A felelősség óriási: hiába van (jó esetben!) segítsége az embernek, mégis azt érzi, hogy a baba életben tartása, jólléte egyedül azon múlik, ő jól végzi-e a feladatát, miközben útbaigazítást alig kap ahhoz, mit is kellene csinálnia. A baba ekkor még csak sírással, nyöszörgéssel kommunikál, a hangok kiismerése pedig nem mindig megy gyorsan, pláne könnyen.

15 év távlatából is élénken emlékszem ezekre az időkre és a kétségbeesettségre, hogy „Na most vajon mi lehet a baj?” Éhes, szomjas, fáradt, fáj valamije? Pelenkát kellene cserélni, hasat masszírozni vagy egyszerűen csak felvenni, mert közelségre vagy valamilyen ingerre vágyik? A messzeség persze megszépíti az élményt, és utólag visszatekintve úgy érzem, egymás tanulása is az út része volt, de nem tagadom, néha bizony ölni tudtam volna egy kalauzért, ami legalább egy kicsit segít, hogy jobban olvassam a metakommunikiációs és hangjeleket.

Nos úgy néz ki, ilyen kalauz igenis létezik, és még csak nem is a 21. század találmánya.

Olyan tudásról van ugyanis szó, amit évezredes megfigyelések támasztanak alá, és amit a régi idők közösségeiben egymásnak adtak át a nők.

Azóta pedig már kutatók is megfigyelték, hogy a babák (teljesen függetlenül attól, hogy a világ mely részén is látták meg a napvilágot), univerzális, különféle hanghatásokból, nyöszörgésből, eltérő tónusú sírásból álló nyelvet használnak, amit pedig a világ bármely pontján élő szülők megtanulhatnak olvasni. A tudás mindenkinek hasznára válik, mert nemcsak a baba nyugszik meg hamarabb, de az őt gondozó szülő is több önbizalomra tesz szert, kompetensebbnek érzi magát, és nagyobb eséllyel ússza meg azt is, hogy halálosan kimerüljön.

Megfigyelésből elmélet

Aki a babák által adott jellegzetes hangok és jelentésük kapcsolatára keres rá, előbb utóbb egy ausztrál operaénekes, Priscilla Dunstan nevével fog találkozni. Hogy mi köze a babákhoz egy gyerekgyógyászati/gondozási szempontból tőről metszett kívülállónak? A hangok világában otthonosan mozgó és a téma iránt rendkívül elkötelezett Dunstan nem is annyira az: anyaként például első kézből van információja arról, mennyire fontos, hogy jól értsük babánk jelzéseit. Ő is megjárta a hadak útját. Első gyereke születése kapcsán kezdett a babahangok és a babahang-képzés alaposabb megfigyelésbe, majd kíváncsi lett arra is, saját gyerekére vonatkozó észrevételei mennyire általánosíthatók. Gyerekneurológus apja szakmai segítségével kezdett világszerte hangmintákat gyűjteni a legkülönfélébb kultúrákban élő babáktól, ezeket összehasonlítva pedig arra a következtetésre jutott, hogy létezik öt olyan, jól megkülönböztető és jellegzetes, nyöszörgésszerű hang (Dunstan ezeket hangreflexeknek nevezi, és azt is megfigyelte, hogy ezek képzése összefügg a hozzájuk kapcsolódó ingerrel is), amit az újszülött babák legtöbbje használ élete első hónapjaiban, és amelyekhez jól beazonosítható jelentések társulnak. 

Megfigyeléseit később nemcsak anyák milliói erősítették meg, de néhány kisebb kutatás is alátámasztotta:

egy román tanulmányban például 250 Dunstan-hangfelvételt és azok jelentését vizsgálták meg egy számítógépes program segítségével, és azt találták, hogy a Dunstan-módszer az esetek 89 százalékában helyesen osztályozta a sírásokat. Egy másik tanulmány ugyanazokat az adatokat dolgozta fel egy hasonló, de robusztusabb, az IOCScience által készített számítógépes modellel, és azt találta, hogy a Dunstan-módszer az esetek 95 százalékában pontosan osztályozta a babák által kiadott hangokat. Dunstan viszont nem is annyira ezekre a vizsgálatokra, inkább az újszülötteket és csecsemőket gondozó szülők visszajelzéseire támaszkodva érvel megfigyelései helyessége mellett, módszereiről Oprah Winfrey showjában és a 60 Minutes című műsorban is nagy sikerrel tartott bemutatót, és ma is hatalmas rajongótábora van a hálás szülők körében. Az Oprah stúdiójában forgatott videó alatt például egymást érik a hálálkodó kommentek, rengeteg szülő, sőt, gyerekgyógyászati osztályon dolgozó ápoló és más, nemcsak szülőként, de munkájából adódóan is érintett megszólaló zeng ódákat arról, mennyire találók Dunstan megfigyelései. 

Ennek a cikknek nem célja eldönteni, hogy Dunstan megfigyelései igazak és egyetemesek-e vagy sem, ahhoz viszont vagyok elég bátor, hogy azt mondjam, szerintem nagyon is találó az általa létrehozott ötelemes skála, és hogy egyes hanghatásokat a magamfajta mezei anyák is felismernek és kategorizálnak. Ha ilyen pontosan nem is osztályoztam kislányom egykori sírdogálását, az első hat hónap végére azt például már egész jól meg tudtam különböztetni, hogy éhes vagy épp hasfájós üzenetet kapok-e. Utólag visszagondolva viszont sok sírást spóroltam volna meg magamnak és neki is, ha tudok arról, valaki már rendszerbe is foglalta ezeket. 

Miért sír a baba?

Dunstan megfigyelései során elkülönített öt alapvető hangjelzést, amelyekkel a babák még a hosszan tartó sírás előtt igyekeznek kifejezni (valójában inkább reflex-szerűen közlik), hogy mire lenne szükségük. A hanghatások két tényező eredményeképpen jönnek létre. Kell hozzájuk a baba hangadási szándéka, azaz, hogy levegőt préseljen ki a tüdejéből, és szükség van arra is, hogy a különféle érzetekhez, ingerekhez kapcsolódó reflexeknek köszönhetően a baba szája, nyelve sajátos, egy-egy hanghatás képzésére alkalmas alakot vegyen fel.

Dunstan szerint ha ezeket a jeleket időben észrevesszük, olvassuk és a babák számára megfelelő lépéseket tesszük meg, megelőzhetjük a sokkal ingerültebb, a baba és a szülők számára is megterhelőbb hosszan tartó sírást. Lássuk, melyek ezek a hangok, mit jelentenek, és hogyan különböztethetők meg egymástól!

A leíró szöveg elolvasása előtt/közben/után persze érdemes megnézni a fenti videót, ahol száraz magyarázat helyett érzékletes példák mutatják be a hanghatásokat, melyek – magyar fonetikus átírással – a következők:

1. mélyebb „ne” hang: éhség
2. magasabb „eh” hang: kellemetlenség az emésztőrendszer felső szakaszában
3. nyögésszerű „eah” hang: kellemetlenség az emésztőrendszer alsó szakaszában 
4. rezgős „heheh” hang: diszkomfortérzés (szúr, feszít, hideg, meleg, nedves)
5. hosszú „áá(o)” hang: álmosság

Nézzük most meg kicsit részletesebben is a hangok jelentését!

„Ne” 

Az újszülött baba Dunstan elmélete szerint a szopási reflexet „használja” a ne hang létrehozására, amikor éhes. A babák akkor adják ki ezt a hangot, amikor a nyelvük az ínyük mögé kerül, majd szopó mozdulatokkal siklik előre: a kiáramló levegő így „ne” hangot eredményez. Az éhes baba nyögdécselő sírása eleinte rövidebb, mély és ismétlődő, hosszú szünetekkel megszakítva. Ahogy aztán egyre éhesebb lesz, a sírása fokozatosan felerősödik, egyre hosszabb és hangosabb lehet, egyre rövidebb szünetekkel. Az éhes újszülött emellett ökölbe szoríthatja az öklét, megpróbálhatja rágni vagy szopni azt, anyja mellkasa vagy a cumisüveg felé nyúlhat, cuppogó hangot hallathat, és ha valami az arcához ér, reflexszerűen kinyitja a száját.

„Eh” 

Az eh hangreflex Dunstan szerint azt jelenti, hogy újszülöttednek büfiztetésre van szüksége. Ezt a hangot szintén belső reflexek okozzák, amelyek egy oda nem illő légbuborékot nyomnak ki a mellkasukból. Ha a buborék nem távozik, a baba egy nyögdécseléshez hasonló eh hangot hallat. Kísérőjelensége lehet a fájdalmas arckifejezés, a vonaglás, a rugdosás és a rázkódás is. 

„Eah”  

Ez a hang jellemzően hat és tizenkét hetes kor között lesz igazán jellemző, és ekkor nagyon jellegzetes: olyan, mintha a baba erőlködne, hogy kakilni vagy szellenteni tudjon, és a valóságban is erről van szó: erőteljes, kellemetlen bélmozgásokhoz köthető ez a hang. Az eah hangot a baba nyitott szájjal és hátrahúzott nyelvvel adja, ha pedig a görcsök nem enyhülnek, a kicsi fájdalmas sírásra válhat. A kellemetlenségek enyhítésére masszázstól, ölbe vételen és pólyázáson át a (ha a baba szereti) meleg fürdőig bármit bevethetünk, és ha pénztárcánk engedi, kísérletezhetünk a különféle babáknak tervezett szélhajtó szerekkel is. Nálunk utóbbiak közül mindegyik pont ugyanannyira volt hatásos: semennyire. 

„Heheh”

A csecsemők a rezgős heheh hangreflexet Dunstan szerint akkor adják ki, amikor stresszt és kellemetlenséget tapasztalnak: szúr, fáj, viszket, hideg, meleg, vagy kellemetlenül nedves, esetleg szoros nekik valami. Amikor a baba ilyen jellegű kellemetlenséget érez, sírása általában enyhe és szakaszos, de a sírás hangereje növekszik, ha nem veszünk róla tudomást, ezért mindenképpen érdemes megnyugtatni a babát, és megpróbálni a kényelmetlenség nyomára akadni. 

„Áá(o)”

Az újszülöttek akkor mutatják az ááo hangreflexet, amikor fáradtnak érzik magukat, ez a hang ugyanis akkor keletkezik, amikor a baba ásít és hevesen kifújja a levegőt, miközben ajkait ovális formára kerekíti. Ha eljött az alvás ideje, a baba emellett elkezdheti dörzsölni a szemét és az arcát is. Az álmos sírás lassan és halkan kezdődhet, majd fokozatosan nőhet a hangereje és az intenzitása is.

Nyugodt baba, nyugodt szülők.

Hogyan nyugtassuk meg a síró csecsemőt?

Kezdjük a legelején: nem mindig tudjuk megnyugtatni, és ha épp nem sikerül, az nem jelenti azt, hogy alkalmatlan szülők vagyunk, vagy nem akarjuk eléggé. Minden kisbaba, család és élethelyzet más: egyes kicsik többet sírnak, mint mások, vannak, akik érzékenyebben reagálnak a különféle ingerekre, eltérő lehet alvás- és tápanyagigényük is, így általános, minden babára vonatkoztatható ajánlásokat aligha lehet megfogalmazni. Fontos tudni azt is, hogy a koraszülött babák sokszor kevésbé egyértelmű jeleket adnak, és (mint ahogy a kommunikáció minden formáját) a babahangok értelmezését számos külső tényező is nehezítheti. A babák kommunikációjának értelmezéséhez ezért elsősorban figyelemre, türelemre és sok-sok kísérletezésre van szükség. 

Ha úgy gondolod, hogy:

• éhes lehet a babád, nyugodtan kínálj neki anyatejet vagy cumisüveget akkor is, ha a nagykönyv, az óra, vagy anyósod szerint még nincs itt az ideje. Hidd el, jelzi majd, ha már nem kér, és nem kell félned attól sem, hogy túleteted, mert a legújabb kutatások azt igazolják, hogy anyatejes táplálás esetén ez gyakorlatilag lehetetlen. 
• álmosság jeleit tapasztalod, több dologgal is próbálkozhatsz, hogy segítsd a könnyebb elalvást. Bepólyálhatod, ringathatod, vagy egyszerűen csak átviheted egy nyugodtabb, csendesebb, ingerszegényebb helyiségbe a kicsit. 
• kényelmetlenül érzi magát, megpróbálhatsz a kényelmetlenség nyomára bukkanni. Tapintsd meg a bőrét, nem érzed-e hidegnek, vagy ellenkezőleg melegnek és nyirkosnak, nézd át a ruháját, pelenkáját, nem irritálja-e valami, és ha szükséges, öltöztesd át. 
• ölelésre van szüksége, vedd fel bátran és add meg neki a közelséget, amire vágyik. Babakorban biztosan nem kényezteted el ezzel. Énekelhetsz neki, ringathatod is, ha pedig van cumija, azt is felkínálhatod neki, hogy segíts megnyugodnia.

Hogyan nyugtassuk meg magunkat? 

Aki volt már akár csak egy fél órát is kettesben egy síró babával, és volt teljesen tanácstalan azzal kapcsolatban, mi is lehet a csecsemő baja, pontosan tudja, mennyire idegőrlő egy ilyen helyzet. A tehetetlenségérzés fásultságba vagy dühbe csaphat át, az ember egyre feszültebb és stresszes lehet, és előfordulhat, hogy kiabál, maga is sír, vagy más módon ad hangot annak, hogy a nyomás már túl sok. Teljesen természetes, hogy egy síró baba mellett (és pláne, ha hónapokig és sokszor egyedül kell megbirkózni a helyzettel) az ember a végtelenségig kimerül.

Ha azt tapasztalod, hogy babád sírása minden igyekezeted ellenére nem tompul, ha nincs ötleted arra, mivel is próbálkozhatnál még, a feszültség pedig egyre nő benned, tedd a babádat a kiságyba, győződj meg róla, hogy biztonságban van, és ha szükséges, egy pár percre menj ki a helyiségből, hogy megnyugodhass. Hívj fel, vagy ami még jobb, hívj át valakit, aki segíthet hogy átvészeld a nehéz helyzetet, és ha kicsit megnyugodtál, térj vissza a baba ellátásához.

Ha úgy érzed, nem birkózol meg azzal a rengeteg érzelmi teherrel, amit a kicsi gondozása jelent, bátran kérj segítséget a családtagoktól, jelezz a védőnőnek, a gyerekorvosnak.

Ezzel nem kudarcot ismersz be, hanem épp ellenkezőleg, azt bizonyítod, hogy felelősen gondolkodsz a magad jövőjéről, és a legjobbat szeretnéd a kicsinek is. 

Kiemelt kép: Getty Images