Három órája már, hogy megszülettél. Az orvos rátett anyukád mellére, azután elment ebédelni. A folyosón egy sápadt férfi fel-alá járkál elnyűtt Converse tornacipőben. Ő a nagyapád. Most még nem rád figyel, a kislányáért aggódik. Negyedórán belül majd beléd habarodik, de ezekben a percekben a szülőszoba ajtaja előtt a gyerekéért remeg. A te törékeny, fiatal anyukádért.

Apád – akit Nagyapád Kiskomámnak hív – kijön a szülőszobából a hírrel, hogy hamarosan kihoznak hozzánk. Ez a mindig mosolygó, fiatal srác most sír. A meghatottságtól, az elmúlt hosszú órák fáradságától, a boldogságtól.

Valahol, a folyosó végén, híreket mondanak. Semmi nem tudja útját állni a pártok acsarkodásának, még egy ilyen világesemény sem. A 7-es pályán Hosszú Katinka újabb érmet nyer. Sok más győzelem és bukás történik születésed napján a világban.

Te ezek felett állsz. Még nincsenek meggyőződéseid, preferenciáid, előítéleteid, te vagy a legszabadabb ember a Földön.

Talán csak fiatal, tejszagú mamádhoz kezdesz egy láthatatlan szeretetfonállal kötődni, máskülönben rongyos földi acsarkodásaink, vágyódásaink, rokonszenveink, indulataink nem érnek el hozzád.

Kényelmetlenül fekszel a pólyában, ásítasz. A szűkebb család – elég népes, mozaikcsalád – föléd hajol. Természetesen mindenki bőg.

Ne aggódj a nyolc nagyszülő miatt. Egyesek sokallani fogják, tudom, de te soha ne számold a szeretetet.

A hangom rekedt, a torkom köszörülöm, próbálok halkan beszélni hozzád.

Isten hozott, pici Milán! Én vagyok az egyik nagymamád. Ez itt a kórházi folyosó, az ajtó mögött máris hiányol az anyukád. Ő nagyon szeret téged. Mi is nagyon szeretünk. Ez a legfontosabb, amit mondani szeretnék. Minden másban bizonytalan vagyok.

Na, nem akarlak megijeszteni. Megnyugtatlak, megvan mindened, ami az élethez kell. Úgy is mondhatnám, tökéletes vagy.

Ujjacskádat a szádba dugod, homlokod ráncolod.

Mit szeretnél tudni? Hogy milyen ez a hely, ahová érkeztél? Engedd meg, hogy a helyiek elfogódottságával válaszoljak: a mindenség maga. Tele van látni- és felfedezni valóval. Egyébként egy nem túl nagy naprendszer másodrendű bolygója. Élhető hely.

Egyelőre. Mert azt el kell ismernem, hogy nem vigyázunk rá. Pazaroljuk, irtjuk, teleháborúzzuk, teleszemeteljük. De mint minden ember, te sem csak ehhez a világhoz tartozol. Őrangyalok vigyáznak rád. Itt lebzselhetnek valahol a kávéautomata körül, amikor arra nyújtóztál, arcod elsimult.

Ó, te, az lesz a legjobb, ha rájuk hallgatsz! Sok zűrtől megóvja az embert. Valahányszor azt hallod a játszótéren vagy később, amikor bulizni mész a haverokkal, hogy legyen eszed, te csak gondolj a kávéautomatánál lebzselő angyalokra. Majd súgnak.

Egyébként 2017-et írunk, Krisztus után, 07. hó 27-ét.

Érezd jól magad köztünk, kicsi Milán!

Szeretettel ölel az (egyik) nagymamád.

Vass Virág

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2017/32. lapszámában jelent meg.