Ismerve a szerencsémet, a nyereményjátékokat egyáltalán nem, vagy csak tisztes távolságból követem (valószínűleg én lennék az a személy, aki elfelejtené feladni az ötöslottót, amit nyilván pont akkor nyerne meg). De aki valaha is lottózott vagy lottózik, minden bizonnyal izgatottan várja hétről hétre a nyerőszámok sorsolását. Bár az évek során sokat változott a játék menete, az alapkoncepció azonban ugyanaz maradt – és a lehető legkorábbi emberi civilizációkig nyúlik vissza. De vajon ki és miért találta fel a lottót? És kik azok a történelmi személyek, akik a legtöbb hasznot húzták belőle?
Akkor jöhet egy kis lottótöri?
A szó eredete az olasz „lotto” és a holland „lot” szavakból származik, ami sorsot vagy nyereményt jelent – talán nem véletlenül használunk olyan kifejezéseket, mint például a „sorsolás”, amikor véletlenszerű döntéseket tervezünk hozni valamivel kapcsolatban. Történészek szerint biztosra vehető, hogy a döntéshozatal ezen formája a legkorábbi törzsi csoportokig vezethető vissza. De a tudósok arra is találtak bizonyítékokat, hogy a lottó kezdetleges formája már jóval azelőtt létezett, hogy a hollandok a 15. században szóval illették volna. A történészek a lottó korai változatát egészen az ókori kínai Han-dinasztia idejéig vezették vissza, ami egy Krisztus születése előtti, mintegy 200 évvel korábbi időszak volt. Az akkori emberek a „fehér galambjáték” néven játszották – ami lényegében a kenó egy formája –, mivel madarakkal küldték el a sorsolás eredményét a távoli falvakba. A lottó e korai változataiból származó bevételek egy részét a kínai Nagy Fal finanszírozására használták, ami csak egyetlen példája a híres történelmi személyekhez és helyekhez kapcsolódó szerencsejátékoknak.
Politikusok, filozófusok, császárok és – nem utolsó sorban – a szerencsés nyertesek a lehető legkülönfélébb módokon profitáltak a lottó kezdetleges formáiból,
amit már az ókori rómaiak is játszottak – bár eleinte más céllal, mint a kínaiak. A római elit például vacsoraestek alkalmával tartott sorsolásokat, melyeken pazar nyereményeket kínáltak a vendégeknek – és amelyekről gyanítható, hogy a „szerencse” minden bizonnyal a legbefolyásosabb vendégek markát üthette. A későbbi években Augustus római császár a népnek is kedvezett, és engedélyezte, hogy Róma minden polgára részt vehessen a játékban. A nyerő szelvényekért a hadsereg hódításaiból hazahozott kincsek közül lehetett szemezgetni, a szelvényekből keletkező bevételek egy részét pedig a főváros közutcáinak és épületeinek karbantartására fordították.
Az alapító honatyák is megragadták a lehetőséget
Később más európai nemzetek – mint például Spanyolország és Franciaország – is rákaptak a szerencsejátékok ízére, illetve a lottószelvények bevételéből származó profitálási lehetőségekre. Amerika viszont még náluk is korábban alkalmazta a gyakorlatot: 1655-ben Új-Amszterdam területén (azaz a mai New York városában) a játékosoknak azt kellett megtippelniük, hogy egy meghatározott idő alatt vajon mennyi Bibliát sikerült darabszámra eladnia a városnak. Bár az Amerikai Egyesült Államok ma már kissé feszült viszonyt ápol a szerencsejátékokkal, korábban számos alapító honatya (George Washington, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson) és történelmi intézmény is (Yale, Harvard, Rockerfeller Center) szervezett lottójátékokat (a közvetlen adóztatástól történő idegenkedés miatt).
Franklin például 1747-ben ágyúkat vásárolt Philadelphia védelmére, körülbelül 30 évvel később George Washington a virginiai üdülőhelye felé vezető út felújítási költségeit kívánta rendezni a lottózás bevételeiből (ezeket a sorsjegyeket maga George Washington írta alá – a 25 megmaradt szelvény egyikének legutóbbi ára 2006-ban 13.500 dollárért kelt el), Jefferson pedig adósságait tervezte kiegyenlíteni az a szerencsejáték bevételeiből – sikertelenül.
„Távolról sem erkölcstelen, hiszen az emberi léthez nélkülözhetetlen”
– Jefferson ezekkel az írott szavakkal próbálta meggyőzni a virginiai törvényhozást arról, miért is lenne jó ötlet lottójátékokat rendeznie, és miért nem baj, ha a szelvényekből származó bevételt személyes adósságainak kifizetésére használná.
Voltaire és a lottó
A francia filozófus akkor vált anyagilag szabaddá, amikor megismerkedett Charles Marie de La Condamine matematikussal. A két férfi egy vacsorán találkozott először, ahol La Condamine a filozófussal is megosztotta tervét. A francia kormány ugyanis azzal a céllal rendezett lottót, hogy kötvényvásárlásra csábítsa az embereket. Minden kötvénytulajdonos a részvény egy ezred részéért vásárolhatott lottószelvényt, a nyertesek pedig 500 000 livre (ami egy régi francia pénznem) jackpotot vehettek át – ami őrületes összegnek számított akkoriban. A francia kormány eszén azonban sikerült túljárnia a matematikusnak: a jackpot nem függött a kötvény árfolyamától, és La Condamine rájött, hogy az olcsóbb kötvények felvásárlásával jelentősen megnövelheti a nyerési esélyeit. Voltaire és a matematikus évekig tartó sorozatos nyereményesője után a kormány azonban rájött a stratégiára (vagyis Voltaire buktatta le magukat a szelvények hátuljára írt kormányellenes viccekkel). Az állam kijátszása okán ezután bíróság elé állították őket – ahol végül bebizonyosodott, hogy mégsem követtek el törvénysértést. Bár a játékokat ezután leállították, Voltaire megtarthatta a pénzét, innentől pedig kényelmesen tölthette élete hátralévő részét írással és filozofálással.
Francois de Voltaire (Fotó: Getty Images)
A lottó napjainkban
A legrégebbi, még ma is aktív lottójáték a Holland Nemzeti Lottó, ami már az első, 1726-os hágai sorsolás óta működik. A második helyen a spanyol El Gordo nevezetű lottójáték áll, ami 1812 óta minden évben megrendezésre kerül az országban – és amelyet a világ legnagyobb lottójátékaként tartanak számon. A játék Spanyolországban mára már inkább nevezhető karácsonyi hagyománynak, ami legalább annyira vált elengedhetetlen részévé az ünnepnek, mint nálunk a Jézuska vagy a Mikulás: becslések szerint a lakosság 75%-a minden évben játszik a több százmillió eurós főnyeremény reményében.
Aztán ott vannak az írek, akik néhány évvel Írország függetlenségének kikiáltása után indították hódító útjára az Irish Sweepstakes néven ismert (bár némileg ellentmondásos) lottójátékot. A sorsolás lényege az volt, hogy pénzt gyűjtsenek az ország alulfinanszírozott kórházai számára. Mivel a helyi lakosság túl kicsi volt ahhoz, hogy elegendő tőkét halmozzanak fel, rengeteg szelvényt adtak el az Egyesült Királyságban és Amerikában, (többnyire emigráns íreknek). A gazdasági válság zord éveivel egy időben az Egyesült Államokban az ír Sweepstake-nyertesek történetei sokak számára a remény jelzőfényévé váltak a kétségbeesett időkben. Annak ellenére azonban, hogy a lottó a kezdeti időkben évente több millió dollárt hozott, gyanúsan kevés összeg jutott a leromlott állapotú kórházak javítására, miközben az írországi lottójátékok szervezői „hirtelen” meggazdagodtak. Végül 1987-ben, az immár teljesen tisztességesen működő játékot a Nemzeti Lottó váltotta fel, ami azóta is nagy népszerűségnek örvend az országban.
Lottósorsolás az Esze Tamás Művelődési Házban, 1969-ben (Fotó: Fortepan/Chuckyeager tumblr)
Hazánkban a szerencsejáték legnépszerűbb formája az ötöslottó (azaz korábbi nevén lutri). Történészek szerint az első feljegyzett korai magyar lottójáték a 18. századból származik, de a 19. században vált az állam szempontjából is fontossá (a játék meghonosodását nagyban akadályozták a bonyolult játékszabályok, illetve a bizalmatlan nép sokáig egyfajta külföldről betörő hóbortként tekintett rá). A modern lottó a második világháború után jött divatba, amikor a pénzügyminiszter megbízta az Országos Takarékpénztárt a játék megszervezésével –
az első lottósorsolást pedig napra pontosan 66 évvel ezelőtt, 1957. március 7-én tartották az országban.
A 21. században a lottójátékok ma már minden országában jelen vannak – játszhatunk papír alapú szelvényről vagy online, és ha úgy van, még a világ legmesszebbi országaiból is tippelhetünk. A gigantikus amerikai Powerballtól az ausztráliai Oz Lotteryig, a svéd lottótól a rendkívül népszerű brazil Mega-Sena sorsolásig a lottó továbbra is ugyanolyan nagy érdeklődést vált ki az emberekből, mint évszázadokkal ezelőtt – még annak ellenére is, hogy minimális az esély a csillagászati összegek elnyerésére. De mégis mintha kódolva lenne bennünk a sorsolás (vagy sors?) iránti vágy, ami – ha óriási szerencsénk van – egy szempillantás alatt tehet gazdaggá bennünket.
Kiemelt kép: Getty Images
