2022/2023 Petőfi Sándor-emlékév a költő kétszázadik születésnapja alkalmából. Az ünnepségsorozathoz megszámlálhatatlan rendezvény, kiállítás és program, illetve projekt kapcsolódik, egy közelgő koncertszínházi előadás pedig újszerű formájával emelkedik ki a kínálatból.
Kacsó Hanga népdalénekest és Adorjáni Bálint színművészt A Huszonhat év – Privát Petőfi című, április 22-én a MOMKultban debütáló előadás kapcsán csíptük el egy villáminterjúra.
Koncertszínházi előadásra készültök: hogyan kell elképzelni egy ilyen előadást, és miért pont ezt a kifejezési formát éreztétek megfelelőnek ahhoz, hogy Petőfiről beszéljetek?
Adorjáni Bálint: Minél tisztább és őszintébb közlésre törekedtünk. A négy hangra komponált koncertszínház egy intim műfaj, mégis sok lehetőséget teremt alkotónak és nézőnek egyaránt. Nem nagy díszletek között, jelmezekben, minél látványosabb módon, hanem inkább privát, személyes oldalról, sok verssel és dallal, Szabó Dániel cimbalomművésszel és Juhász Anna irodalmárral négy „forrásként” szereplünk a színpadon. Itt Petőfin van a hangsúly, ahol közös lüktetésben válaszol egymásra népdal és költészet, követve az életutat ebben az produkcióban.
Miért pont Petőfi? Az emlékéven túl mi motiválta az előadás létrejöttét?
Kacsó Hanga: A legfontosabb szempont az volt, hogy megtaláljuk a kapcsolatot és a közös hangot egy olyan költővel, aki mindannyiunk életében jelen van, mégis egy kicsit szoborszerűen létezik, körülvéve toposzokkal. Tanuljuk, olvassuk életét, sok mindent tudunk is róla, de
felvetődik a kérdés, hogy képesek vagyunk-e arra, hogy élményszerűen olvassunk Petőfit.
S ha nem, akkor miért nem? Az előadás ezen is változtat. Közel hozza a szerzőt, a fiatal érzelmes fiút a nézőkhöz a küzdelmek és felemelkedések bemutatása során.
Milyen személyes kapcsolódásotok van Petőfi költészetéhez, mi az első emléketek a verseivel való találkozásról?
Adorjáni Bálint: Emlékszem, hogy gyerekfejjel nem igazán tudott olyan közel kerülni hozzám az irodalomórák által megfestett Petőfi arc, de aztán később, mondjuk a Felhők ciklust, vagy Úti levelezéseit olvasva már magával tudott ragadni.
Kacsó Hanga: Nekem gyerekkori nyaraimhoz és a mai Románia területén található Mezőfeléhez kapcsolódik első találkozásom Petőfivel. Nagyapám a családi kúriában ugyanis a nagyszoba egyik sarkát Petőfinek szentelte. Volt valami nosztalgikus bája az egésznek, amit azóta sem felejtek el: elöregedett kokárdák voltak a gyékény falidíszre tűzve, mellettük a Petőfi dagerrotípia és felesége arcképe, valamint versek, bekeretezve.
Itthon Petőfi „A” költő. Erdélyben mennyire van kultusza ma Petőfinek, mi az, amit az ottani oktatási rendszerben fontosnak tartanak elmondani róla?
Kacsó Hanga: Erdélyben maradtak fenn talán a legnagyobb számban Petőfi folklorizálódott költeményei, melyeket máig énekelnek például a széki és kalotaszegi falvakban.
Adorjáni Bálint: A kinti oktatási rendszert nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy Petőfi hagyományának ápolása és kultusza nagyon erős. Ez nem is véletlen. Az általa bejárt helyszínek szinte térképként bejárhatók ma is, és mindenhol egy-egy emléktábla, emlékhely idézi fel alakját. Anna, az előadásunk szerkesztője mesélte, hogy nemrég Nagybányán és Koltón járt, Petőfi városaiban, ahová máris meghívták az előadásunkat, ahogy Torockóra, Csíkszeredába és Székelyudvarhelyre is. Bízunk abban, hogy az ősz folyamán eljutunk ezekbe a gyönyörű városokba is.
Itthon Petőfi forradalmi hevületét, szerelmi költészetét helyezzük a középpontba, amikor róla beszélünk. Szerintetek mi az, amit viszont gyakran elfelejtünk Petőfi kapcsán, milyen oldalait ismerjük kevésbé a művésznek, embernek?
Kacsó Hanga: Az embert, aki küzdött, és az embert, aki szorgalmas volt, bízott, és tehetségével utat tört magának. Szenvedélye nemcsak a szerelemben vagy a forradalmi hevületben, hanem élete minden területén jelen volt. Emellett hűsége is kifejezetten megható: nemcsak városokba és a szeretett színházba, de szüleihez is évről évre visszatért, és sokszor ez a „bölcső” adott ihletet versei születéséhez.
Ma egy 26 éves fiatal szinte még gyerek. Szerintetek hogy, miért válhatott Petőfi nemzedékek ikonjává, példaképévé? Vajon személyes karaktere vagy a történelem hozta így?
Kacsó Hanga: Nem lehet a kettőt elválasztani. Alakja természetesen egybeforrt a szabadságharccal. Rövid, de annál kalandosabb élete során hatalmas életművet alkotott, mely alapvetésében is kuriózum. Nagy intenzitással és tenni akarással élte az életet, azzal a vággyal, hogy a dolgokban teljes értékűen, száz százalékosan legyen jelen, és mindent a legintenzívebben élhessen meg. Ez a lendület és eltökéltség bizony irigylendő.
Előadásotok a költőre vagy Petőfi emberi karakterére koncentrál? Miért?
Adorjáni Bálint: A köztudatban él egy viszonylag erős megmerevedett kép Petőfiről, mint „nagybetűs nemzeti” költőről. Ezen képes túlmutatni a Huszonhat év koncertszínházi előadás, és egy sokkal izgalmasabb, összetettebb és érzékenyebb Petőfivel ismerteti meg a nézőket. Persze, természetesen a költő emberi karakterére fókuszál az előadásunk. Ezért tud olyan személyes lenni.
Az, hogy a magánéletben egy párt alkottok, mit tesz hozzá az előadáshoz, hogyan árnyalja azt, ahogyan megjelenítitek a karaktert?
Adorjáni Bálint: Mindig kiváltságos és különleges helyzet, amikor az ember a szerelmével állhat színpadon. Ilyenkor az energiák megsokszorozódnak, az érzelmek meghatványozódnak, és helyzetek teljesen egyértelművé és végtelenül őszintévé képesek válni. És mivel az előadás kapcsán arra törekedtünk, hogy nagyon személyes képet mutathassunk a költőről, őszintén és plasztikusan jelenítsük meg kapcsolatait, vágyait és érzelmeit, ezért nagy segítségünkre szolgál, hogy mi egy pár vagyunk. Nagyon izgalmas együtt megélni ezeket a pillanatokat, figyelni, hogy hogy szűrődnek át rajtunk ezek a versekben megmaradt érzelmek.
A képeket köszönjük a Petőfi Kulturális Ügynökségnek