Elsőre talán abszurdnak tűnhet az elgondolás, hogy valaki a Vatikán hivatalos ördögűzőjeként végzi mindennapi hivatását, de a kritikai megjegyzések ellenére Gabriele Amorth 2016-os halálát követően is a katolikus egyház nagy tiszteletben tartott alakja maradt.

Az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének alapítója, termékeny sikerkönyvíró ördögűzés és démoni megszállottság témákban, egyházi zsinatok szigorú bírálója, több ezer ördögűzőeljárás vezetője – csak néhány kiemelkedő információ a popkultúrát is megmozgató pap nem mindennapi életrajzából. De ki volt valójában ez a világi és egyházi oldalról is nagy figyelmet kapó férfi és hogyan került ügyvédcsaládból a szentegyház pulpitusára, ahonnan egész életében a gonosztól való szabadulást hirdette?

Kifejezetten ördögűzésre képezték ki

Gabriele Amorth 1925. május 1-jén született Modenában, Olaszországban, legfiatalabbként a négy testvér közül. Szülei hithű katolikus lévén gyermekeikben is igyekeztek erős hitet ébreszteni, melyre az olasz történelem egyik legviharosabb időszakában úgy érezték, kiváltképp szükség van. Apja és nagyapja is ügyvédek voltak, a papi hivatást megelőzően a világháború alatt még Amorth is kivette a részét az olasz ellenállási mozgalom harcosaként, közben jogi tanulmányokat folytatott és Giulio Andreotti, Olaszország későbbi miniszterének helyetteseként is szolgált. A fasizmus térnyerése és a második világháború kitörése ellenére, vagy épp a nehéz idők kihívásai okán Amorth elhívást érzett a papságra és a középiskola befejezését követően azonnal belépett a szemináriumba.

A valódi Gabriele Amorth atya (Fotó: Eric VANDEVILLE/Gamma-Rapho/Getty Images)

1954-ben szentelték pappá, ezt követően plébánosi szolgálatát Rómában kezdte, de az évek során több parókián végzett egyházi munkát, mígnem az 1980-as években be nem kapcsolódott az ördögűzés gyakorlatába. Ezekben az időkben a katolikus egyház felélénkült érdeklődést tapasztalt az ördögűzés rítusa iránt,

Amorth pedig egyike volt azoknak a kiválasztottaknak, akiket kimondottan erre a gyakorlatra képeztek ki, sőt mi több, kis idő után már a szakma legkiválóbbjaként szerzett hírnevet.

Képzett és keresett ördögűzőként bejárta Rómát és Olaszországot, de szerte a világon teljesített szolgálatot felsőbb utasításra. Úgy vélte, a démoni megszállottság valódi jelenség és az ördög minduntalan azon fáradozik, hogy az emberek lelkét beszennyezze, ebben pedig a modern társadalom is a segítségére van. A szekularizmus, a rock and roll, a Harry Potter könyvek és a hindu tanok terjedése révén sebezhetőbbé válunk a démoni befolyással szemben.

Orvosokkal és pszichiáterekkel is együtt dolgozott

A kétezres évekre több mint 50 ezer Amorth atya által elvégzett szertartásról szóltak a hírek, ez a szám aztán egyre csak nőtt, 2010 márciusában 70 000-re, 2013 májusáig pedig addigi szolgálata során már 160 000 elvégzett ördögűzésről számolt be a hírhedt exorcista. Amorth úgy vélte, ez abból kifolyólag vált lehetségessé, hogy egyes áldozatok többszöri eljárást is igényeltek, miután egyszerre több démon is megszállta őket, de elmondása szerint adódott, hogy a gonosz olykor még messzebb ment, és egyenesen a Vatikánvárosban csapott le. Ez utóbbi 1981-ben történt, amikor Ali Agca merényletet követett el II. János Pál pápa ellen.

Az általa képviselt eljárás alkalmával – amikor ördögűző imádságokat skandált és párbeszédet folytatott a démonnal – előnyben részesítette a templomi tartózkodást, a feszület használatát, melyet az áldozat kezébe adott, ezenfelül a kiköpött tárgyakhoz zsebkendőre is szüksége volt. Amorth atya hitte, az ördögűzés nem kizárólag spirituális gyakorlat, emiatt minden esetben előzetes egészségügyi vizsgálatot kért, gyakran működött együtt orvosokkal és pszichiáterekkel, hogy segítsen a megszállottnak hitt betegeken. Arra a kérdésre, melyek lehetnek a megszállottság árulkodó jelei, egy interjú során azt felelte, a tünetek öt főbb területen, az egészségi, érzelmi, az üzleti ügyekben, az életkedvben és vele együtt a halál utáni vágyban mutatkoznak meg.

Amorth atya mutatja, milyen tárgyak kerültek elő a megszállottak testéből az ördögűzések során. Fotó: Eric VANDEVILLE/Gamma-Rapho/Getty Images

Életében mindenről határozott véleménye volt, bírálta az egyház modernizációját és reformjait, mert véleménye szerint csak gyengítették a közösséget a gonosszal szemben. Ezek a dogmatikus kijelentések aztán tovább növelték kritikusai számát, akik elítélték őt tudománytalan megközelítéseiért és unortodox módszereiért. A démoni megszállottság valóságának kitartó védelmezőjeként személyét azonban mindezek ellenére haláláig tisztelet övezte a katolikus egyházon belül. Munkásságát, írásos értekezéseit – melyek időről időre a filmeseket is megihletik – a mai napig tanulmányozzák és vitatják a teológusok. 

Kiemelt kép: A pápa ördögűzője, Sony Pictures