonos interjú erejéig.

Nem a konkrét ügyről kérdeznélek, hanem arról, valóban úgy van-e, ahogy a médiavisszhangból tűnik: egy 15 éves gyerek és egy felnőtt szexuális kapcsolata a törvény megközelítése szerint rendben van?
Valóban fontos, hogy ne a konkrét esetről beszéljünk, hiszen ennek a hátteréről még mi is keveset, a médiából tudunk. Ezért inkább általánosságban tudom elmondani, hogy a jog nagyon egyértelműen keretezi, mi az, ami szexuális erőszaknak számít, és mi az, ami beleegyezéses szexuális kapcsolatnak minősül.

Egy 12. életévét betöltött személy egy másik 18 év alatt személlyel a törvény szerint beleegyezéses szexuális kapcsolatot létesíthet, 14 éves kor felett pedig valóban nincsen felső határa annak, hogy a partner mennyi idős lehet. Azaz a jog önmagában tényleg nem szankcionálja, ha felnőtt ember például egy 15 éves gyerekkel létesít szexuális kapcsolatot. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy bár ezek a

jogi határok egyértelműek, az, hogy egy konkrét szexuális esemény esetében beszélhetünk-e valódi beleegyezésről, már egy sokkal komplexebb kérdés.

Mi minden befolyásolhatja azt, hogy egy 15 éves gyerek belegyezése tekinthető-e valódi beleegyezésnek?
Ennek nagyon sok tényezője van. Ahhoz, hogy a szexualitásunkkal kapcsolatban felelős döntést hozhassunk, az kell, hogy a témában tájékozottak legyünk, ehhez pedig az szükséges, hogy egészen kicsi korunktól fokozatosan megtanulhassuk, mit jelent a testtudatosság, hogy melyek azok a testrészeink, amiket más nem érinthet meg, vagy hogy a saját testünkkel kapcsolatban jogunk van nemet mondani. Fontos az is, hogy életkorunknak megfelelően tájékozódhassunk a szexualitással kapcsolatban is. Bár a szexuális beleegyezés korhatára 12 illetve 14 éves kor, a Nemzeti Alaptantervben csak hetedik-nyolcadikban kerül elő a szexualitás témája, az pedig, hogy mire elég, ha 1-2 osztályfőnöki órán bejön valaki erről beszélni, nehéz felmérni. Valószínű, hogy ahhoz kevés ennyi ismeret, hogy a gyerekek pontosan fel tudják mérni, milyen következményei lehetnek fizikailag, lelkileg és mentálisan annak, ha igent vagy nemet mondanak, és hogy ezek a döntéseik milyen további folyamatokat indíthatnak el. Pedig erre nagyon nagy szükség lenne, pláne akkor, ha egy hatalmilag egyenlőtlen viszony kereteiben kell döntést hozni. 

Jól gondolom, hogy egy 15 éves gyerek és egy felnőtt viszonya mindig ilyen, hatalmilag egyenlőtlen viszony?
Igen, gyerek és felnőtt ilyen viszonya nem lehet kiegyenlített, az alá-fölé rendeltség mindenképpen benne van, és ez máris óriási befolyással van arra, hogy a beleegyezés mennyire tekinthető tudatosnak.

Miközben viszont a gyerek beleegyezését firtatjuk, azt fontos kiemelni, hogy mindig, minden esetben a felnőttnek a felelőssége az, hogy a gyerekkel ő hogyan érintkezik, hogy él vissza a helyzettel.

A szexuális edukáció hiánya nagyon megnehezíti a nemet mondást, és az, hogy a jog nem büntet egyértelműen egy cselekményt, messze nem jelenti azt, hogy az rendben is van.

Érdemes az iskola, sőt, az iskolarendszer felelősségét firtatni egy ilyen esetben?
Igen, de fontos, hogy ezt is a prevenció felől lehet megfogni. Az Alapítványban együtt dolgozunk iskolákkal, sportegyesületekkel, hogy olyan gyerekvédelmi irányelveket közösen dolgozzuk ki, amik csökkentik a gyerekek kitettségét, és megelőzhetik a határátlépéseket. Az irányelv része az a preventív intézkedés is, hogy egy új munkavállaló felvétele előtt nézzük meg a referenciáit, hívjunk fel egy-egy korábbi munkahelyet és érdeklődjünk, hogy mi volt a távozás oka. Ez 99 százalékban egy költözés, vagy más hasonló dolog lesz, mégis egy-egy ilyen telefon segíthet kiszűrni azokat, akik rendszeresen határokat lépnek át, de az igazságszolgáltatás radarja alatt maradnak. Például azért, mert nehezen volt bizonyítható, mi történt pontosan, a korábbi munkaadó pedig nem merte bevállalni, hogy egyoldalúan szüntessen meg munkaviszonyt. Így közös megegyezéssel váltak el és nem is marad nyoma a dolognak. 

Majdnem napra pontosan egy éve, hogy a pedofil-nyilvántartásként elhíresült adatbázisban rákereshetünk a szexuális ragadozókra. Nagyobb biztonságban vannak így a gyerekeink?
Ma már valóban létezik a regiszter, amibe azok kerülnek bele, akiknek ítélete született gyerekekkel kapcsolatos visszaélés miatt, de sajnos ennek a megléte hamis illúziót kelt azzal kapcsolatban, hogy nyugodtabbak lehetünk. A gyerekbántalmazás látenciája óriási, száz esetből tíz derül ki, és csak egyből lesz eljárás, és ott sem biztos, hogy születik ítélet. A többi 99 pedig egyáltalán nem fog látszódni. Ezért igazi megoldást csak a prevenció jelenthet. 

Szülőként honnan kaphatunk ehhez segítséget, hiteles tájékoztatást? 
A legfontosabb a kommunikáció. A Hintalovon Alapítvány oldalán van sok olyan, ingyenesen letölthető anyag, ami pont arról szól, hogy szülőként mi az, amit tehetek a megelőzés érdekében, hogy hogyan beszélhetek a gyerekemmel ezekről a nehéz, kényes, sőt sokszor tabuként kezelt témákról, és hogy az életkornak megfelelően építkezve hogyan lehet természetes, hogy a szexről is szó esik, otthon, biztonságos környezetben. Ez vértez fel a legjobban. 

Több alkalommal is foglalkoztunk már gyerekjogokat érintő kérdésekkel, mint amilyen a NETFIT felmérés, családon belüli erőszak, vagy éppen a gyerekpornográfia témája.

Kiemelt kép: Getty Images