Mára már teljesen egyértelműen elterjedt és bevett szokás, hogy a kislányok rózsaszínt, a fiúk pedig kéket hordanak. Nem volt ez azonban mindig így, hiszen a gyerekek évszázadokon keresztül semleges színű ruhákat hordtak (általában ugyanazt a fazont), és minden kisgyereket többnyire fehérbe öltöztettek. A tipikus rózsaszín és kék színösszeállítás, azaz a nemek színek szerinti azonosítása később kezdett kialakulni, és csakúgy, mint szinte a divatban minden, csupán egy társadalmi, vagyis mesterséges konstrukció. Magyarán közmegyezés kérdése, azért lett ez, mert így döntöttünk. De dönhettünk volna másként is.
A nemekhez kötött ruhaszínek felé vezető út nem volt lineáris. (Akárcsak az, hogy most éppen mely ruhadarabok tartunk női vagy férfi ruhadarabnak: a magas sarkú cipő például eredetileg a férfiak viselete volt, illetve szoknyát is éppúgy hordtak férfiak, mint a nők.) Már ömagában a két „gyerek” szín, a rózsaszín és a kék is csak a 19. században kezdett meghonosodni. Ezt megelőzően a két nem gyermekeit szüleik leginkább egységes fehérbe öltöztették. Ennek fő oka az volt, hogy régen még nem voltak olyan színes ruhadarabok, melyek egy-egy mosás során megtartották volna eredeti színüket. Az olcsóbb vegyi ruhafestékek – melyek lehetővé tették a színes ruhák kimosását és az eredeti szín megtartását – csak később jelentek meg, így az emberek a legtöbb babának és kisgyereknek fehér színt választottak. Ettől egy-egy különleges alkalom során tértek el, akkor is véletlenszerűen kiválasztott darabok kerültek a kicsikre.
A két színt mint a kisgyerekek nemi jelölőjét csak az első világháború előtt kezdték el népszerűsíteni, és akkor sem a mai megszokott párosításban, hanem – mai szemmel meglepő módon – a fiúkat a rózsaszínnel, a lányokat a kék színnel azonosították. Ezt bizonyítja számos, 1910-es évek környékén megjelent amerikai folyóirat és szaklap, melyek egytől egyig a színek mai megfelelőinek fordított állásáról írnak. Egy 1918-as amerikai újságcikkben például a rózsaszínt a fiúk színének, a kéket pedig a lányokénak titulálták. Az Earnshaw’s Infants’ Department szakmai kiadvány meg is indokolta a színek szétosztását a két nem között.
Úgy gondolták ugyanis, hogy a kék érzékibb, lágyabb szín, ezért az a lányoknak való, míg a rózsaszín, erősebb és határozottabb árnyalat lévén inkább a kisfiúkhoz illik jobban.
Az emberek igyekeztek ehhez tartani magukat, és ezekbe a színekbe öltöztetni gyerekeiket, de így is sokan figyelmen kívül hagyták a nemekre vonatkozó ajánlásokat, mert egyszerűen csak nem tartották fontosnak. A maitól eltérő színkombináció a kereszténységben is megfigyelhető, ahol Szűz Mária eredetileg kék ruhát hord, mely a nyugodtság, finomság, higgadtság jelképe. Ezzel ellentétesen Jézust inkább pirosas-rózsaszínes árnyalatokkal jellemzi az egyház, hiszen a vörös Krisztus szívét és az áldozati vérét szimbolizálja.
A nemek színekkel való azonosítását egyértelműen a ruhagyártók és nagyvállalatok törekvéseinek eredményének tudhatjuk be. 1927-ben a The Times közzétett egy táblázatot, mely a vezető amerikai ruhakereskedők színek szerinti elgondolását tartalmazta. Az akkori divat megmondói azt tanácsolták a szülőknek, hogy a kislányokat kékbe, a fiúkat pedig rózsaszínbe öltöztessék. Kutatók úgy gondolják, csak és kizárólag a nagy ruhagyártók marketingkampányának eredménye a két nem szín szerinti azonosítása.
Ha ugyanis az egyik gyereknek a szülők megvesznek bizonyos színű ruhákatt, de utána másik nemű gyerekük is születik, kénytelenek legyenek a másik, általánosan elfogadott és preferált színű termékeket is megvenni neki, ezáltal még több pénzt költeni a ruházkodásra.
Fotó: Getty Images
Mikor fordult meg a trend?
A régi, fordított kék-rózsaszín elmélet az 1940-es években kezdett a mai képére átalakulni, ám ennek pontos okát egyelőre nem tudni, ugyanis csak elméletek vannak arról, miért is lett a rózsaszín hivatalosan a lányok, a kék pedig a fiúk színe. 1940-től a ruhagyártók a rózsaszínt valamiért már kizárólag kislányoknak, a kéket pedig csakis kisfiúknak ajánlották. Egyes elméletek szerint a náci Németország – szakítva a keresztény hagyományokkal, meg akarta fordítani a régebbi hithű színkombinációt. Mások úgy vélik, a II. világháború gyáraiban dolgozó nők megunták az akkor rájuk szabott általános színű darabokat (mint a szürke vagy a kék), és változatosságot akartak belevinni az otthoni mindennapokba és a gyermeknevelés világába, így került előtérbe a rózsaszín mint „női” árnyalat.
Manapság – bár még mindig a rózsaszín-lány/kék-fiú színelmélet dominál társadalmunkban, ennek már nincsen olyan nagy jelentősége, mint régebben, hiszen a színek közti határ már-már összemosódni látszik.
Rózsaszín és kék – ma is népszerű színek
Akármelyik színről is beszélünk e kettő közül, mindegyiknek nagy jelentősége van mindennapjainkban, és közkedvelt árnyalatokként az élet számos területén megjelennek, nem is beszélve a divatban képviselt fontos szerepükről.
A kéket a remény és a béke színeként tartják számon, ez pedig nem véletlen, hiszen ránézve egy kék ruhadarabra vagy tárgyra, nyugtató hatást érezhetünk. A kék mindkét nemnél közkedvelt szín, kiváltképp, hogy az egyik legnépszerűbb ruhadarabunk, a farmernadrág uralkodó színe. Egyébként megbízhatóságot, nyugalmat, biztonságérzetet sugall, és szimbolizálja az intelligenciát és a bizalmat.
A rózsaszín élénk és erős színváltozatai vidámságot és jókedvet kölcsönöznek viselőinek, a nyarak klasszikus színeiként pedig állandó slágernek mondhatók. A rózsaszín manapság leginkább a nők színe, mely számos dolgot szimbolizálhat, így kedvességet, feltétel nélküli szeretetet és egyetemes harmóniát is. A rózsaszín masni nem véletlen vált a mellrák elleni küzdelem hivatalos szimbolumává. Nem utolsó sorban, a 2023-as év színévé a Viva Magentát választották, mely egy optimizmusra és örömre ösztönző árnyalat, és egyébként a férfiaknak is remekül áll.
Kiemelt kép: Johannes Cornelisz Verspronck: Kislány kék ruhában 1641-ből, illetve ismeretlen festő műve: Fiú rózsaszín ruhában (1840) /Wikimedia Commons/nőklapja.hu
