Goodwin története ismerősen csenghet azok számára, akik nyomon követték a hazánkban forgatott Az elmeorvos (Alienist) című televíziós könyvadaptációt, melyben a Dakota Fanning által alakított Sara Howard karakterét is a híres nyomozónő ihlette. Caleb Carr nagysikerű 1994-es regényéhez (A Halál angyala – Dr. Laszló Kreizler 1.) kutatott a New York-i Közkönyvtár régi újságjai között, amikor tudomást szerzett az anyaszerepet detektívszerepre cserélő rendkívüli hölgyről, aki az 1800-as évek végén, férje halála után csatlakozott a női- és gyermekfoglyok gondozására alakult rendőrségi matrónákhoz. A New York-i rendőrségnél az 1890-es években Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok későbbi elnöke — akiről az első Teddy macit is elnevezték — bővítette ki a matrónák programját, a tagok immáron szerepet vállalhattak női vagy szexuális bűncselekmények felgöngyölítésében, gyermekeket és csecsemőket érintő ügyekben, ennek ellenére továbbra sem tekintették őket egyenrangú tisztnek kollégáik.
Isabella Goodwin kezdetben cellák takarításával, a fogvatartottak gondozásával foglalatoskodott, ám olykor kijutottak számára olyan feladatok is, melyekben Sherlock Holmest meghazudtoló ravaszsággal társasági hölgynek vagy szerencsejátékosnak adta ki magát, és leleplezte a kor hamis orvosait, gyógyítókat, jósnőket és más szélhámosokat, akik pénzt csaltak ki az emberekből. „Sok hat láb magas nyomozó van fegyverrel a csípőjén, aki kevésbé értékes munkát végez évi 3300 dollárért, mint Mrs. Goodwin, egy gyönge, fürge nő, akinek észjárása is lépést tart a testével” – írta a York Herald hetilap 1921-ben, ám Goodwin végül nem gyorsaságának, hanem álcázókészségének köszönhette nyomozói kinevezését.
Operaénekesnői karrier helyett közszolgálat
Fotó: Wikipedia Common
New York első hivatalos női detektívje még Isabella Loghry néven született írországi bevándorlók gyermekeként Manhattanben, 1865 februárjában. Szülei egy kis szállodát vezettek Greenwich Village-ben, majd később étteremtulajdonosok lettek, ám a fiatal Isabella a vendéglátásból kiszakadva operaénekesnői karrierről ábrándozott. Tizenkilenc évesen azonban szerelembe esett, és az álmok kergetése helyett úgy döntött, hozzámegy John W. Goodwin rendőrtiszthez, akitől hat gyermeke született, de csupán négy maradt életben. A férfi korai halálakor megözvegyült feleségére maradt a családról való gondoskodás, Goodwin pedig, hogy elegendő pénzt keressen mindannyiuknak, kihasználta a rendőrkapitányságon az elhunyt vagy beteg tisztek feleségeinek járó segítséget, és munkát vállalt férje egykori osztályán. Elhelyezte gyermekeit édesanyjánál, letette a közszolgálati vizsgát, és belevetette magát a rábízott matrónai feladatokba, melyek detektívképességeihez mérten csakhamar kevésnek bizonyultak.
Egy napon két férfi kiütötte az East River Savings Bank dolgozóit, majd a huszonötezer dollárnyi zsákmánnyal taxiba ülve elhajtottak a helyszínről.
A nyomozók információi kimerültek abban, hogy a pénznek ötös és tízes címletekben kélt lába, egyetlen tanújuk a taxisofőr volt, aki azt állította, fegyverrel fenyegették, a bank munkatársai pedig még személyleírást sem tudtak adni támadóikról.
A rablók körülbelül tizenegy háztömbnyit utaztak a megfenyegetett taxissal, majd kiugrottak, és beszálltak egy rendszám nélküli parkoló autóba. Egyetlen információmorzsa volt csupán a nyomozók kezében: a kósza pletyka szerint az egyik feltételezett tettest, egy Eddie Kinsman nevű bűnözőt barátnőjével, a Svéd Annie-ként elhíresült Annie Hull-lal és egy másik férfival láttak együtt az Albany felé tartó vonaton a rablást követően. A rendőrbiztos-helyettes Isabellát kérte fel, szobalányként épüljön be annak a romos Greenwich Village-i fogadónak a személyzetébe, ahol Svéd Annie gyakorta tartózkodott, és gyűjtsön nekik felhasználható bizonyítékokat. Goodwin ennél többet is tett, összebarátkozott a gonosztevők barátnőivel.
Az új kalap és öltöny buktatta le
Isabella épp Myrtle és Annie szobáját takarította, amikor meghallotta, hogy a két nő, bízva a szobalány diszkréciójában, a bankrablásról beszél, de nem ez volt az egyetlen döntő bizonyíték, melyre Isabella embert próbáló beépülése során szert tett. Goodwin később egy interjú alkalmával felidézte, hogy a panzióban ételmaradékokon élt, és egy „sötét, nyomorult kis lyukban” aludt, de az áldozat végül megérte, hiszen a megbízatása ideje alatt begyűjtött információk vezettek a rosszfiúk letartóztatáshoz. Kinsman újgazdagságának híre ment a környéken, egy boltos támasztotta alá a szóbeszédet, aki elárulta, a férfi két kézzel szórja a pénzt a kereskedők üzleteiben, az eset pedig Isabella számára is gyanússá vált. Korábban Svéd Annie szobájában – miközben a banda tagjai egy esetleges San Franciscó-i menekülést tervezgettek – új kalapban és öltönyben látta viszont a férfit, miután az visszatért barátnőjéhez Albanyból. Isabella a nyomot követve jutott el a szóban forgó szabóságba, ahol megerősítették, a vásárlást ötdolláros bankjegyekkel hajtotta végre egy Edward Kinsman személyleírásának tökéletesen megfelelő vevő. A bizonyíték épp időben érkezett, mielőtt a páros elmenekülhetett volna, Kinsman pedig maga is bevallotta, hogy bár részt vett a bankrablásban, a betörés felbujtója és szervezője valójában Montani volt, az ártatlannak tűnő taxisofőr.
Más női detektívek is a nyomdokaiba léptek
A taxirablás ügyében végzett munkájának köszönhetően Isabella lett az első nő a New York-i Rendőrkapitányság történetében, akit nyomozóvá léptettek elő. Ennek köszönhetően búcsút mondhatott korábbi matrónai pozíciójának, a fizetése több mint kétszeresére nőtt, és három év múlva már hadnagyi rangra lépve végezte a rendőrségnél újonnan létrehozott női iroda vezetését, melynek fő ügyei a prostituáltak, iskolakerülők, szökevények kézre kerítése és a családon belüli erőszak áldozatait érintő ügyek megoldása volt.
Nyomozói pozícióval jutalmazták Isabella Goodwint, a híres rablási ügyben végzett munkája elismeréseként. (Fotó: Wikipédia Common)
Emellett több nagyobb horderejű bűnesetben is segédkezett az ügyészekkel együttműködve, például csalhatatlan ösztöneit követve vizsgálták ki és fejtették meg a kor csalárd orvosi gyakorlatait.
A címlapokra ugyanakkor nem egy újabb kiemelkedő eset, hanem sorsfordító költözése okán került, miután új otthonában, egy brooklyni lakóházban megismerkedett a nála harminc évvel fiatalabb szomszédjával, Oscar A. Seaholm énekessel, akivel 1921-ben nagy hírverés kíséretében össze is kötötték az életüket.
Isabella Goodwin még abban az évben nyugdíjba vonult, végül 1943-ban halt meg. Őt követően is akadtak olyan női nyomozók, akik példaképük nyomdokaiba lépve oldottak meg híres eseteket. Ilyen volt például az 1940-es években „Deadshot” Mary Shanley vagy „Muggable” Mary Glatzle, a hetvenes évek neves álruhás nyomozója, akiről még filmet is forgattak A sors csapdájában címmel. Napjainkban több mint hatezer nő dolgozik New York városának rendőrségein, közel ezren nyomozóként, akik valószínűleg mind egyetértenének Goodwin egykori szavaival. „A nők azért jó nyomozók, mert képesek megérezni azokat a dolgokat, amelyekre először nincs tényleges bizonyíték. Egy nő olykor sikereket érhet el ott, ahol a férfi kudarcot vall, mert erősebben fel van ruházva ezzel az intuícióval, és én büszke vagyok rá, hogy megmutathatom, mire képes egy nő, ha alkalom nyílik rá”.
Kiemelt kép: Wikipédia Common / nőklapja.hu
