Első lépésként hagyjuk, hogy a gyerek maga fogalmazza meg, mit ért a fantázia, a képzelet fogalma alatt. Kérjük tehát meg, hogy írja és rajzolja le a saját magyarázatát, értelmezését. Használhat hasonlatokat is (pl. a fantázia olyan, mint egy üres kosár, amit gondolatban telepakolunk minden érdekes, nem létező dologgal, vagy olyan, mint egy vetítőgép a fejünkben, vagy esetleg olyan, mint egy műhely, amelyben mindig más és más érdekességeket gyártunk). A lényeg az, hogy valamilyen szemléletes és pontos fogalmat alkosson magának arról, hogy mi is a fantázia. Szükség esetén rávezető kérdésekkel segíthetünk neki: „Hol található a fantáziánk?”, „Mik születnek a képzeletünk segítségével?”, „Mondanál ezekre példát?”, „Mi a különbség a képzelet és a valóság között?”

Láthatatlan kincskereső detektor

Ezek után mondjuk el a gyerek(ek)nek, hogy lényegében egy, a fejünkben lévő, láthatatlan kincskereső detektorról beszélünk. A lehetetlen, a furcsa, a még nem létező gondolatok keresésének, megfogalmazásának, kitalálásának képességéről. Egy, csak az emberre jellemző készségről van szó, amelynek birtokában igazi, egyedi értékekre lelhetünk. A tűzhasználat felfedezésétől az űr- és IT-korszakig ívelő teljes eddigi történetünk hajtóerejéről. A sült hús ötletétől a mobiltelefonig – és azon túl is – minden ötlet az ember fantáziájában született meg. Bizony. Fantázia nélkül már nyomunk se maradt volna a földön. Magyarázzuk el, hogy a képzelet nem egyéb, mint egy belső valóság. Egy határ nélkül i, korlátlan terület, amelyet nem szűkít le érzékelés, ok, szabály és egyéb meggondolás. Kedvedre barangolhatsz benne, senki nem áll az utadba, senki nem szabja meg, hogy merre tarts éppen. A tiéd. A fantázia birodalmában való kalandozásodhoz alapfeltétel, hogy szabadon tudd működtetni az érzéseidet és a gondolataidat.

A képzelet erősítése

A képzelet azért fontos számunkra, mert fejlődésünk (az egyéni és a társadalmi is) a kreativitásunktól függ, attól, hogy képesek vagyunk-e felismerni nem létező összefüggéseket. A kreatív agy a fantázia segítségével tud kiszakadni a közvetlenül érzékelhető valóság által meghatározott kényelmi zónából, és soha nem próbált területekre, a bizonytalanság, az ismeretlenség „szűz havára” lépni. Einstein persze, mint mindent, ezt is frappánsabban fogalmazta meg: ha egy ötlet első hallásra nem abszurd, akkor reménytelen, mondta.

…

Ha kíváncsiak vagytok a cikk folytatására, akkor keressétek a Nők Lapja Psziché aktuális, 2017/05. számában.

Szöveg: Kaszás György

Illusztráció: Kaszás György