Kérdés: Három gyermekem van, a tizennégy éves fiam a legidősebb. Okos, jól tanul, jó és szeretetreméltó gyerek. De mostanában zárkózott lett, szexújságokat vett, azt forgatja és cserélgeti az osztálytársaival. A férjem azt mondja, ne foglalkozzak vele, majd idővel megjön az esze és abbahagyja De engem akkor is bosszant, hogy az iskolában is ezzel foglalkoznak. Nem tudom, hogyan reagáljak rá. Már beszéltem vele erről, amikor felfedeztem a szekrényében, mondtam, hogy az újságban látottak nem a valós életet mutatják, durva és gusztustalan dolgok, de a továbbiakban sem tudom, mit tegyek. Ha elveszem, lehet, hogy újakat vesz és még bizalmatlanabb lesz. Ha hagyom, akkor azt hiszi, áldásomat adtam rá. Lehet, hogy csak azért vette, mert az osztályban nem akar kilógni a sorból. Mit tegyek, mit mondjak, hogy ne sértsem meg az önérzetét?
Válasz: A fiúkban valamikor a 11. és 13. életév között ébred fel (vagy ébred újra fel, az ötéves kor körüli félig tudatos erotikus érdeklődés után) az erotikus – de talán most inkább csak szexuális – fantázia. Régebben a vicclapok hangsúlyozottan erotikus nőábrázolásait nézegették, ma sokan szexújságokat vesznek. Igaza van, ebben az osztályon végigsöprő divat is szerepet játszhat. De arról is tudnunk kell, hogy ebben az időszakban ezekben a gyerekekben sajátosan kettéhasad az erotikus érdeklődés. Az egyik része – a hormonális változások következtében is – azzá a szexuális fantáziává lesz, amelyik a vicclapok, szexújságok nézegetésében éli ki magát (ez az indíttatás sokszor az onániás késztetéssel is összefonódik ebben az életkorban). Az erotikus érdeklődés másik oldala, ilyenkor még szinte függetlenedve ettől, valamiféle képzeletbeli ideál felé fordul (szintén féltudatos, néha tudattalan, vagy éppen a körülmények által kedvezőtlenül elfojtott formában).
Ez az első ábrándkép valamiféle eszményi nőalak – vagy éppenséggel A LÁNY, így csupa nagybetűvel. Mint ahogy Verlaine verse mondja (Ady fordításában):
Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
Forró és különös, áldott, nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.
Mert ő megért. Neki, oh jaj, csupán neki,
Bús, áttetsző szívem többé már nem talány…
(Paul Verlaine álma)
Igen, akár hisszük, akár nem, a szexújságok nézegetése mögött ott lappang – de tőle különválva – ez a kezdődő szerelmes érzület.
Ugyanakkor ez a szerelem, persze, még jelentős mértékben önszerelem is – egy álombéli nőalakba kivetítve. Olyasvalakiről álmodozunk, aki minket szeret.
(Erotikusnak nevezem a szó eredeti értelmében azt, amit érzelem fűt át. A görög Erosz istenség a világot átható és összetartó vonzalom, ő az egyetemes rokonszenv, amely egymás felé űzi és egymás ismeretére vezérli a lényeket. A szexualitás pedig ennek csak testi része, mondhatnám, a nemiséghez kötött technikája. A szexualitás csak akkor teljes, ha erotika fűti át – viszont az embert feszítő erotikus érdeklődés jelentős része a személyhez kötődő szexualitásban valósul meg.)
Természetes dolog, hogy a 13-14. életév körül a kamasz zárkózottabb lesz. Zárkózottsága mélyén ott lappanganak ezek a feszültségek is. Mint ahogy az is természetes és helyes, hogy amikor fia szekrényében felfedezte a szexújságokat, megmondta, ezek a képek nem a valós életet mutatják. Pontosan ezt kellett tennie. Ha többször nem beszélne erről, akkor se gondolná a gyereke, hogy áldását adta rá. De ha úgy adódik, könnyedén vagy akár féltréfás formában jelezheti bosszúságát vagy nemtetszését. A férjének is igaza van, hogy a gyereknek idővel megjön az esze és akkor majd abbahagyja a szexújságok nézegetését. Az ön által jellemzett gyerek – és család – esetében ez a valószínű.
A kamaszkor végén ugyanis megjelenhet az egyetlen – az akkor és ott egyetlen – kiválasztott emberhez kötő érzelem, amelynek személyessége megsemmisíti a szexújságok iránti érdeklődést. (Akinél ez tartósan megmarad, az valamiféle infantilis regresszió – gyermekes visszacsúszás a személyiségfejlődés korai állapotaiba – jele.)
Általános szabály: tudnunk kell, hogy a kamasz gyengédségre, mindenestől elfogadó szeretetre vágyik, ha látszólag el is utasítja közeledésünket (például elrántja a vállát, ha meg akarjuk simogatni). Ha nyugodtan jelen lehet a családban, nem kell faggatástól, elítéltetéstől tartania, netán percenkénti szemrehányásoktól, akkor továbbra is jól fogja magát érezni közöttünk, az otthon továbbra is biztonságot ad számára, ha ezt nem is mutatja ki, s ebben a biztonságban könnyebben küzd meg belső feszültségeivel.
Nők Lapja 1998/19. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
