A leghíresebb példát, az Igével teremtés bibliai történetét sokan ismerik, bár annál kevesebben értik. Ez nem csoda, mivel roppant mély értelmű tanításról van szó, amelynek igazi jelentését az ezotéria képes feltárni. A szavak teremtő ereje ugyanis már az univerzum legbelső működését érinti, ezzel pedig első- sorban a misztika és mágia foglalkozik. Ez kissé furcsán hangozhat: mi köze a Bibliának a misztikához? Manapság e kettőt egymást kizárónak szokták tartani – valaki vagy a Szentírás igazságában hisz, vagy az ezotériában –, pedig valaha a kettő szervesen összetartozott. A zsidó és a keresztény vallásnak is megvolt a maga ezoterikus irányzata, amely segített megérteni a bibliai történetek mélyebb, rejtett üzenetét: előbbinél ez a kabbala, utóbbinál a gnózis. Ezek ismeretében pedig rádöbbenhetünk: a Biblia teremtéstörténete teljes szinkronban áll az ősi mitológiák teremtésmítoszaival. Mindkettő szerint ugyanis a dolgokat elsősorban úgy lehet létrehozni, hogy néven nevezzük őket. Ez pedig nemcsak kozmikus távlatokban, hanem a mindennapi életünkben is érvényes: a kimondott szó erejével akár mi, földi halandók is „teremthetünk” bizonyos dolgokat.
A Teremtő Szó Mestere
Hogy miként? Ehhez először is érdemes megismerni a szómágiát bemutató ősi mítoszokat, történeteket. Mint említettük, a legismertebb a bibliai teremtéstörténet, miszerint Isten úgy alkotta meg a világosságot, hogy kimondta: „Legyen világosság!” (Móz 1.1.3.) – és ettől borítja el fény az addig sötét világűrt. Az ebből leszűrhető ezoterikus tanítás, amely emberi szinten is érvényes: ha valamit kimondunk, azt egyben létre is hozzuk.
A mózesi tant a világteremtő szóról később János evangélista így fogalmazta meg: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten maga volt az Ige. 2. Minden általa lett, és nélküle semmi létező sem jött létre.” (János 1.1-2.) A világ születésének titka tehát az „Ige”, amiről akár a „varázsige” is eszünkbe juthat. És nem tévedünk: a mágus ugyanúgy a kimondott szó teremtő energiáit használja, akárcsak a bibliai Isten és a mítoszok istenei az univerzum létrehozásához.
János evangéliuma eredetileg görögül íródott. A görög szövegben az Ige „Logosz”- ként hangzik, ami az ősi ezotéria egyik kulcsfogalma. A Logosz titka visszanyúlik egészen az egyiptomi misztériumokig, sőt akár Atlantiszig: Hermész Triszmegisztoszt, az elsüllyedt földrész nagy bölcsét ugyanis Egyiptomban Hermész Triszmegisztosz Logosznak, azaz A Háromszor Legnagyobb Hermész, a Teremtő Szó Mesterének hívták.
Az atlantiszi titkos tanokat nem könnyű rekonstruálni, de mivel továbbéltek olyan irányzatokban, mint az egyiptomi mágia, a hermetika, a kabbala, a jóga vagy a gnózis, ezek révén nagyrészt össze lehet illeszteni a mozaikjait. Így például kiderül, hogy az atlantiszi bölcselet szerint a Teremtő először kigondolta a világteremtés művét, majd hangot adva neki, egy hatalmas erejű mágikus szóba – varázsigébe – öntötte. Azaz: úgy hozta létre az univerzumot, hogy kimondta, elkiáltotta, sőt akár kiénekelte azt…
…
A cikk folytatását keressétek a Nők Lapja Ezotéria 2017/4. számának hasábjain.
Szöveg: Magyar Diána
Illusztráció: Thinkstock
