Beethoven végül nem kevesebb mint 18 évvel élte túl orvosát, végrendeletét pedig a zeneszerző halála után íróasztalának egyik rejtett rekeszében fedezték fel. A levélben Beethoven sok minden más mellett arról is őszintén vall, hogy halláskárosodással küzdő zeneszerzőként mennyire reménytelennek látta életét, de munkája mégis visszatartotta attól, hogy öngyilkos legyen. Úgy fogalmazott, hogy nem akart azelőtt elmenni, hogy megalkotta volna azokat a műveket, amelyeknek megkomponálására késztetést érzett. Amikor végül elhunyt a mester találgatások kaptak szárnyra betegségét és halálának valódi okát illetően – élete utolsó hét évében ugyanis legalább két alkalommal gyötörte sárgaság roham és májbetegség, ami miatt sokan úgy gondolták, hogy májzsugorban halt meg.
Kutatók egy csoportja most úgy döntött, hogy megpróbálnak minél inkább eleget tenni a mester kétszáz évvel ezelőtti kérésének, és pontot tesznek a találgatások végére. A tudósok Beethoven egy megmaradt hajtincsét nyolc éven át elemezték, és a történelem során először térképezték fel a zeneszerző DNS-ét, szekvenálták a genomját, az eredményeiket részletező tanulmányt pedig szerdán tették közzé a Current Biology című folyóiratban – adta hírül a CNN.
„Elsődleges célunk az volt, hogy fényt derítsünk Beethoven egészségügyi problémáira, amelyek közé tartozik a progresszív hallásvesztés, amely a 20-as évei közepén vagy végén kezdődhetett, és végül 1818-ra funkcionális siketséghez vezetett” – fogalmazott Johannes Krause, a tanulmány társszerzője, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet professzora. A Beethoven halála előtt hét évvel levágott hajminta segített a tudósoknak feltérképezni a családi előzményeket, a krónikus egészségi problémákat és azt, hogy mégis mi okozhatta a mester 56 éves korában bekövetkezett halálát. (Az egyik tincset állítólag maga Beethoven adta át 1826 áprilisában Anton Halm zongoraművésznek, mondván: „Das sind meine Haare!”, azaz „Ez itt a hajam!”.)
Többféle betegséggel is küzdött
A genetikai elemzés olyan nyomokat tárt fel a zeneszerző DNS-ében, amelyek összefüggésben állhattak egészségi problémáival. Az adatok szerint a zeneszerzőnek a halláskárosodás mellett egész életében visszatérő gyomor- és bélrendszeri panaszai, valamint súlyos májbetegségei is voltak. „Nem tudtunk egyértelmű okot találni Beethoven süketségére vagy gyomor- és bélrendszeri problémáira, azonban felfedeztünk néhány jelentős genetikai kockázati tényezőt a májbetegségeket illetően – foglalta össze Krause. –
Bizonyítékot találtunk arra vonatkozóan is, hogy a zeneszerző legkésőbb a végső betegségét megelőző hónapokban Hepatitis B-vírussal is megfertőződött.
Ez valószínűleg hozzájárult a halálához.” Beethoven genetikai adatai segítettek a kutatóknak kizárni a rosszulléteinek más lehetséges okait is, például a cöliákiát, az autoimmun betegséget, a laktózintoleranciát és az irritábilis bél-szindrómát.
Beethoven, valamint barátai leveleiből is kiderült, hogy a zeneszerző rendszeresen fogyasztott alkoholt, és bár nehéz megmondani, hogy pontosan mennyit, egy közeli barátja úgy fogalmazott, hogy Beethoven minden nap legalább egy liter bort megivott az ebédjéhez. (Beethoven, és a hozzá hasonló lángelmék napi rutinjáról már írtunk korábban.)Az alkoholfogyasztás, a májbetegségek genetikai kockázati tényezőivel és a hepatitis B fertőzéssel együtt több mint elég volt ahhoz, hogy Beethoven egészsége borzalmas állapotba kerüljön élete utolsó hónapjaira. „Ha az alkoholfogyasztása elég hosszú időn keresztül kellően nagy volt, akkor a genetikai kockázati tényezőkkel való kölcsönhatás a májzsugorodásának egyik lehetséges magyarázatát jelenti” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Tristan Begg, a Cambridge-i Egyetem doktorandusza.
A kutatók azonban leszögezték, hogy a betegségek kronologikus rendje kritikus fontosságú annak megértésében, hogy pontosan mi járulhatott hozzá Beethoven halálához. A jövőbeni kutatások további felismerésekkel szolgálhatnak – beleértve a halláskárosodás okait is. „Reméljük, hogy azzal, hogy Beethoven genomját nyilvánosan hozzáférhetővé tesszük a kutatók számára, és további hitelesített adatokkal egészítjük ki a kronológiai sort, egy nap választ kaphatunk a zeneszerző egészségével és genealógiájával kapcsolatos fennmaradó kérdésekre” – tette hozzá Begg.
A Beethoven-család évszázados titka
A kutatócsoport Beethoven genetikai profilját összehasonlította a Belgiumban élő rokonai DNS-ével is, egy lánc esetében azonban nem tudtak teljes egyezést megállapítani. Míg néhány rokonnak Beethoven családján keresztül volt közös apai felmenője az 1500-as évek végén és az 1600-as évek elején, Beethoven hajmintáiban nem volt egyezés az Y-kromoszóma tekintetében. Ez arra utal, hogy valahol a család történetében,
Beethoven apai ágán történt egy házasságon kívüli viszony, amelyből gyermek is született.
„A DNS-adatok és a levéltári dokumentumok összevetésével sikerült megfigyelnünk egy ellentmondást Ludwig van Beethoven jogi és biológiai genealógiája között” – mondta a tanulmány társszerzője, Maarten Larmuseau, a Leuveni Katolikus Egyetem genetikai genealógusa. A kutatók szerint a viszony valamikor Hendrik van Beethoven (az apai ágon a zeneszerzőtől hét generációval távolabbi Beethoven-vonal egyik őse) 1572-es fogantatása és Beethoven 1770-es fogantatása között történt.
Kiemelt kép: Ludwig van Beethoven, ismeretlen festő képe, Cigaretten-Bilderdienst, Altona-Bahrenfeld, Hamburg, Németország, 1936. – Fotó: The Print Collector via Getty Images
