Tudom, hogy már az egyetemet is Dániában végezted. De milyen nyelven?
Dánul… Kénytelen voltam gyorsan megtanulni, mert enélkül nem vettek volna fel. Londonban angolt tanultam, ott ismerkedtem meg Jakobbal, és vele mentem Dániába. A dán logikájában hasonlít az angolra és a németre, ám meglehetősen lekopott nyelv. Nincs akkora szókincse, annyi árnyalata, mint a magyarnak. De a kiejtése…! A hangokat a szájpadlás és a nyelv hátsó részén képzik, elég egy kis eltérés, és már visszakérdeznek, mit is mondtam. Azt hiszem, ha valaki tizenhárom éves koráig nem tanulja meg, lemondhat róla, hogy tökéletesen beszélje. Engem az akcentusom alapján többnyire izlandinak gondolnak.
A dán építészeti egyetemre jártál?
A Dán Királyi Művészeti Egyetemre jártam, tehát nem mérnök vagyok, hanem a látvánnyal, a terekkel foglalkozom. Vagyis az egyetemet nem a Budapesti Műszaki Egyetemhez, hanem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemhez hasonlítanám. Egyetem után egy kisebb, majd két év után egy nagyon híres építészirodához kerültem, a Henning Larsen Architectshez. Tíz évet töltöttem ott, majd jött egy év Budapesten. Miután visszatértem, több munkahelyem is volt. Vezettem saját projekteket, például laboratóriumot építettem a koppenhágai egyetemnek, voltam menedzser, és hála a jó szerződésemnek, kaptam egy éves szünetet is. Akkor pihentem, töltődtem, megjártam a Caminót. Volt rossz munkahelyem is, pontosabban rossz főnököm, onnan jöttem oda, ahol jelenleg is dolgozom: egy nagy nemzetközi céghez. Skandináviában, Ázsiában, Afrikában is vannak kisebb és egészen nagy projektjeik.
Mennyit és hogyan dolgozol?
Azt hiszem, az én munkámnak nincs magyar megfelelője. Úgy fordítanám le, hogy ügyféltanácsadó. Dániában az állami megrendelésű építkezéseknél kötelező felvenni valakit, aki ismeri a folyamatokat, tudja, melyik lépés mi után következik, mire kell rákérdezni a kivitelezőnél. Az építkezések itt roppant bonyolultak, mert Dánia a világ egyik legkevésbé korrupt országa, és az építkezések hatvan százaléka az EU közbeiktatásával történik. Ez rengeteg papírmunkával jár. A privát építtető azt bíz meg, akit akar, de minden más esetben pályáztatni kell, és elképzelhetetlen, hogy előre tudják, ki lesz a győztes. Heti harminc órát dolgozom, nagyon rugalmasan, ezt választottam. Nemrég kérdezték, lennék-e középvezető, de nemet mondtam. Nekem most az idő
a legfontosabb.
A magyarságod megjelenik bármilyen módon a szakmai életedben?
Itt is egyre fontosabb a fenntarthatóság, a környezetvédelem. Egy ezzel foglalkozó építész barátnőmnek meséltem, milyen sok vályogház található Magyarországon, és hogy a nagymamám is olyanban lakott. Próbálkoznak a vályogtéglával itt is, de más az éghajlat, párás a levegő, egy az egyben nem lehet átvenni. Van még valami… Itt a második világháború után nagyon megerősödött a gyártás, ám a javítások színvonala elmarad mögötte. Ha megvetemedik egy ablak, vagy az ajtó kerete romlik el, egyszerűbb kidobni, újat venni, mert az itteni szakmunkások, ácsok, asztalosok nem értenek olyan szinten a javításhoz, mint a magyarok. Azt hiszem, ezen a téren most nagy változások lesznek, mert a javítás és az újrafelhasználás felértékelődik.
Mennyire ismerik a dánok Magyarországot?
Budapesten sokan jártak, és nagy tisztelete van az ötvenhatos forradalomnak. Éppen ma olvastam egy interjút a királynővel, aki elmesélte, hogy tizenhat éves volt akkor, és a címlapokon ezt olvasta: Meggyilkoltak egy nemzetet.
A gyerekeitek identitásának része a magyarság?
Igen, mindig is az volt. Igaz, amikor kisebb korukban örökké le kellett betűzni a nevüket, hogy Katalin és Miklós, mondogatták, hogy választhattunk volna egyszerűbbet is, de ma már a nevükre is büszkék. Nem rendezünk külön magyar ünnepeket, mégis teljesen természetes a számukra, hogy ők félig magyarok. Kati jogot tanul, sok területét megismerte már. Emellett a helyi jogsegélyszolgálatnál dolgozik, nagyon szereti. Szerintem a szívével fog dönteni. Miklós zenét tanult egy helyi népfőiskolán, fellépnek néha a barátaival. Dolgozott már óvodában, azt nagyon szerette, most megint jelentkezik majd egy ilyen állásra.
Az, hogy egy évet itt töltöttetek, sokat elárul a férjedről, akinek építészirodája van.
Neki mindig is a család volt a legfontosabb. Közös döntés eredménye, hogy a gyerekek ismerjék meg az én országomat is. Egyébként Dániában már rájöttek arra, hogy egy cég számára az a leghasznosabb, ha a munkavállalók jól érzik magukat. Ha neked az a fontos, hogy csak heti harminc órát akarsz dolgozni, vagy elmennél három hónapra fizetés nélküli szabadságra, megteheted. Ez nagyon motiváló, és gazdaságilag is megtérül.
Nekem ez az igazi jóléti társadalom. Hogy szabadon dönthetsz. Az oktatás és egészségügy területén is ilyen jó a helyzet?
A pedagógusok és az ápolónők keresete itt is alacsony, gyakran sztrájkolnak. De az orvosi, kórházi ellátás ingyenes, és van esély bejutni állami ellátásba. A magánkórházak is megfizethetők. Amin jócskán lehetne javítani, az a pszichológiai, pszichiátriai ellátás. Nyáron volt egy borzalmas eset, amikor egy pszichotikus fiú egy bevásárlóközpontban lelőtt két embert. Kiderült, hogy próbált telefonon segítséget kérni, de nem jutott át a segélyhívón. Ezen mindenképpen változtatni akarnak, de jó néhány évig eltart, mire történik valami.
Egyszer meséltél egy csodálatos dobozrendszerről, amit azóta is sóvárogva adok tovább a barátaimnak…
Az elsők között rendeltem ilyen dobozokat, vagy huszonöt évvel ezelőtt. Van egy cég, biozöldségeket, biogyümölcsöket termel, és ha rendelsz tőlük, elhozzák – nem a kapuig, hanem az ajtóig. Akkor az ötödiken laktunk, lift nélkül! Persze hogy lecsaptam rá. Ma már nagyon népszerű a rendszer, online lehet választani hetenként legalább tízféle összeállítás közül. Van vega, de olyan is, amiből húsz perc alatt tudsz főzni. Lehet kérni a dobozba fűszereket, húst, receptet, de akár csak zöldséget és gyümölcsöt is. Mi nagyon élvezzük, kész gasztronómiai kalandozás kipróbálni, megismerni új alapanyagokat, recepteket, különösen úgy, hogy mindent az ajtódig hoznak hozzá.
Amikor hazajössz, és találkozol barátokkal, ismerősökkel, mi az alapvető benyomásod? Ami szíven üt, vagy éppen megmelenget?
Ami elsőként eszembe jut, hogy Magyarországon az emberek élete nagy eséllyel az anyagi javakról vagy a megélhetési küzdelemről szól. Egyik sem az igazi. Úgy látom, ha valami problémád van, leginkább a családodra és a barátokra számíthatsz. Egyébként itt is élnek nagyon tehetősek, de alig látni rajtuk a sok pénzt. Lehet, hogy idő kell eljutni idáig, nem tudom…
A gyerekek már nagyok, heti harminc óra mellett jut időd sok mindenre.
Így van, de ez az én választásom volt. Itt is vannak, akik rengeteget dolgoznak, itt is probléma a stressz. Mi inkább olvasunk, részt veszünk a kulturális életben, találkozunk a barátainkkal. Mellette jógázom, és tagja vagyok egy szaunaközösségnek, ami csodás, és egyre nagyobb divat itt. Kis kabin a tengerparton, kilátás a tengerre, aztán szauna után be a jeges vízbe…
Hát… én inkább a királyi család témájába ugranék fejest.
A királynő, a királyi család és a monarchia is nagyon népszerű. Éppen tegnap volt egy beszélgetés a tévében arról, nem túl magas-e a királyi család apanázsa. Arra jutottak, hogy valóban magas… Én amellett lennék, hogy az adóíven ugyanúgy lehessen nyilatkozni a finanszírozásukról, ahogy az egyházakéról is. De még így is a dánok nyolcvan százaléka szerintem támogatná őket. A királynő okos asszony, tisztességes, van véleménye, odafigyel az emberekre, nagy tisztelet és szeretet övezi. A trónörökös és a felesége is csodálatos. Én is tervezem, hogy jövőre részt veszek a királyi futáson, amit Frigyes koronaherceg talált ki az ötvenedik születésnapjára, hogy minél többen együtt lehessenek vele az ünnepen.
Fotó: családi archívum
