A vérplazma vérünk egyik legfontosabb (egyébként halvány sárga színű) összetevője, és annak mintegy 55%-át teszi ki. Legnagyobb része, körülbelül 92 százaléka víz, a fennmaradó rész pedig létfontosságú fehérjékből, például albuminból, gammaglobulinból, illetve ásványi sókból, cukrokból, zsírokból, hormonokból és vitaminokból áll. A vérplazmának négy alapvető rendeltetése van a szervezetünkben:
- segít egyensúlyban tartani a vérnyomást és a vérmennyiséget
- a véralvadáshoz és az immunitáshoz kritikus fontosságú fehérjéket szolgáltat a szervezet számára
- elektrolitokat, például káliumot és nátriumot szállít az izmoknak
- segít fenntartani a normál pH-egyensúlyt a szervezetünkben, ami támogatja a sejtműködést.
Miért és hogyan gyűjtik a vérplazmát?
A vérplazmát mesterséges úton nem lehet elállítani, ugyanakkor erre az anyagra nagy szüksége van az egészségügynek: plazmára szorulnak például a traumás, égési sérültek és sokkos betegek, emellett plazmára lehet szükségük az egyes súlyos májbetegségekben és többszörös véralvadási faktorhiányban szenvedő egyéneknek is. A gyógyszeripari vállalatok is használnak plazmát olyan gyógyszerek fejlesztése során, amivel például az immunhiányt és a vérzési rendellenességeket, elsősorban a vérzékenységet lehet kezelni. Ezek miatt a vérplazma igen értékes anyagnak számít, a vérplazmaadás világszerte milliárdos üzlet, melyben az árucikket önkéntes donorok szolgáltatják.
A vérplazmaadás folyamata a donor szempontjából egyébként nem különbözik lényegesen a véradástól, ugyanakkor míg a véradásnál a vér összes összetevőjére szükség van, plazmaadás esetén csak ezt az egy komponenst gyűjtik. A donortól vett vért a plazmaferezis nevű folyamat során
egy speciális szerkezeten keresztül folyatják át, ami tulajdonképpen kicsapatja, elválasztja a vérplazmát a vér többi alkotóelemétől, a vér többi részét pedig visszakeringeti a donor szervezetébe.
Kik adhatnak vérplazmát?
Vérplazmát egészséges, 18 év feletti, illetve 60 év alatti emberek adhatnak, amennyiben súlyuk 50 kiló és 150 kiló között van (utóbbi érték egy-egy plazmaközpontnál eltérő lehet), és amennyiben legutóbbi plazma- vagy véradásuk óta megfelelő idő telt el. A plazmaadást legelső alkalommal komplex vérvizsgálat előzi meg, de a visszatérő plazmaadókat is rendszeres orvosi vizsgálatnak veti alá, mely során testhőmérséklet, vérnyomás, pulzus, testsúly és hemoglobinszint mérés történik, ugyanis ez alapján határozzák meg a levehető vérplazma mennyiségét. A leendő donort kikérdezik vírusfertőzései, műtétei, különböző orvosi vagy esztétikai beavatkozásai és állandóan szedett gyógyszerei kapcsán. Bármilyen vércsoportú ember adhat vérplazmát, és mivel a vérplazmaadás során a vérnek csak egyik komponensét adja az érintett, a regeneráció lényegesen gyorsabb, mint a véradás esetében: vérplazmát itthon évi akár 45 alkalommal, azaz csaknem hetente adhat, aki szeretne, sőt az Egyesült Államokban csak 72 órás szünet tartandó két plazmaadás között.
A vérplazmaadás előkészületei és utógondozási lépései a véradáséhoz hasonlítanak: érdemes már napokkal korábban sok folyadékot fogyasztani, elhagyni az alkoholt és kerülni a fájdalomcsillapító gyógyszereket, plazmaadás után pedig pihenésről, további hidratációról és a tápanyagok (elsősorban a fehérje) visszapótlásáról is gondoskodni kell.
Milyen juttatás jár a vérplazmaadásért?
Idehaza egy 2005-ös Egészségügyi Minisztériumi rendelet szabályozza, hogy milyen ellenszolgáltatás adható a vérplazmaadásért, de nem annak minimum, hanem maximum összegét határozza meg, ilyenformán: „vérkomponens gyűjtése esetén a donornak biztosított kalóriapótlás és a rendelkezésre állásának ellentételezéseként juttatott vagyoni érték adott év vonatkozásában egy donációra vetítve átlagosan legfeljebb a mindenkori hatályos jogszabályban megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) alapján alkalmazott órabér ötszörösének mértékéig terjedhet.”
Jelenleg ez az összeg 6500 Forint körül van, amit a vérplazmát gyűjtő cégek jellemzően kiegészítenek még valamilyen tárgyi juttatással, vagy utalvánnyal, így
egy-egy plazmaadáskor 10-13 000 Forint értékű ellenszolgáltatást kaphat a donor, emellett pedig a plazmaleadás utáni folyadék és energiapótlásról is a szervező cég gondoskodik.
Mindez könnyű pénznek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a folyamat (kivéve a legelső alkalmat) körülbelül egy órát vesz igénybe, és ha onnan nézzük, hogy éves szinten, az összes lehetséges alkalmat kihasználva akár mintegy 500 000 forint értékű juttatáshoz is hozzá lehet jutni. Nem véletlen, hogy az elmúlt években számos szerényebb jövedelmű csoport számára lett fontos bevételkiegészítési forrás.
De a plazmaadás sem csak játék és mese: etikai és egészségügyi aggályok éppúgy felmerülnek a gyakorlattal szemben, mint ahogy egyelőre azt sem látni biztosan, milyen hatással van a plazmaadók növekvő számra a hagyományos véradók számát tekintve.
Etikus a vérplazma-biznisz?
A vérplazmaadással kapcsolatban erkölcsi aggályként a leggyakrabban az merül fel, hogy mivel a folyamatban anyagi ellenszolgáltatásért cserébe adjak testük egy fontos részét a donorok, és mivel a szegényebb körülmények között élőknek, diákoknak akár jelentős is lehet a kompenzációként kapott összeg,
a vérplazmaadás tulajdonképpen a rászoruló, kiszolgáltatott csoportok egyfajta vámszedése.
Még inkább annak tűnhet a gyakorlat, ha a vérplazma gyógyszergyártásban való felhasználására gondolunk, hiszen a piaci alapon működő gyógyszergyártó cégek a folyamat végén, sikeres fejlesztéseikkel nagyságrendekkel nagyobb hasznot könyvelhetnek el, mint azok, akik vérplazmát adtak. Míg a hagyományos véradásnál csak a véradó esetleges útköltségét térítik meg, és folyadék, illetve tápanyagpótlást biztosítanak, és ezért azt a legtöbb rendszeres véradó egyfajta jótékonysági aktusnak fogja fel a véradási folyamatot, a plazmaadók jelentős részét az motiválja, hogy anyagi ellenszolgáltatást kap teste egy részéért cserébe. A plazmaadó cégek is ennek alapján marketingelik a plazmaadást. A hazai hirdetésekben nagyon gyakoriak az olyan kifejezések, mint „extra juttatás, üti a markod, akár évit X forintot is kereshetsz”, egy 2020-as kutatás azt is kimutatta, hogy Amerikában például kifejezetten a deprimált, anyagilag hátrányos helyzetű kerületek, telepek közelében hoznak létre vérplazma pontokat, mert tudják, hogy elsősorban a szegényebb rétegből kerülnek ki ügyfeleik. Magyarország a régióban élen jár a plazmaadó központok számát tekintve.
Mások viszont ezzel az érveléssel szemben azt hozzák fel, hogy a vérplazmaadás orvosi hasznossága legalább olyan nagy, mint a véradásé, hiszen véralvadási zavarokkal küzdő betegek millióinak életminőségét javítják a belőlé készült orvosságok. Innen nézve az, hogy valaki ezért a donációért pénzt is kap, csak hab a tornán. Miért ne lehetne pénzt keresni olyasvalamivel, ami másnak hasznára válik, és amit leadni nem járt különösen nagy kellemetlenséggel, vagy hosszú távú negatív hatással, kérdezik azok, akik szerint kár túlgondolni az ügyet és etikai aggályokat megfogalmazni egy egyébként win-win-win szituációban.
Mi lesz így a véradókkal?
A plazmaadás és véradás jelenlegi gyakorlatával kapcsolatban egy másik gyakran megfogalmazott ellenérv, hogy a plazmaadáshoz kapcsolódó juttatás csábereje a korábbi lelkes és önkéntes véradókat a plazmaadásba csatornázza, ezzel pedig nagyon nehéz helyzetbe hozza az egyébként is vízhiánnyal küzdő magyar vérellátó rendszert. Feltételezik, hogy a korábbi rendszeres véradók egy része a véradás helyett inkább a többletdíjazással járó plazmaadást választja majd, ezáltal pedig tovább csökken a vérkészlet. Mivel ez utóbbi egyébként is meglehetősen szűkös (az Országos Vérellátó Szolgálat oldalán nyomon lehet követni, hogy az egyes vércsoportokból hány napra elegendő ál rendelkezésre az országban, van, amiből csak 3-4 napra), félő, hogy a dotált plazmaadás még kevesebb vért eredményez. Ez annál is aggályosabb, mivel
az itthon levett vérplazma egy jó része nem a hazai súlyos betegeknek segít, hanem nemzetközi gyógyszertárak lerakataiba jut, hogy gyógyszerek készítéséhez használják fel.
Az ezzel ellentétes álláspont szerint a plazmaadás inkább serkenti a véradókedvet, mivel az anyagi juttatással segít oldani a tűtől való félelmet, és hosszú távon oda vezet, hogy egészen természetesnek érezzük majd ezeket a folyamatokat. Ráadásul szerintük mindegy, hol, vagy milyen laborban, de mégiscsak milliók életét segítő orvosságok készülnek a leadott vérplazmából.
És mi van a donor egészségével?
Bár a véradás és a vérplazmaadás a legtöbb ember számára biztonságos és minimális kellemetlenséggel jár, és az esetek döntő többségében nem okoz mellékhatást, sok vérplazmaadó számol be fáradságról, szédülésről, kiszáradásról a folyamat után, és bizonyos (ugyanakkor fontos, hogy igen ritka) esetekben előfordulhatnak súlyosabb komplikációk is.
A vérplazmaadás pártján viszont azzal érvelnek, hogy e ritkán előforduló mellékhatások ellenére is teljesen biztonságos eljárásról van szó, amit a plazmaadók nagy száma és a plazmavételi eljárások egyre növekvő gyakorlata csak még inkább azzá tesz. Hozzáteszik, hogy a plazmaadás gyakorlata egészségügyi tudatossághoz is segíthet, továbbá a rendszeres plazmaadóknak rendszeres orvosi kontrollt is jelent. Mindeközben pedig nemcsak súlyos betegeken lehet segíteni az eljárással kinyert anyagokkal, de segítségével plusz anyagi bevételhez, és a segítségnyújtással együtt járó jó érzéshez is juthatnak azok, akik egészségüknek és jó fizikai állapotuknak hála képesek a plazmaadásra.
És te mit gondolsz?
Kiemelt kép: Getty Images