Susan Bennett, még mielőtt szinkronszínészi karrierbe kezdett volna, 2005-ben teljesen véletlenül kapta meg élete egyik legfontosabb munkáját. Egy atlantai zenei stúdióban dolgozott, amikor az egyik ottani színész nem jelent meg egy szoftvercég megbízásából készülő munkára, amit így végül ő kapott meg. „Véletlenül kerültem a szinkronszínészetbe. Akkoriban reklámokban énekeltem, atlantai stúdióknál dolgoztam, aztán egy nap egy másik reklámon dolgozó szinkronszínész nem jelent meg a felvételen. Amikor befejeztük a dalt, a stúdió tulajdonosa azt mondta: »Susan, hisz neked nincs akcentusod! Gyere csak, vegyük fel ezt itt«. És a munka jól ment, kaptam egy énektanárt, így kezdődött az egész” – mesélte az Insidernek. Mindez hat évvel azelőtt történt, hogy az Apple megálmodta Sirit, így amikor Bennett a szóban forgó felvételeket készítette, még nem tudhatta, hogy egyszer még az övé lesz az egyik legismertebb hang a világon.

Néhány furcsaságra azonban így is felfigyelt a felvételek során. „Velem készítették azokat a felvételeket, amelyeket végül a híres személyi asszisztenshez használtak, de akkor még fogalmam sem volt erről. Kaptam egy megbízást, hogy felvételt készítsek az IVR (interaktív hangreakció) cégnek, a ScanSoftnak (ma Nuance), és én azt hittem, hogy a forgatókönyv a szokásos IVR mondatokból fog állni, mint például »köszönöm, hogy hívott« vagy »kérem, nyomja meg az egyes gombot«. Ehelyett viszont olyan értelmetlen mondatokat kellett felolvasnom, mint »ma tehénhúzás a vontatófülkében« vagy »mondd, műszak friss kiadása ma«. Az angol nyelv összes hangkombinációját megpróbálták megszólaltatni a hangomon, még a címek és utcák neveit is fel kellett olvasnom… Egész júliusban minden nap négy órányi anyagot rögzítettem otthonról, heti öt napban. Kábé az első száz volt szórakoztató és érdekes, utána elég fárasztóvá vált az egész” – emlékezett vissza.

A felismerés, hogy mi is volt ez a munka, csak évekkel később érte utol. „Hat évvel később egy szinkronszínész kolléga írt nekem egy e-mailt azzal, hogy »hé, épp az új iPhone-nal szórakozunk – nem te vagy ez (a hang)?« Fogalmam sem volt, hogy miről beszélnek.

Egyből felmentem az Apple weboldalára, hogy meghallgassam, és azonnal tudtam, hogy ez az én hangom”

– idézte fel.

Mivel a munkát még Siri „születése” előtt végezte, sosem kapott fizetést érte az Apple-től – ez azonban azt is jelenti, hogy titoktartási szerződést sem írtak alá. Utóbbinak köszönhetően Bennett (és más országok Siri-hangjai) némi pénzre tehetnek szert a hírnevüknek köszönhetően. „Az, hogy az Apple nem fizetett nekünk, azt jelentette, hogy nem volt titoktartási megállapodásunk sem. Mindannyian úgy voltunk vele, hogy »majd meglátjuk«, hogy hasznunkra válhat-e a dolog. Elkezdtük reklámozni magunkat, én tévéműsorokban is szerepeltem, TEDx-beszédet tartottam (az előadás az alábbi videón megtekinthető – a szerk.), nyilatkoztam a rádióban és így tovább… 15 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle, de nagyon jó móka volt” – mondta Bennett.

Susan Bennett az évek során számos más munkát is elvállalt, ennek köszönhetően pedig igen változatos helyzetekben hallhatjuk az ő hangját (Sirin kívül például reklámokban, de még az atlantai reptér hangosbemondóiból zengve is), de élete magnum opusa minden bizonnyal az okostelefonba épített személyi asszisztens marad.

Manapság már a Siri újabb, frissített verzióját táplálják a készülékekbe, így nem az ő hangja válaszol nekünk a legőrültebb kérdéseinkre – Bennett azonban nem búslakodik, hiszen ez számára azt jelenti, hogy végre ő maga is használhatja az alkalmazást. „Soha nem beszélgettem Sirivel, amíg az én hangom volt. Egyszerűen túl furcsa lett volna” – tette hozzá.

A szinkronszínészek élete itthon sem egyszerű: egy korábbi interjúnkban Bercsényi Péter arról mesélt, hogy ő hogyan lett londoni targoncás sikeres színészként, majd költözött mégis haza.

Kiemelt kép: Illusztráció – Sergio Mendoza Hochmann/Getty Images