– Bernikém, amikor majd férjhez mész, te is mindig azt figyeld, hogy mit csinál a férjed rosszul, és azonnal tedd is neki szóvá, ahogyan édesanyád teszi velem – mondtam negyedikes kislányomnak, miután a feleségem rám szólt, hogy szerinte nem úgy kellene enni a csípős csirkeszárnyat, ahogy én eszem.
– Jaj, Tati, az én férjem tudni fogja, hogy miként kell illemtudóan enni.
– Azt én is tudom, nézd csak meg, milyen elegánsan eltartom a kisujjam, amikor a szájamhoz emelem a csirkeszárnyat.
Berninek egy pillanatra elkerekedett a szeme, majd ránézett az édesanyjára, aki alig láthatóan megrázta a fejét.
– Jaj, Tati, mikor fogsz végre megtanulni rendesen enni?!
– Szeretnélek emlékeztetni, Berni, hogy Kristóf bátyád az általános iskolában szépevési versenyt nyert.
– De azt a mamától tanulta!
– Ötven százalékban a mamától, ötven százalékban tőlem, hiszen a kettőnk gyereke.