A szakirodalom rá is aggatta az ilyen partnerekre a „work spouse”, vagyis munkahelyi házastárs elnevezést, függetlenül a barátok nemétől, bár kétségtelen, hogy vizsgálódásunk szempontjából a férfi-nő felállás a legizgalmasabb, és egyben a legtöbb kérdést felvető variáció.
Egy angol karrierportál, a totaljobs.com több mint négyezer munkavállalót és több mint száz munkaadót kérdezett a jelenségről. A felmérésben a munkavállalók 48 százaléka mondta azt, hogy szoros kapcsolatot ápol egy vagy több kollégájával, és további 17 százalék vallotta azt, hogy van „munkahelyi házastársa”. A munkáltatók 70 százaléka értett egyet azzal, hogy egészséges dolog valakivel különlegesen szoros kapcsolatot ápolni a munkahelyen.
De mi is ez a kapcsolat tulajdonképpen? Kollegiális viszony? Barátság? Olyasvalami, amiben azért ott vibrál a nemek közötti vonzás, még ha a felek nem is lépik át azt a bizonyos határvonalat? Valóban olyan, mint a házasság?
Jó kérdés, mondja Kitti, egy multicég szállítmányozási menedzsere, aki bevallása szerint már több „munkahelyi férjet” is elfogyasztott, egyszerre persze mindig szigorúan csak egyet. Nőkkel is kötött már hasonló szövetséget, és fájlalja, hogy miközben az senkit nem zavart, a férfiakkal való munkahelyi barátsága bezzeg már problematikusabb – mások szemében.
– Pedig soha egyikükkel sem léptünk tiltott zónába – meséli. – Egyszerűen csak arról van szó, hogy magától kialakul egy olyan egymásra hangolódás, amit kár lenne veszni hagyni. Sokkal gördülékenyebb és egyszerűbb lesz a közös munka, félszavakból is értjük egymást. Tudjuk, hogy ha rábízunk a másikra valamit, akkor az el lesz végezve. És ha már egyszer megvan a rokonszenv és a bizalom, akkor ez a kapcsolat valahogy magától túlnyúlik a kollegiális kereteken.
Kétszemélyes univerzum
– Szerintem az a vízválasztó, amikor egyikünk egy magánéleti dologba avatja be a másikat – magyarázza Kitti. – Általában én vagyok az, aki először megteszi ezt a lépést, mert nem bírok a semmiről beszélgetni, szeretem, ha egy kapcsolatot tartalommal töltünk meg. Innentől a másik még mindig maradhat hűvös, de ha nyitott rám, akkor legközelebb visszakérdez: „És most hogy vagy, azok után, amiket a múltkor elmeséltél?” Esetleg ő is megoszt velem valamit az életéből.
Az említett felmérésben a „munkahelyi házastársak” a következő témákról beszélgettek munka közben vagy után, a gyakoriságnak ebben a sorrendjében: munkahelyi feladatok, életesemények, hírek és folyó ügyek, hobbik, kollégák, sport.
Ha két munkatárs egymásra kattan, gyorsan abban a helyzetben találhatják magukat, hogy már nemcsak egy-egy kávét isznak meg, hanem az összes ebédszünetet együtt töltik, és a kollégák már félve kérdezik meg, leülhetnek-e melléjük. Érdemes vigyázni ezzel, és nem bezárkózni a kétszemélyes buborékba, hanem szabadon hagyni néhány vegyértéket más munkatársak felé is. Különösen, ha férfi-nő felállásról van szó, ami pletykákra adhat okot. Ráadásul előfordulhat, hogy valamelyik fél egyszer csak többet kezd belelátni a kapcsolatba, ezért tanácsos folyamatosan ébernek maradni. Mint Kitti elismeri, az eddigi „férjeivel” igenis ott volt a levegőben némi vibrálás, még akkor is, ha több érve is van, miért nem választaná párjának az illetőt, és ezeknek csak egyike a közös munkahely.
Munkaidőn túl is
Újabb mérföldkő a kapcsolatban, amikor a társak már nem csak munkaidőben beszélgetnek. 44 százalékuk élőben, 11 százalékuk digitálisan folytatja. Kittit például kollégája nemrég meghívta, hogy csatlakozzon hozzá a sportban, így szerda délutánonként együtt teniszeznek, utána pedig beülnek még valahová egy sörre. Akkor gyulladt fel Kitti fejében a piros lámpa, amikor Misi nemrég elárulta, hogy a felesége nem tud erről a közös programról. Úgy tűnik, még ha teljesen ártatlan is, a férfi igyekszik az otthoni vitának már a lehetőségét is elkerülni – igaz, ha ez valaha mégis kiderül, akkor a titkolózás a feleségének még külön is fájni fog, valamint további spekulációra ad majd okot…
– Pedig eszem ágában sincs bonyolítani Misi életét, az én szerepem sokszor inkább olyan, mint egy mediátoré, akár munkahelyi, akár magánéleti kérdésekről van szó – mondja Kitti. – Többször előfordult már, hogy Misi elfelhősödött homlokkal jött be dolgozni, mert otthon vitatkozott a feleségével. Miután beszélgettünk, megnyugodott, és sokkal hatékonyabban tudott dolgozni. Fordítva is megtörténik, hogy munkából hazafelé engem hív fel: elpanaszolja, hogyan bosszantotta fel a főnökünk vagy egy közös kollégánk, és mivel pontosan tudom, miről beszél, megnyugszik, mire hazaér, mégpedig gyorsabban, mint ha körön kívüli emberrel beszélgetett volna.
Ettől még könnyen átérezhető, miért érez féltékenységet egy férj vagy egy feleség. Sokat enyhíthet a helyzet élén az, aki bemutatja „munkahelyi házastársát” a valódinak: egy elképzelt mumustól mindig jobban tartunk, mint egy hús-vér embertől.
Ha az élet elsodor
Ha aztán egy áthelyezés vagy egy felmondás elsodorja egymástól a feleket, kiderül, mennyire erős a szövetség, ami kialakult közöttük. Ismerek olyan barátokat, akik többszörös munkahelyváltás után is egymás közelében maradtak: Balázs és Frici – mindketten informatikusok – már a harmadik helyen dolgoznak együtt. Amikor Fricit elbocsátották közös munkahelyükről, Balázs őt ajánlotta be maga helyett egy másik helyre, ahová őt akarták átcsábítani, később pedig közösen alapítottak céget.
Kittinek pedig sikerült átmentenie korábbi „munkahelyi házasságait”, és azok átalakultak civil barátsággá.
– Ha egyszer megvan a bizalom és a megbecsülés, az nem vész el akkor sem, amikor kikerül a történetből a közös szál, ami az elején összekötött bennünket. Bár már nem lesz meg a mindennap együtt átélt történetek miatti összekacsintás, az emlékek táplálják majd ezt
a cinkosságot.
Önvizsgálat
● Munkaidőn túl is gondolunk a kollégánkra?
● Kinek mondjuk el először, ha öröm vagy bánat ér?
● A házastársunk tud arról, hogy a kollégánkkal milyen szoros a kapcsolatunk?
● Ha a házastársunk véletlenül tanúja lenne a kollégánkkal folytatott beszélgetésnek, bajban lennénk?
● Jó érzés arra gondolnunk, hogy a házastársunk és a kollégánk megismerkedjen egymással?
Fotó: Getty images
