Kérdés: A kis unokámnak tavaly még jó dolga volt. Anyja otthon van gyesen, másfél éves kistestvérével, így délben hazavihette. A gyerek nem volt fáradt, ideges, volt kikapcsolódási idő. De most, hogy elsős a kislány, nagyon kijutott neki. Reggel hatkor kel, hétkor indul az autóbusz a húsz kilométerre levő városba. Egyedül jár. Öt órára ér haza, fáradtan, kimerültén, éhesen, szomjasan. Eszik, iszik, aztán csak teng-leng otthon, sápadtan, este nyolc óra van, mire egy kicsit felélénkül és játszani kezd, de akkor már hamarosan le kell feküdni. Sápadt, szeme karikás. Meddig lehet ezt bírni? Még akkor is kimerítő lenne, ha ötödik osztályba járna. Akikkel négy évig együtt járt az óvodába, mind ide járnak, a mi falusi, színvonalas iskolánkba, az osztálylétszám huszonöt fő, jó kis közösség. Aki hazamehet ebédre, otthon marad, megcsinálja a leckét, futkározik. De az én unokám harmincegy idegen gyerek közé jár egész napra. Szerintem nem az elit iskola kell a mai kisgyerekeknek, hanem békesség, nyugalom és biztonság. Iskolába menés előtt nyugodt reggeli, napi ötszöri étkezés a megfelelő időben. Ön szerint mi a fontosabb egy hétéves elsős életében? A híres iskola húsz kilométerre az otthontól, vagy a nem olyan híres, de jó iskola négy utcányira, ahová hamar odaér, s ahonnan hamar otthon lehet?
Válasz: Elsős gyerekemet, ha csak egy mód van rá, mindenképpen közeli iskolába adnám.
Persze, a fordítottját el tudom képzelni annak, mint amiről ön ír.
Vagyis: ha a közelünkben csak „szigorú”, „poroszos”, álteljesítményeket hajszoló iskola volna, ahol jó előre biztosítanak, hogy a gyerek karácsonyra – vagy esetleg novemberre, sőt októberre -, ha törik, ha szakad, tudni fog írni-olvasni, és netán még feladatlapos felmérésekkel is fenyegetnek, akkor biztos rászánnám magam, hogy messzebb vigyem a gyereket, akár húsz kilométerre is, olyan iskolába, ha találok ilyet, ahol békesség van, nyugalom és biztonság.
De azt mindenképpen kerülném – ha van valaki otthon, akihez hazajöhet a gyerek hogy egész napos legyen a kis elsős! Az első osztályokban még nagyon fontos volna, hogy a gyerekek három-négy óra tanulás után hazamehessenek és a délután óráira megszabaduljanak attól a tehertételtől, amit négy-öt óra után az addig szórakoztató és fejlesztő csoportban tartózkodás jelent.
Vajon abban az iskolában, ahová az unokája jár, egész napos az osztály? Vagy ő napközis?
A leírtak alapján azt hiszem, én még most, év közben is módosítanám korábbi döntésemet, és visszahoznám a gyereket a falusi iskolába.
Azt is tudnunk kell, hogy a lányok látszólag könnyebben és jobban alkalmazkodnak a nehéz, testileg és lelkileg egyaránt súlyos terhet jelentő iskolai helyzetekhez, de ezért nagy árat fizetnek! A lelki és a testi egészség megrongálódásával fizetnek érte, általában úgynevezett pszichoszomatikus tünetekkel. Fejfájás, szédülés, szemkáprázás, hányinger, hányás, gyomorfájás, hasmenés, szorulás, alvászavarok…
De persze a sápadtság, a délutáni sápadt kóválygás, tengés-lengés is figyelmeztető „tünet”.
És miért is kell hatkor kelnie, ha a busz hétkor indul? Olyan messze laknak a buszmegállótól? Ha jól számolom, csak buszon egy órát utazik oda-vissza összesen, s akkor még busztól és buszig… Kicsit sok, valóban.
Nem beszélve arról, hogy a játék még rendkívül fontos, fejlesztő tevékenység ebben az életkorban, egyben a külső és belső élmények, gondok, szorongások -sőt; fáradtságok -feldolgozási módja is!
Azért is kellene, hogy pihentebb legyen a kis unokája, és hogy korábban érjen haza, hogy többet játszhasson!
Amikor aztán a gyerek harmadikos – vagy ötödikes vagy hetedikes vagy kilencedikes – lesz, elgondolkozhatunk azon, hogy menjen-e másik, távolabbi iskolába, ha ennek valóságos, és a gyerek érdekét is szolgáló oka van. Az elit iskolákat hajszoló divatok nem szolgálják a gyerek érdekét, legfeljebb az elit iskolák anyagi és presztízsérdekeit. (Persze, hogy mi az „elit” iskola – ez nézőpont kérdése. Az előbb álteljesítményeket hajszoló iskolákról beszéltem. Én ezeket nem tekinteném elit iskoláknak. Én azokat tartanám annak – Németh László-i értelemben –, amelyeknek eredményei csak az iskola elvégzését követő egy-két évtizedben bontakoznak ki az iskola volt diákjainak életében. Ezeket az elit iskolákat én is jónak tartom, ilyenbe én is szívesen járatom a gyerekemet.)
Igen, ahogy írja: iskolába indulás előtt fontos a nyugodt reggeli, a kis elsősnek kell még a napi négy-ötszöri étkezés a megfelelő időben és a megfelelő körülmények között, nem hajszoltan. Igen, fontos, hogy hamar érjen oda az iskolába, lehetőleg gyalog, és talán még fontosabb, hogy olyan gyorsan érjen haza az iskolából, amilyen gyorsan csak lehet (sokszor még a délutáni pihenésre is nagy szüksége van)!
Nők Lapja 1999/12. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
