Mindannyiunknak megvannak a kisebb-nagyobb titkai, amiket akkor is megtartunk magunknak, ha amúgy nagyon nyitott és őszinte embernek tartjuk magunkat. Ezzel pedig nincsen semmi gond, hiszen tudományosan igazoltan gyakorlatilag ugyanazokat a dolgokat nem kötjük mások orrára.

A Columbia Egyetem tanulmánya bebizonyította, hogy 96 százalékunk titkokat őriz lelkünk sötét mélységeibe gyömöszölve. A Journal of Personality and Social Psychologyban megjelent munka összesen 13 000 titkot azonosított, melyek összesen 38 kategóriába sorolt, amik között – nem meglepő módon – szerepeltek illegális tevékenységek (mint mondjuk droghasználat) és a megcsalás is. (Titoknak számított minden olyan információ, amelyet egy személy egy vagy több személy elől el akart titkolni.) A titkok olyanok, mint a valuta, és jellemzően csak olyan emberekkel osztjuk meg őket, akikben megbízunk – írja dr. Suzanne Degges-White a Psychology Today hasábjain. – Amikor valaki megosztja velünk a titkát, az gyakran az egónkat simogatja, hogy tudjuk, valaki eléggé megbízik bennünk, vagy eléggé megbecsül minket ahhoz, hogy megossza velünk a személyes valutáját. Bár a felnőttek legtöbb titka elég komoly tartalommal bír, egyértelmű, hogy korán megtanuljuk a titoktartás értékét és erejét. Kutatók (Liberman & Shaw, 2018) megállapították, hogy körülbelül 6 éves korunkban értjük meg a titkok súlyát, mivel ekkor kezdjük felismerni, hogy a titkokat jellemzően olyan emberek között osztjuk meg, akiket barátoknak tekintünk. Sőt, a kisgyerekek a megosztott titkok körei alapján képesek megtippelni az emberek közötti társadalmi kapcsolatokat.”

A tanulmányban szereplő titkok közül van olyasmi, amit idővel megosztunk másokkal is (például a terhesség vagy a lánykérés), de létezik kb. 8 olyasmi, amit gyakorlatilag a sírba viszünk magunkkal (vagy legalábbis nem kürtöljük világgá):

• Szexuális viselkedés: a szexuális tevékenységek (például pornográfia, maszturbáció, fétisek) az egyik leggyakoribb dolog, amelyeket mások előtt titokban tartunk.
• Hazugság: ha valakinek hazudtunk valamiről.
• Romantikus vágyak: ez lehet olyan fellángolás, szerelem, vágyakozás valaki iránt, akivel még nem vagyunk kapcsolatban.
• A bizalom megsértése: valaki bizalmának a megsértése, esetleg bizalmas információk felfedésével. Például, ha ellenőrizzük más üzeneteit, esetleg kölcsönveszünk valamit a tulajdonosa tudta anélkül, stb.
• Lopás: elvenni valakitől valamit, ami nem a miénk, azért, hogy megtartsuk vagy haszonra tegyünk szert.
• Érzelmi hűtlenség: érzelmi kapcsolatba kerülni vagy flörtölni valakivel, aki nem a partnerünk.
• Ambíció vagy cél: olyan titkos ambíció vagy cél (karrier, fitnesz, kapcsolati cél stb.), amelyet nem osztunk meg senki mással, amíg el nem értük (és ha ez nem sikerül, akkor nem szólunk róla).
• Családi ügyek: ez lehet bármilyen, a szűkebb-tágabb családot érintő dolog. 

Belülről emészt fel

A tanulmány egy 2012-es kutatásra épült, amely megállapította, hogy a titkok magunkban tartása nemcsak az egészségünkre nagyon rossz hatással, hanem a karrierünkre is. „A csökkent jó közérzet és a fizikai egészségügyi következmények mellett a titoktartás a személy figyelmét a feladatról a titkok felé terelheti, ami egyértelműen károsan hathat a feladatok elvégzésére” – magyarázta Malia Mason, a mostani tanulmány társszerzője.

A titok megőrzése – függetlenül attól, hogy a miénk, vagy más bízta ránk – a fentebb is említett tanulmányból kiderülve nyomasztó lehet, hiszen megváltoztatja az érzékelésünket és az energiaszintünket is. A kutatók konkrétan azt találták, hogy amikor egy nehéznek érzett titkot hordozunk, akkor túlbecsüljük a fizikai feladatokhoz szükséges erőfeszítést, túlbecsüljük a két pont közötti távolságot, meredekebbnek hisszük a lejtőket, mint amilyenek valójában, és kevésbé valószínű, hogy szívességet teszünk másoknak. Suzanne Degges-White szerint bár elsőre azt hihetnénk, hogy a titok elrejtése az, ami megterheli az energiatartalékainkat és elhomályosítja az érzékelésünket, valójában nem is annyira a titok megtartása, hanem a „vándorló elménk” miatt a mentális energiánk csökkenése okozza a problémát. 2017-ben pszichológusok egy csoportja arra jutott, hogy

minél többet töpreng az elménk olyasmin, amit megpróbálunk eltitkolni, annál rosszabbul érezzük magunkat, mert hagyjuk, hogy az aggasztó gondolatok kiszorítsák azokat a boldogabb, könnyedebb gondolatokat, amelyeket valószínűleg élveznénk, ha a titok nem állna az utunkba.

A szakértő arra is figyelmeztet, hogy a titkolózás a párkapcsolatunknak is árthat: „Minél inkább a titok megszállottjai vagyunk, annál több időt töltünk érzelmileg elkülönülve a partnerünktől, ami negatívan befolyásolhatja a saját jóllétünket és potenciálisan a kapcsolatunk jóllétét is. Amikor egy negatív gondolat megszállottságával vagyunk elfoglalva, nemcsak a világot és annak követelményeit tesszük nagyobb kihívássá, mint amilyenek egyébként lennénk, hanem a balesetek és sérülések kockázata is nagyobb.”

Kinek mondhatom el vétkeimet?

Ha nyomaszt egy titok megtartása, akkor azon segít, ha elmondjuk másnak? Egy 2019-es kutatás pont erre kereste a választ. Aszerint valóban jobban érezhetjük magunkat, ha megosztjuk valakivel, és segíthet megbirkózni a stresszel, amelyet a titok fenntartása okoz. Nemcsak azért, mert többen osztozunk a titok cipelésének terhén, emiatt sorsközösséget érzünk, hanem amiatt is, hogy az elménk kevésbé fog a titokba tartandó információn rugózni (ami, ugye, rengeteg energiát felemészt).

Ezzel egyetért Suzanne Degges-White is: szerinte is legjobb módja annak, hogy elvegyük a titok káros erejét, az, hogy vagy bevalljuk, vagy felfedjük mások előtt (klasszikus módon „ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”), vagy fokozzuk a mindfulness gyakorlatát (bár egy új kutatás szerint ez akár önzővé is tehet), hogy az agyunk arra edződjön, hogy a jelenre koncentráljon, és ne téríthessék el a titkok, amiket őrzünk.

Kiemelt kép: Getty Images