Kérdés: Kislányom 1999. május 29-én tölti be a hatodik évét. Már három évvel ezelőtt, a kiscsoport vége felé kértem az óvónőket, hadd ismételje meg a kiscsoportot, hiszen alig járt, hol tüszős mandulagyulladással, hol középfülgyulladással, hol torokgyulladással volt otthon, rengeteget hiányzott. Akkor azzal érveltek, hogy még nem lehet tudni, nem lesz-e nagycsoportos korára mégis iskolaérett, és továbbvitték. Most nagycsoportos. Az óvoda azt mondja, hogy okos, értelmes gyerek – amit én sem vonok kétségbe -, de jó volna még egy évig óvodában maradnia, ők azonban ehhez nem járulhatnak hozzá. Be kell íratnom az iskolába a gyereket, és el kell vinnem a nevelési tanácsadóba. Én viszont úgy tudom, a szülő dönthet arról, hogy iskolába adja-e hatodik életévét betöltött gyerekét, vagy sem. Az egyik óvónő még azzal is érvel, hogy megfogom bánni, ha nem adom iskolába, mert az óvodában unatkozni fog. Mi az igazság jogi szempontból, és mi a jó a gyereknek ilyen esetben? Tényleg kötelező beíratni az iskolába, és a nevelési tanácsadóban megvizsgáltatni az egyébként ép, egészséges gyereket?
Válasz: A szülő alanyi jogon dönthet úgy, hogy gyermekét nem íratja be az iskolába, hanem még egy évig az óvodában tartja, feltéve, hogy a gyerek abban a naptári évben nem tölti be a hetedik életévét. A maga kislánya esetében természetesen jogában áll így döntenie, és senki nem kötelezheti arra, hogy kislányát a nevelési tanácsadóban is megvizsgáltassa e döntés megalapozásához. Csak akkor kellene a nevelési tanácsadóhoz fordulnia, ha vita merülne fel az óvoda és ön között, tehát az óvoda egyértelműen úgy ítélné meg, hogy a gyereknek az iskolában volna a helye. Ez itt nem áll fenn.
A gyerek a rugalmas iskolakezdés elvének megfelelően – tankötelessé válhat abban az évben is, amelyikben a hatodik életévét betölti, de a szülő csak abban az iskolai évben köteles iskolába íratni, amelyikben a hetedik életévét tölti be.
Ami most már a gyerek kedvező fejlődését illeti: a leírt esetben semmiképpen nem javasolnám — ezek szerint magával és az óvónők nagy részével egybehangzóan -, hogy a gyerek, akit csak néhány nap választ el a május 31-ei határnaptól, iskolába menjen. A túl korai iskolakezdés nem csak az első néhány évben károsítja a gyereket, hanem a továbbiakban is saját szintje alatt fog teljesíteni mindaddig, amíg vissza nem kerül saját korcsoportjába, ahol végre nem ő lesz a legfiatalabb (hanem talán a legöregebb).
Sokszor felmerül az a kérdés is, hogy egy gyerek az adott naptári évben betölti a hetedik életévét- esetleg csak decemberben -, és annak idején koraszülött volt, tehát, ha időre születik, csak januárban vagy februárban töltené be hetedik életévét. Ráadásul: a koraszülöttség következtében érzékenyebb, esetleg gyengébb testalkatú. Mi a teendő ilyenkor?
A jelenlegi törvényi szabályozás szerint ez már az iskola – és a szülő – közös gondja kell, hogy legyen, együtt kell megkeresniük a gyerekre szabott megoldást (kisebb létszámú osztályban való elhelyezést, egyéni fejlesztést, beutalót fejlesztő foglalkozásra a nevelési tanácsadóba, és így tovább). A szülő számára mindig nyitva áll a lehetőség, hogy az iskolától azt kérje: bizonyítvány kiadása nélkül, az iskolalátogatás igazolásával zárhassa le a gyerek az évet úgy, hogy a következő évben megismétli-tehát nem bukott gyerekként! – az osztályt. S így mégis az életkorának jobban megfelelő csoportba jut.
A maguk ügyére visszatérve: valószínűleg abban is igaza volt, hogy a kiscsoportot szerette volna megismételtetni gyermekével. Legalábbis erre utal a születési dátum, amelyet csak még nyomatékosabbá tesz a sok hiányzás, betegség.
Ha az óvodában nem vegyes életkorú csoportok működnek, akkor ilyen esetben mindenképpen előnyösebb a gyerek szempontjából a kiscsoport, vagy – ha ott volt sokat beteg -, a középső csoport megismétlése.
Nők Lapja 1999/16. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: James Noble/Getty Images
