Olajzöldben játszó fekete kiskosztüm, élénkpiros, tarajos cakkokkal díszelgő kalapka. A két, egymásra a megszólalásig hasonlító fiatal hölgyet első pillantásra akár össze is lehetett volna téveszteni. Ám alaposabb szemrevételezés után már nem volt kétséges, hogy nem csupán külsejük, de természetük legkivált – mély különbözőségeket mutat.

Ami öltözetüket illeti, Piroska a nyakrészen aranyosbarnába futó könnyű körgallért visel, míg Eszmeraldán, ha ráesik a fény, ezerszínű villódzó zöldben játszik a fekete kiskosztüm. Mozgásukban a természetes báj könnyed eleganciával párosul, bár… de erről majd később.

Eszmeralda születésüktől fogva vezető egyéniség, kezdeményező, nemegyszer egyenesen vakmerő. Örök önérvényesítő. Mellette Piroska önként vállalta a másodhegedűs szerepét, semmiféle pszichés teher nem nyomja emiatt. Kompenzálásként viselkedésére egyfajta naiv ravaszság nyomja rá bélyegét, s ez a figyelmes szem előtt nem marad titokban. Helyesbítek, nem ravasz, nem is naiv, pontosabb, ha azt mondom, okos alkalmazkodás. Igen, ez jellemző Piroskára, nem a belenyugvás, nem a meghunyászkodás, emelt fővel okosan alkalmazkodik.

Ha ünnepi eledelként frissen szedett tyúkhúrral kevert maradék túrót szórtam eléjük, akkor árultak el magukról legtöbbet. Eszmeralda éles szemmel, gyors odavágással kapta föl a legnagyobb darabokat, Piroska megelégedett a félrehullott aprókkal. Míg Eszmeralda felajzva várakozott a következő dobásra, addig Piroska szépen, akkurátusan mindent összeszedett. Nem volt vita, odavágás, tülekedés, láthatóan mindketten elégedettek voltak, s ha nem hullott több túró, irány futásban a nyitott kapun át a kert felé.