Elsőként grafika és festészet tanszakon végeztél. Milyen út vezetett a festőállványtól a varróműhelyig?
15 évesen Péter Szidónia támogatásával lettem gyöngyfűző népi iparművész, majd a Hagyományok Háza OKJ tanfolyamának elvégzése után csipkekészítő. 2019-ben az első kollekciómmal zártam a Budapesti Divatiskola divat- és stílustervező szakát, ezt követően kezdtem el dolgozni a Daalarna esküvői ruhaszalonban, mint kézi varrónő. Már férjhez mentem és kismama voltam, amikor megfogalmazódott bennem a saját márka gondolata. Ennek nyomán hívtuk életre az első Őszirózsa estet itt vidéken, amivel tulajdonképpen maga a GESZ márka is indult. Szerettem volna beépíteni a népi hagyományokat a modern ruházatba, ünnepi viseletbe, hétköznapi kiegészítőkbe, előhívni az érzést, hogy szívesen viseljük, merjük hordani hazánk kincseit.
Milyen céllal valósult meg az Őszirózsa est? Hogyan kell egy ilyen eseményt elképzelni?
Az Őszirózsa esten a hasonló gondolkodású fiatal alkotók mutathatják meg munkáikat, pályakezdőknek és vidéken élőknek teremtünk ezzel lehetőséget a találkozásra. Az idei rendhagyó alkalmunk lesz, ugyanis a 2024-es kollekció az ötödik a sorban, amit elkészítek, így ezt egy igazi nagy GESZ divatbemutatóval ünnepeljük meg. Felvonul majd mind az öt kollekció egy helyen, két esten. Immáron ötödik éve tudom megszervezni az Őszirózsa estet, ehhez pedig csodálatos csapatom van, akik rengeteg munkát fektetnek az egész eseménybe. Olyan vidéki emberek, akiknek a támogatása, szponzorálása nélkül szegényebb lenne ez az esemény. Számomra az eddigi legjobb estünk volt a tavalyi, amellett, hogy színvonalas műsort sikerült összehozni, amiben népdalénekes, néptáncosok és népművészek is szerepeltek, a Magyar Televízió is megtisztelt a jelenlétével.
A divattervezésben és ruhakészítésben minden szakmai készségedet kamatoztathatod. Ez tudatos irány volt?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert a hobbim és a szakma összekapcsolódott, de ez nem volt teljesen tudatos. Abban voltam biztos, hogy kétkezi munkát szeretnék végezni, ahol a kreatív gondolkodásomat használhatom. Rajzolni nagyon szerettem, és az AMI-nak köszönhetően rengeteg technikával megismerkedtem, de igazán az kötött le, ha megvalósíthattam a lerajzolt dolgokat. Jelenleg a tervtől, a szerkesztésen, szabáson és varráson át, egészen az utolsó díszítő elemig én készítek mindent. Szeretem az összes lépést, látni, ahogyan egy gondolatból megvalósul a ruha, de őszintén megvallva, igazán a tervezést és a díszítést, hímzést-gyöngyözést szeretem.
A GESZ ruhákon egy igazi családias csapat munkálkodik. Kik azok, akikre a leginkább számíthatsz a folyamatok során?
Édesapámnak köszönhetem, hogy rá mertem lépni a tervezői útra, és én is legyőztem annak az előítéletét, hogy a divattervezés nem rendes munka. Egyedül kezdtem, bár sosem voltam igazán egyedül ebben. A legnagyobb támogatóm a férjem, aki meghallgatja minden ötletemet, még ha nem is érti; aki zenét ír minden kollekciómhoz, és aki a gyerekekkel is maximálisan megállja a helyét. Édesanyámra is bármikor számíthatok, hímez, kézimunkákat fejez be nekem vagy a gyerekeinkre vigyáz, enélkül nem is működne a vállalkozás. Tavaly kezdtem el együtt dolgozni egy varrónővel és egy gyöngyfűző lánnyal, ez nagyban megkönnyítette a munkámat, de sok ember inspirált, segített a fejlődésben, köztük Szász Lídia Sára és Velkeiné Pócz Ilona képzőművészek, Péter Szidónia és Nagy Gyöngyi iparművészek, Vinczéné Nagy Mária csipkekészítő és persze Benes Anita.
Fel tudnád idézni az első GESZ-kreációt? Milyen elgondolás állt mögötte?
Az alapötlet az volt, hogy öt stílusú női ideált állítsak fel, képzeljem el az ünnepi ruháikat, és egy magyar hímzést dolgozzak át ezekhez a ruhadarabokhoz. Először a vizsgakollekciómban próbáltam ki ezt a módszert. Ennek kidolgozásában Konsánszky Dóra és Farkasné Oszkó Zsóka volt a segítségemre. A legelső ruhadarab egy nagy loknis körszoknya volt, húzott felsővel és fodros övvel, amit Zobor vidéki hímzés díszített, valamint nagy gyöngybojtok lógtak a hátsó fűzős részen. Itt kezdett el kialakulni az irány, amit a márkám jelenleg is képvisel. Manapság igazán nehéz az emberek megbecsülését kivívni a minőségi és drágább munkák iránt. A rohanó világban rászoktunk az olyan ruházatra, amit rövid ideig hordunk, és aztán megválunk tőle. Bármelyik boltban azonnal megvehetünk mindent, amit szeretnénk.
A GESZ ruhák nem egy alkalomra és nem pár évre szólnak, ezek örökre megmaradnak, és a szeretet, az idő, a hagyomány, a gyökereink teszik különlegessé, értékessé és olyan ruhadarabbá őket, amit majd az utódaink is szívesen hordanak.
Hogyan fogsz neki egy új kollekció megvalósításához?
Először inspirációs táblákat készítek, színeket keresek és párosítok egymáshoz. Minden kollekció alapja két tábla, egy a színekkel és számomra inspiráló képekkel; egy pedig a formákkal és az éppen általam kedvelt ruhadarabokkal. Ezután átgondolom, melyik modell tudja leginkább képviselni a ruhát. Vallom, hogy minden viseletet az ember tehet élővé,
egy ruha csak a viselőjétől lehet igazán szép.
Ezután szerkesztem ki a szabásmintákat és vásárolom meg az anyagokat, majd jön a szabás-varrás és sok-sok próba, hogy minden tökéletes legyen. Az, hogy a díszítés mikor következik a folyamatban, a hímzésfajta kiválasztásától függ. Ezután készülnek a kiegészítők és következik a kifutóra felkészülés. Cipőket választunk, sorrendet állítunk a ruhák között, a férjem megírja a zenét, koreográfiát tanulunk, aztán jöhet a show time.
Az anyagválasztás egyszerre tükrözi a múltat és a jelent.
Igen, igyekszem minél természetesebb anyagokat használni, ezt a hímzések egyébként meg is követelik. Alapnak magyar szőtt termékeket használok, emellett batisztot, puplint, gyapjút, pamut textileket. A tavalyi kollekcióban a tüll is nagy hangsúlyt kapott, puha és kristálytüllből készültek a ruhák. A hagyományos pamut tüll már nagyon ritka és kevés helyen kapható, tudomásom szerint csak külföldön. A gyöngyékszerek üveggyöngyökből készülnek, valamint a fém alkatrészek mindig antiallergének.
Idén is lesz Őszirózsa est, és vele együtt bemutató. Mit lehet tudni az új kollekcióról?
Amint lezárul egy divatbemutató, nekem már jár az agyam az új kollekción. Sokszor még a készülő ruháknál eszembe jut, mi lehetne a következő technika, tájegység. Minden évben más technikát választok a ruhák díszítésére, az első két kollekció Zobor vidéki hímzés feldolgozás. Azért készült belőle kettő, mert egy tavasz-nyári és egy ősz-téli kollekciót is szerettem volna ezekkel a motívumkincsekkel elkészíteni, melyek a legközelebb állnak hozzám. Ezután következett a Chamomille kollekció, ami Hövej hímzését vette alapul, a tavalyi pedig Kalotaszeg gyöngyhímzéséből inspirálódott. A most készülő ötödik kollekcióm pedig szlovák szabadrajzú hímzés feldolgozásával készül. Ezúttal egy igazán elegáns, vibráló és gazdag kollekció készül. Olyan ruhadarabok jelennek meg a színpadon, amelyek méltóak életünk legfontosabb eseményeihez, legyen szó díjátadóról, fellépésről vagy éppen a boldogító „igen” kimondásáról.
Képek: GESZ