PSZICHÉ: Tilla, sokszor hívtalak, mire sikerült lebeszélni ezt a találkozót, és Kriszta mindig ott volt veled.
KRISZTA: Elég sok időt töltünk együtt, de mi ezt élvezzük.
PSZICHÉ: Azt hiszem, sokakban megfogalmazódik a kérdés irigykedve, vágyódva vagy hitetlenkedve: tényleg élhet a szerelem két ember között tizennyolc év után is?
TILLA: Igen. Fel se tűnik a tizennyolc év nekünk.
PSZICHÉ: De mi a titok?
TILLA: Nincs titok. Mázlink van, hogy egymásra találtunk. Szerintem a szerencse nem kis szerepet kap egy kapcsolatban. Aztán meg az a fontos, hogy te valóban a másikkal együtt érezd jól magad a világban.
PSZICHÉ: A szerencse? Ez érdekes megközelítés.
KRISZTA: Ahogyan az emberek, úgy egy kapcsolat is folyamatosan formálódik. Ami jó, amennyiben a változásuk egy irányba tart. Muszáj, hogy részt vegyél a másik életében. Szerintem a gond akkor van, ha nem egyfelé mozdulnak el, lehet, hogy ez is egy szerencsefaktor.
PSZICHÉ: Ez azt jelenti, hogy ti nagyon egyformák vagytok?
TILLA: Alapkérdésekben igen, de természetesen vannak dolgok, amikben nem vagyunk egyformák. Én sokkal álmodozóbb vagyok, Kriszta racionálisabb. Én távol tartom magam a politikától, ő idegesíti magát rajta, én nyugis vagyok, ő konfliktusos. Az ő igazságérzete az egekben van, az enyém… Na, mondjuk az nekem is az egekben van, csak én nem mindig harcolok érte. Ő mindig!
KRISZTA: Ez mindig igaz, de a sarokpontokban egyezünk. Hogy mit tartunk értéknek, hogy merre haladjunk, mi fontos, mi nem. Szerintem a nagy dolgokban tökéletesen egyet gondolunk, különben nem is működne.
TILLA: Igen. Tehát valójában a találkozás lehet csak szerencse, de utána már minden rajtatok múlik.
PSZICHÉ: Tehát akkor szerintetek van egyetlen igazi, és ti megtaláltátok egymásban ezt?
TILLA: Ami minket illet, igen. De azt nem merném állítani, hogy egyetlen igazi létezik. Körülöttünk is vannak olyanok, akik baromi boldogan éltek egy kapcsolatban, ami kihűlt, elváltak, és most egy másik kapcsolatban baromi boldogok. Akkor nekik most melyik az igazi? Ezért ezzel óvatosan kell bánni! Nekem viszont egészen konkrét elképzelésem volt arról a nőről, aki a feleségem lesz, a külsejét és a személyiségét illetően is. Megvolt a fejemben a kép, és tudtam, ha meglátom, felismerem.
…
Kíváncsi vagy miről mesélt még a házaspár? A folytatásért lapozd fel a Nők Lapja Psziché december-januári számát!
Szöveg: Vidacs Éva
Fotó: Járdány Bence
