Jeremy Irons és Juliette Binoche 1992-es Végzet című tabudöntő filmdrámája – mely Josephine Hart Kárhozat könyvén alapszik – most minisorozatként éledt újra a Netflixen, ahol az utóbbi időben külön szekciója jött létre az erotikus tartalmú feldolgozásoknak. A korábbi, hasonló szerzemények azonban nem élvezhették a rivaldafényt, sőt, obszcénnak kikiáltott cselekményük miatt már csak kézbe venni őket is törvénysértésnek minősült.

A szóban forgó szenvedélyes történetben egy sikeres, hatalmi pozícióban lévő férfi szeret bele fia jövendőbelijébe, a tiltott légyottok pedig hazugságok szövevényes csapdájába sodorják a családot, és ahogy ez általában az érzelmek terén lenni szokott, a tragédia borítékolható. Az inspirációként felhasznált regény előtt bőven akadtak olyan pikáns szerzemények, melyek szintén tragikus végkifejlettel operáltak, már ami a fogadtatásukat illeti.

Olvasásukért feljelentés, letartóztatás járt, cenzúrázták, betiltották, máglyára vetették őket, de a kormány vagy a bíróság tiltó intézkedései csak még keresettebbé tették az alábbi botrányos olvasmányokat, melyek kalózpéldányai titokban kézről-kézre jártak a kíváncsi olvasók körében. 

John Cleland: Fanny ​HillEgy örömlány emlékiratai

Az 1749-ben megjelent Fanny Hill volt az egyik legelső angol nyelvű erotikus regény, és több, mint 250 éve igencsak nagy port kavart. Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is betiltották a kötetet, ami a kitalált prostituált, Frances „Fanny” Hill által írt, és egy ismeretlen madamnak címzett bizalmas leveleket tartalmazott. A két kötetben kiadott, intim részletességgel megírt küldemények az örömlány tizenötéves korától szerzett tapasztalatait listázták. A regény kezdettől fogva ellentmondásos volt erotikus tartalma miatt, annak ellenére is, hogy nem tartalmaz konkrét testrészleírásokat, csak óvatos metaforákat, melyek sokat bíznak a képzeletre.

A brit tisztviselők 1749-ben letartóztatták Clelandet és kiadójának tagjait a király alattvalóinak megrontása miatt, de ezt az esetet még két további bírósági per is követte,

egyik a könyv illusztrált példányainak nyomtatása, a másik a regény terjesztése miatt. A regényre vonatkozó évszázados tilalmat az ország csupán 1970-ben oldotta fel. 

D. H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője

A témában talán az egyik legtöbbet emlegetett példa Lawrence klasszikusnak számító műve, amiről a 2022-es adaptáció kapcsán mi is megírtuk, hogy noha a 20. század elején keletkezett, ma is megmozgatja a filmesek fantáziáját. A pornográfiával vádolt regény Lady Chatterley-ről, egy boldogtalan házasságban élő arisztokrata nőről szól, aki szenvedélyes viszonyt kezd férje vidéki birtokának vadőrével, majd bele is szeret. A házasságtörő viszony leírása azonban több, mint egy erotikus affér részletezése, a regényt Lawrence mesteri lírai szövegei és a szereplők belső világának bemutatása teszik emlékezetessé. Az 1928-ban magánkiadásban publikált kötet az akkoriban nyomdafestéket nem tűrő szavak miatt bírósági perek sorozatos tárgya volt. Nagy-Britanniában, Japánban, Indiában, az Egyesült Államokban és Kanadában is betiltották, sőt Ausztráliában még az egyik brit pert összefoglaló kiadványt sem lehetett elolvasni.

Lady Chatterley szeretője

Részlet a legújabb Lady Chatterley szeretője-feldolgozásból, melyben A koronából is ismert Emma Corrin alakította a címszerepet (Fotó: Netflix)

Henry Miller: Ráktérítő

Már a magyar címe is különös ennek a fikciót és önéletrajzot vegyítő olvasmánynak, ami egy fiatal amerikai író szexuális kalandjait írja le Párizsban az 1930-as években, a bohém kultúra csúcspontján. Az Egyesült Államokban szinte azonnal betiltották, Angliában pedig csak csempészett másolatokhoz lehetett körülményes úton hozzájutni. Amikor 1961-ben a Grove Press Kiadó megjelentette az amerikai kiadást, országszerte több mint hatvan pert indítottak a könyvet forgalmazó kereskedők ellen. Az erkölcscsőszök heves vészharangjaival szemben a Barney Rossett kiadó lépett fel, a cég küldetésének tekintette, hogy jogi segítséget nyújtson minden egyes könyvkereskedőnek, akik vádemelés előtt álltak. Jogi győzelmükre a The New York Times Book Review a szólásszabadságért folytatott küzdelem első komolyabb mérföldköveként hivatkozik.

De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása

A kiemelkedő francia filozófusról úgy tartják, elmezavarodott volt, és mint közveszélyes őrült vonult be a történelembe– a szadizmus szó is a nevéből keletkezett. Munkái főbb témái az anarchizmus, a szexuális szabadság, az elfojtott vágyak kiélése – ezeket olvasva nem csoda, hogy minden olyan társadalmi rendszert ellenségként aposztrofált, mely korlátozta az egyén akaratát. Élete során egymás után ötször is bebörtönözték, ami inspirálóan hathatott rá, ugyanis irodalmi pályája épp a rácsok mögött vette kezdetét, és maga a Justine is büntetése alatt született. Ellentmondásos személyisége ellenére Sigmund Freudot száz évvel megelőzve írta le, hogy az emberek cselekedeteinek nagy részét a testi ösztönök befolyásolják. A Napóleon által betiltott kötet mára az egyik legolvasottabb francia műnek számít, amiben egy erkölcstelen lány ledér karrierjét és egy erkölcsös lány sanyarú sorsát követhetjük nyomon. 

Anaïs Nin: Vénusz deltája 

A kubai származású amerikai szerző neve a maga idejében egyet jelentett a női hatalommal. Ő lehetett az első nő, aki nyíltan értekezett a női érzékiségről, ráadásul mindezt egy magángyűjtő megrendelésére tette, akinek Henry Millerrel, a Ráktérítő szerzőjével együtt gyártották az érzéki történeteket az 1940-es években. Az írónő egyébként nem volt büszke pornográf alkotásaira, de amikor 1977-ben megjelent a Vénusz deltája, így írt róla egyik novellájában: „Végül úgy döntöttem, hogy kiadom publikálásra, mert bemutatja egy nő kezdeti erőfeszítéseit egy olyan világban, amely korábban a férfiak uralma alatt állt.” Bár az erotikus regényt több helyen is betiltották –még az Amazon sem vállalta az árusítást botrányos tartalma miatt – Nin, aki sajnos már nem érte meg könyve megjelenését, a 20. század egyik legtehetségesebb úttörőjeként vonult be a történelembe.

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer ​vessző

Apollinaire a büntetőeljárástól félve álnéven jelentette meg az erotikus irodalom csúcsteljesítményeként elhíresült könyvét, mely a kritikusok szerint az obszcén és trágár tartalmakat illetően messze túlmutat Sade márki életművén. Amennyiben nem olvastuk, sokat elmondhat erről a vulgáris szerzeményről, hogy Törökországban egészen 2010-ig be volt tiltva: az Emberi Jogok Európai Bírósága ekkor marasztalta el az országot, amiért az megsértette a szólásszabadságot és megakadályozta, hogy a közönség hozzáférjen az európai irodalmi örökség egyik művéhez. A kicsapongó román arisztokrata, Mony Vibescu és társai abnormális erotikus kalandjait zavarbaejtő részletességgel taglaló könyv természetesen hazájában, Franciaországban is tiltólistás volt, miután 1907-ben megjelent. Aberrált, felháborító, szörnyűséges – az olvasók ilyen jellemzőkkel illetik a könyvértékelő oldalakon, miközben magát az írót zseniálisnak tartják, amiért kivételes módon nyúlt a szado-mazochizmus, a pedofília, a nekrofília vagy épp a vámpírizmus témájához. Fülszövege így jellemzi: „Kicsit a pornográfia paródiája is, meg a háború paródiája, elképesztő nyelvi leleménnyel megírva. Minden bizonnyal sokkolni fogja a magyar közvéleményt.” 

Kiemelt kép: Obsession, Netflix