1235-ben a japán Joricume tábornok egy éjszaka a seregével táborozott, amikor rejtélyes, ide-oda cikázó fényeket pillantottak meg az égen. A különös légiparádé után a tábornok elrendelte a tudományos vizsgálatot, hogy megtudja, mit látott. „Az egész teljesen természetes ‒ nyugtatták meg végül a tudósok. ‒ Csak a szél rázta meg a csillagokat.” Ez volt a történelem első ismert ufókutatása.

„Az amerikai ufóbejelentő központ az elmúlt öt évtizedben, amióta elindult, több mint száznegyvenezer riasztást kapott, a legtöbb jelzés Amerikából, Kanadából, Ausztráliából és az északi országokból érkezett. Mivel a látottak nagy részét nem rögzítették megbízha­tóan,­ az esetek többségében felmerül a gyanú, hogy valójában csak repülőt, műholdat vagy például tűzijátékot észleltek, ami tovább rontja az ufókkal komolyan foglalkozók hitelességét ‒ írja terjedelmes könyvében a New York-i Egyetem oktatója, dr. Robert Davis. ‒ Ugyanakkor számtalan izgalmas feljegyzés maradt ránk a technikai vívmányok előtti időkből, az ókorból is. A szkeptikusok azokat utólag meteorokkal és üstökösökkel magyarázzák.”

Családban marad

Többféle nézet terjed arról, hogy az idegeneknek nemcsak a tudást és a fejlődést köszönhetjük, hanem­ a létezésünket is. Ők teremtettek­ minket, hogy a rabszolgáik legyünk? Saját génjeikkel turbózták fel az ősembereket? 

A velük való rokonságot támaszthatja alá egy amerikai tudós kijelentése is. Emery Smith azt állítja, hogy az USA légierejének sebészeti asszisztenseként 1990 és 1998 között titkos ufóprogramokban vett részt, és egy föld alatti laboratóriumban földönkívüliek­ holttestét boncolta. „Sokfélék, és nagyon változatos a megjelenésük ‒ nyilatkozta a 2021-es, Szigorúan titkos: UFO-projektek című dokumentumfilmben. ‒ Egy dolog közös bennük, az, hogy mindnek emberi DNS-e van. Emellett mindegyiknek van feje, két karja és két lába.”

2013-ban pedig két kazah kutató, egy matematikus és egy asztrobiológus közölt tanulmányt arról, hogy az emberi DNS-ben olyan kódrendszert fedeztek fel, amely szerintük alkalmas arra, hogy a földönkívüliek­ rejtett üzeneteit generációról generációra továbbörökítse. 

– A felvetés nagy gyengesége,­ hogy könnyű belecsúszni a „ha egy dolog valaminek látszik, akkor szükségképpen az is” logikájába, illetve logikátlanságába. Abból, hogy a felhők alakjából ábécét lehet összeállítani, még nem következik, hogy a felhők valóban betűk és üzenetek. Lehetséges, persze, de akkor azt meggyőzően kellene bizonyítani – mondja a Nők Lapjának dr. Galántai Zoltán tudománytörténész és jövőkutató, a SETI, a földönkívüli intelligencia kutatásának egyik legjelentősebb hazai képviselője. Azt hasonló logikai bakugrásnak érzi, amikor egy ókori technológiát csak azért eredeztetünk egy idegen, fejlett civilizációtól, mert olyan, mintha megelőzte volna a korát. ‒ Ez megsérti az úgynevezett Occam borotvája elvet, ami azt mondja, hogy két magyarázat közül elsőre az egyszerűbbet érdemes választani. Ha reggel nem találom a cipőmet az ajtó előtt, akkor felesleges azt feltételeznem, hogy a földönkívüliek vitték el. Persze elvihették ők is, de amíg nincs rá bizonyíték, mondjuk, egy fotó arról, hogy a földönkívüli a hóna alatt szalad a cipőmmel, bölcsebb inkább játékos kedvű kutyánkra gyanakodni.

Szellem a palackban

1961. szeptember 19-én este Bettyés Barney Hill hazafelé hajtott Portsmouthba, amikor észrevettek az égen egy fényes pontot, amely távolról követte az autójukat. Megálltak, a férfi akkor ismerte fel az űrhajót, amelynek az ablakán át egy tucat egyenruhás élőlényt látott. Megijedtek és elmenekültek. Hajnali ötkor értek haza ‒ két órával később, mint az indokolt lett volna. A hiányzó idővel nem tudtak elszámolni, és meglepve vették észre, hogy a távcsövük például eltört, a férfi cipője pedig elszakadt. Két év múlva egy pszichiáternek hipnózisban számoltak be arról, hogy azon az éjszakán elvitték és megvizsgálták őket a földönkívü­liek. Történetüket felkapta a média, könyv és film is született belőle. Az övék volt az első olyan ufós elrablás, amelyik nagy sajtónyilvánosságot kapott. A házaspár kiengedte a szellemet a palackból: ezrével bukkantak fel a hasonló történetek. 

Akkor már javában futott a Kék könyv projekt, a Pentagon munkacsoportjának tevékenysége, amelynek a feladata az volt, hogy a bejelentett ufóészleléseket kivizsgálja. Legalábbis hivatalosan. A kritikusai ugyanis azzal vádolták a projektet, hogy két évtizedes működésének valódi célja a dezinformáció és az eltussolás volt: szerintük a szervezet szakértői azért cáfolták meg sorra a bejelentéseket, hogy az amerikai kormány titokban kísérletezhessen az idegenekkel és a technológiájukkal. Évtizedek óta él például az Auro­ra legendája: állítólag létezik olyan fekete háromszögre emlékeztető kémrepülő, amely az – idegenektől ellesett – antigravitációs technológiájának köszönhetően villámgyors mozgásra és irányváltoztatásra képes. A katonaság ezt az állítást a mai napig nem erősítette meg.

Beismerő vallomás?

Az elmúlt években az „ufóhívők” világát két fontosabb esemény kavarta fel. Az egyik, hogy 2017-ben a The New York Times közzétette a haditengerészet három korábbi radarfelvételét, amelyeken olyan kapszula formájú, fehér tárgyak dacolnak a fizika törvényeivel, amelyekről a pilóták azt nyilatkozták, hogy elképesztő sebességgel közlekedtek a vízben és a levegőben is. A történet legnagyobb szenzációját az jelentette, hogy később a Pentagon elismerte,
a felvételek hitelesek.

Az elmúlt évek legnagyobb áttörése pedig az, hogy 2021-ben a Pentagon közölt egy tanulmányt arról, hogy a biztonság érdekében komoly figyelmet szentelnek az „azonosítatlan légi jelenségeknek”. (Ma már így hívják, a szakma az UFO helyett az UAP rövidítést használja.) „Az, hogy az állam a programra huszonkétmillió dollárt adott, árulkodó – írja dr. Robert Davis. – Vajon ha a döntéshozók nem hinnének a földönkívüli életben, miért áldoznának ennyi pénzt a kutatásokra?” Ugyanakkor a tanulmányt meglehetősen hiányosnak érzi, kifogásolja például, hogy a szerzők a vizsgált jelenségek lehetséges magyarázatánál a léggömböktől a drónokon át a kínai műholdakig mindenre kitérnek, de a „földönkívüli” kifejezést egyszer sem használják. Miközben ha a hatalom nyíltan felvállalná, hogy az idegen civilizációk után nyomoz – folytatja –, akkor azoknak sem kell a megszégyenítéstől tartaniuk, akik hisznek az ufókban. Márpedig szerintük az idegenek mindannyiunk sorsára hathatnak. „Kaptunk tőlük egy kis haladékot – mondja a Szigorúan titkos: UFO-projektek című dokumentumfilmben egy férfi, aki arról beszélt, hogy Csehországban találkozott földönkívüliekkel. – Ha nem változunk meg radikálisan, egy nap beavatkoznak, hogy megmentsék magukat, ahogy minket is. Az állatokat, a természetet, a bolygót. Mert nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy mindent elpusztítsunk.”

Tavaly októberben a NASA is bejelentette, hogy elindította azt a kutatócsoportját, amelynek a tagjai még a mesterséges intelligenciát is bevonják az azonosítatlan légi jelenségek vizsgálatába.

Világok sokasága

„Időnként azt gondolom, hogy egyedül vagyunk a világegyetemben, máskor meg azt, hogy nem vagyunk egyedül. Mindkét lehetőség egyformán zavarba ejtő és megrázó” ‒ idézi Buckminster Fullert dr. Galántai Zoltán, aki elfogadja, hogy a legtöbben, akik arról számolnak be, hogy földönkívüliekkel találkoztak, őszinték, és tényleg hisznek a saját történetükben. Ugyanakkor tudósként csak azt tekintheti valóságosnak, aminek a hitelességét meggyőző bizonyítékok igazolják. Márpedig ilyen beszámolóval az elmúlt három évtizedben, amióta a SETI-vel, az idegen intelligencia témájával foglalkozik, még nem találkozott. 

‒ Nyilván azokat az egyedi eseményeket, hogy az ember ballag a sötét úton, és elé ugrik egy földönkívüli, nehéz hitelesen rögzíteni ‒ mondja. ‒ De a tudomány a bizonyíték nélküli beszámolókkal meg a rossz felbontású fotókkal nem tud mit kezdeni.

Dr. Galántai Zoltán legutóbbi könyve a témáról Újabb beszélgetések a világok sokaságáról címmel jelent meg. Abban ugyanilyen racio­nalitással mutat rá arra, hogy valójában még mindig csak a sötétben tapogatózunk, a hipotetikus­ idegen civilizációkkal kapcsolatos­ legtöbb elmélet és érvelés olyan spekulációkra épül, amelyeket semmi nem támasztott alá. Abból, hogy a Földön kifejlődött az értelmes élet, miért kellene következnie, hogy máshol is élnek olyan lények, amelyek hasonló fejlődésen mentek keresztül? ‒ ilyen kérdéseket is feszeget.

Azokat az összeesküvés-elméleteket, hogy az amerikai kormány titokban földönkívülieket vizsgál, nem tartja életszerűnek. Szerinte ha lenne meggyőző bizonyíték arra, hogy az idegenek köztünk járnak, már biztosan akadt volna olyan tudós, aki a világ elé tárta volna. Amikor a híres ufós esetekről kérdezem, nem bocsátkozik magya­rázatba.

– Azoknak kell jól dokumentált esetleírással bizonyítaniuk, hogy valami érdekes történt, akik beszámoltak az esetekről, nem az én feladatom, hogy megpróbáljam megmagyarázni a jelenségeket ‒ mondja. ‒ Ahogy azt sem várhatjuk el a tudósoktól, hogy bebizonyítsák, márpedig szivárványszínű egyszarvúk nem léteznek.

Fotó: Europress/AFP