Csen Ji-Sao eredetileg Shi Jang néven született a Dél-kínai tenger partjainál, a kínai Kuangtung tartományban 1775-ben, és mint arrafelé oly sokan, később luxusprostituáltként kereste a kenyerét az úszóbordélyokon. A történet szerint férje, a nagy hatalmú kalózkapitány, Csen Ji azért kereste fel a nőt, mert az kéjhölgyi karrierje során agyafúrt üzletasszonyként vált híressé, és a birtokába került információkkal hatalmat gyakorolhatott gazdag, befolyásos ügyfelei felett.
Pénzügyi hozzáértésének és üzleti érzékének aztán kalózkirálynői pályafutása alatt is nagy hasznát vette: 1801-ben huszonhat éves volt, amikor is Csen Ji kalózzal kötött házassága révén elindulhatott ezen a kalandokkal kikövezett úton. Egyes pletykák eleve úgy tartották, hogy frigyük feltételeként Csen Ji-Sao egyenlő irányítást követelt a legénység felett, így már családi vállalkozásként ápolták tovább a generációkon átívelő örökséget, melynek gyökerei a Ming-dinasztiáig (1368–1644) nyúltak vissza.
Csen Ji feleségével az oldalán megerősítette hírnevüket, és szövetségbe tömörítette a bizonytalan, egymással versengő flottákat, akiket egyébként zászlójuk színéről lehetett megkülönböztetni. 1804-re a szövetség, melyet Vörös Zászlós Flottaként emlegettek (ez volt ugyanis a legnagyobb a hat flotta közül), az egyik legerősebb kalózhaddá vált Kína történelmében, ám alig néhány évvel később bekövetkezett a tragédia. Csen Ji 1807-ben unokatestvére flottájában harcolt, amikor elfogták és kivégezték Vietnám és Kína határán – a források egyébként eltérően írnak haláláról, egyes írások szerint egy baleset következtében fulladhatott vízbe, még vannak, akik szerint felesége vagy örökbefogadott fia ölték meg. Halálának árnyékában szinte azonnal felélénkültek a kalózok közötti belső harcok, és Csen Ji-Sao-ra hárult a feladat, hogy véget vessen a konföderáción belüli zavargásoknak.
A szárazföldet is meghódította a női kalóz
Csen Ji-Sao csupán egyet tehetett, maga mellé állította férje ezredesét, egyben fogadott fiát és szeretőjét – Kínában gyakran alkalmazták a „felnőttkori” örökbefogadást, hogy rokonsági kapcsolatot teremtsenek az intimebb kapcsolatokhoz –, Csan Pao támogatásával, 1810-ben kötött házasságuk révén pedig átvette a Vörös Zászlós Flotta teljes irányítását. Csen Ji-Sao parancsnoksága alá a becslések szerint ekkortájt (a szövetségesei jóvoltából) körülbelül 80 000 kalóz , 1000 nagyobb és 800 kisebb dzsunka, vagyis vitorlás bárka tartozott. Könyörtelen és ellentmondást nem ismerő vezetői taktikáival hamar elérte, hogy az újraegyesített szövetség korábban sosem látott erőfölényre és vagyonra tegyen szert. A kalózkirálynő kompániája uralta egész Kuangtung tartományt, a partszakaszukon való elhaladásért védelmi pénzt szedtek, a kereskedőhajókra vámot vetettek ki, de később már a szárazföld bizonyos részeit is meghódították – a só – és ópiumkereskedelem teljesen az ő kezükre került.
Csen Ji-Sao a legendák szerint nem csupán hatékony és igazságos vezető volt, de híres volt rendkívüli tárgyalókészségéről is, mely lehetővé tette, hogy különféle alkukat kössön a kínai kormánnyal és a térség további kalózcsapataival. Könnyedén eligazodott a bonyolult politikai és társadalmi intrikák között, továbbá szigorú szabályaival fegyelmet és rendet tartott: az általa megalkotott magatartási kódex kihágás esetén kemény büntetéseket tartalmazott. A parancs megszegéséért, a közkincsből való lopásért vagy dezertálásért korbácsolás, csonkítás, de akár lefejezés is járhatott,
egy női fogoly megerőszakolását pedig egyenesen halállal büntette.
A brit, de még a portugál flották sem tudták megdönteni hatalmát, sőt, egy alkalommal a kínai csapatok közül több mint hatvan császári hajó állt át az oldalára, miután cserébe megígérte, megkíméli a legénység életét.
Gondtalan nyugdíjas évek
A sorozatos, nagyszámú áldozatot követelő ütközetek után a császár azonban megelégelte, hogy haditengerészete tehetetlenné vált, ezért a tartomány békéjét előtérbe helyezve felajánlotta a kalózoknak, hogy hatalmukat törvényesen is elismeri, ha véget vetnek a zendüléseknek. Egy másik álláspont szerint azonban Csen Ji-Sao a kalózszövetség ellen fordult, a küzdelembe aztán a britek és a portugálok is bekapcsolódtak, míg más források úgy tartják, Csan Pao flottájával együtt átállt a Birodalmi Haditengerészethez amnesztiáért. Bármi történt valójában, 1810-ben a hírhedt koalíció felbomlott, a kalózkirálynő áprilisban átadta a császárnak több, mint kétszáz megmaradt hajóját, elfogadta a kormány kedvező amnesztia ajánlatát, és hivatalosan is nyugdíjba vonult.
Miután férjéhez hasonlóan vagyonát és húsz hajóból álló magánseregét is megtarthatta, a kormányzó védelmét élvezve visszavonult a kalózkodástól. Kantonban telepedett le, Csan Paóval – aki időközben fiatalon elhunyt – közös fiukat és előző házasságából származó két gyermekét már itt nevelte fel. Nyugdíjas éveiben korábbi életéhez képest viszonylag békésen élt, kaszinót és bordélyházat üzemeltetett 69 éves koráig, ekkor hunyt el 1844-ben. Hozzá hasonló rendkívüli női kalózvezér csupán egy akadt még a történelem során, Lo Hon-csó a 20. század első felében Hongkongban tevékenykedett, de a popkultúrában továbbra is Csen Ji-Sao maradt a nagy kalózkirálynő, akit a Karib-tenger kalózai franchise-ban a kilenc kalózúr egyikeként is megjelenítettek.
Kiemelt kép: Ancient Origins, Wikipédia Common/nőklapja.hu