A tegola, mely egyszerre utal a kúpcserépre és a kézműves technikára, Olaszországból származik, ahol nagy hagyománya van a tradicionális itáliai házak parányi leképezésének. A márka elnevezése is innen ered, a gyermekkora óta különféle művészeti ágban alkotó Andrea nevével kiegészülve, aki számára Tegolandia jelképesen az a meseország is, amit férjével maguk köré varázsolnak a szürke hétköznapokban. A számtalan, autodidakta módon elsajátított technika és több komolyabb kiállítás adta meg Andrea számára a kezdőlöketet, hogy húsz optikus szakmában töltött év után immáron teljesen átadja magát a tegolák bűvöletének.
„A tegola technikába úgy tíz éve szerettem bele. Egy Praktika Magazinban találtam rá, és akkoriban több darabot is készítettem, persze azok lényegesen egyszerűbbek voltak, mint a mostaniak. Ez a technika igen összetett, sok mindenhez kell konyítani hozzá. A legjobb benne, hogy rengeteg kidobásra ítélt anyagot lehet általa újrahasznosítani. Sokszor nem is gondolná az ember, mi miből is készült. A mai világban, ahol végre fontossá vált a környezetünk sorsa, ezt is jó érzés lehet tudni” – avatott be Andrea, aki azt is elárulta, maguk a kúpcserépek is régi, bontásból származó darabok, sőt előfordult, hogy százéves cserépből született tegola a kezei alatt, de papír tojástartó, tojáshéj, hulladék faanyag, régi textilek, természeti kincsek egyaránt hozzájárulnak az újragondolt cserepek otthonos környezetéhez.
„A régi foltos bambusz tányéralátétek is nagyon hasznosak lehetnek a mini zsalugáterekhez, hajópadlóhoz. Építkezésekből megmaradt XPS darabokat is fel tudunk használni sok mindenre, ezek amúgy szintén a konténerben végeznék. Gombokat, szörpis kupakokat, régi újságpapírokat és képeslapokat, vagy árván maradt fél pár fülbevalókat.
Ami fontos, hogy sok apró, rég elfeledett tárgy kap új értelmet a kompozíciókban. Olyan tárgyak, amelyeknek van múltja, de már nincs jövője, de valakinek mégis sokat jelentenek. Általuk válnak a tegolák igazi emlékidézőkké.”
Az azóta már festő képesítést szerzett Andrea látóterébe még a koronavírus-járvány idején került újból a tevékenység. A nagy bezártságban egy hazai termékeket népszerűsítő Facebook-csoportban mutatta meg tegoláit, a nem várt élénk érdeklődés pedig olyan meglepetést okozott, melyre a mai napig szívesen gondol vissza. A sok-sok megrendelésbe már férjének, Gyurinak is be kellett segítenie, így történt, hogy a nagy bezártság csak még közelebb hozta őket egymáshoz, a közös alkotás pedig az évek múlásával rengeteg fejlesztést eredményezett.
„Kitaláltuk, hogyan lehetne őket megvilágítani, ezáltal mesés hangulatlámpásként is funkcionálnak, de belső tereket is kreáltunk miniatűr bútorokkal. Ma már nincs olyan téma, amit ne tudnánk megvalósítani. Persze azóta fogjuk rá, hogy visszatért az élet a normális kerékvágásba, de a párom szabadidejében most is ott segít nekem, ahol tud.”
Harry Potter klubhelyiség, Csillagkapu és
Jóbarátok kávézó miniatűrben
El is kélnek a segítő kezek, ugyanis egy berendezett tegola elkészítésének folyamata amellett, hogy jó néhány fázisból áll, roppant hosszadalmas is. Körülbelül egy hetet ölel fel, mire a kívánt darab elkészül, melynek témáját a megrendelő határozza meg, emiatt Andreáék sokszor dolgoznak régi fotók alapján, létrehozva így például a nagyszülők házikójának minden apró kis részletét a falon lógó családi fotóktól a nagymama által készített apró csipketerítőkig. Ezek azok a részletek, melyek igazán személyessé tesznek egy tegolát, még máskor nincs ilyen konkrét tárgy, melybe kapaszkodhatnak, ilyenkor hosszas kutatómunka előzi meg a tegola elkészítését. Az Írországban található világítótorony, a valóságban ötvennégy méter magas Fastnet Lighthouse miniatűr változatának, vagy az ír Doolin falu híres utcájának megalkotása is egy ilyen időigényes feladat volt.
„Sok esetben filmes témát örökítünk meg. Kedvencünk a fantasy világa, de készültek már ismert sorozatok által inspirált darabok is.”
„Nagyon szeretjük más kultúrák építészetét megjeleníteni, volt már görögös, olaszos, keleties, egzotikus. Ilyenkor mi magunk is világot látunk és velünk utazhat a szemlélő is.”
Arra a kérdésünkre, melyik darab jelentette a legnagyobb kihívást, Andrea elmondta, hogy a Csillagkapu készítése volt az utóbbi évek egyik legkomolyabb munkája, de a karácsonyt megelőző grandiózus templommakettet szintén ide sorolná, mely látványos alkotás huszonkét boltíves, apró ablakot foglalt magába. Ez azonban Tegolandia szorgos tündérei számára sosem szigorú értelemben vett munka, sokkal inkább szívbéli hivatás. Andrea minden nap hálát ad azért, hogy közel ötven évesen megtalálta az útját és így már azzal foglalkozhat, amit igazán szeret.
Kiemelt kép: Mártai Marianna