A virágokat évezredek óta fogyasztják az emberek, kulináris és gyógyászati célokra való felhasználásuk egészen az ókori időkig nyúlik vissza. A világ számos kultúrájában az ehető virágokra hagyományos ételek, teák és gyógynövénykészítmények összetevőjeként tekintettek, például az ókori Görögországban a krókusz virág szirmait sárga ruhafestékként, de ételek ízesítésére és színezésére is alkalmazták. A kínai konyhában a krizantém gyógyhatású virágaiból teát és leveseket készítenek, Indiában pedig az ajurvédikus gyógyászat elterjedt hozzávalói az olyan virágfajták, mint például a hibiszkusz. Hazánkban már a 18-19. századi szakácskönyvek is tartalmaztak virágos recepteket és úgy tűnik, az egyre inkább előtérbe helyezett természetes életmód nem csupán a gyógynövények, de a virágkonyha iránt is felélénkítette az érdeklődést. 

Saláták, desszertek, szörpök és lekvárok, virágzselék és mézek színpompás változatai jönnek szembe a közösségi média felületeken, ahol a videókat követve kikísérletezett, jól bevált receptekből is válogathatunk, ha úgy döntenénk, belevágunk a természet szépséges – és egészséges – növényeinek feldolgozásába.

Az ehető virágok ugyanis gazdag vitamin és antioxidáns tartalmuk (árvácska, ibolya) miatt jótékonyan hatnak egészségünkre, nem egy közülük segíti az emésztést (kamilla, körömvirág) és gyulladáscsökkentő (levendula, rózsa) vagy hangulatjavító (sáfrány, levendula).

Mielőtt azonban begyűjtenénk őket, nem árt kicsit elmerülni sokféleségükben, mert jótékony tulajdonságaik mellett mérgezők vagy allergének is lehetnek, ezért csak olyan fajtát válasszunk, amiről hiteles forrásból tudjuk, hogy asztalunkon is jó helyen van (mi is összegyűjtöttünk korábban 16 ehető fajtát). Az elkészítés ráadásul könnyű és változatos, még egy kezdő háziasszony is meg tud birkózni a sós és édes receptekkel, melyekbe nyersen, főzve vagy sütve, esetleg rántva is kerülhetnek az ehető virágok, az eredmény pedig minden esetben látványos és finom. 

Ibolya és kerti árvácskák

Az ibolya és a hozzá hasonló kerti árvácska az első és legalapvetőbb fajták, melyet a virággasztronómia említ, ezek közül is főként a kék virágú illatos ibolya, ugyanis vannak mérgező változatai. Bátran termesszünk belőle kertünkben, de ahogy minden virágnál, itt is vigyázzunk arra, hogy szennyezéstől mentes területre ültessük és felhasználás előtt mindig alaposan tisztítsuk meg. 

Erzsébet királyné, vagyis Sisi rajongott az ibolyafagylaltért, de önmagában a virág árnyalatát is szerette. Gödöllői szobájának falát ugyancsak ibolyaszínűre festette. Fotó: Getty Images

Az ibolyát az ókorban esszenciaként bájitalokhoz is felhasználták, de készítettek belőle a történelem során illatszerekbe olajokat vagy likőrt, szirupot, mályvacukrot, napjainkban pedig főként ibolyás süteményekbe, jégkrémekhez, salátákhoz, tortákhoz, levesekhez alkalmazzák, vagy tinktúraként torokbántalmakra. A szirmok íze édeskés, cukorba vagy pudingba forgatva, ecettel felöntve salátákhoz is fogyaszthatjuk.

Pitypang a tányéron

A pitypang vagy gyermekláncfű az egyik legizgalmasabb virág manapság a konyhában. Gyermekkorunkban előszeretettel szedtük, fűztük koszorúba és játszottunk vele az udvaron, de élénk színén, gyógyhatásain – többek között vértisztító, vizelethajtó, javítja az emésztést, támogatja a máj, a vese működését – és mutatós virágán túl már az is régóta ismeretes, hogy minden része ehető. Gyökeréből vércukorszintcsökkentő tea, leveléből friss saláta készíthető, virágának pedig egyik legízletesebb elkészítési módja, ha, akárcsak a gombafejeket, egyszerűen kirántjuk. Vitaminban gazdag, magas a magnézium, cink és vastartalma, ráadásul a jótékony virágfalatok néhány másodperc alatt elkészülnek a hagyományos liszt, tojás, zsemlemorzsa bundában.

Rózsalekvár és rózsaszörp

A kertekben leggyakrabban előforduló rózsát évszázadok óta sokféleképpen használják főzéshez és gyógyászati célokra. Biztosan hallottunk már a a virág ehető, illatos szirmaiból készülő rózsalekvárról, rózsaszörpről vagy rózsateáról, melyek antibakteriális, vérzéscsillapító és gyulladáscsökkentő hatásúak, de ha konyhai felhasználásáról nem is, kozmetikai előnyeiről számtalan helyen olvashattunk. 

A lekvárok királynőjeként emlegetett rózsalekvárt péksüteményekhez, kenyérre kenve vagy desszertekben is hasznosíthatjuk. Fotó: Getty Images

Szirmai frissen szüretelve, levendulával vagy különféle gyümölcsökkel, citrommal vagy eperrel párosítva jól illenek tortákba, krémekbe, kekszekbe. Szárítva, rózsacukorként vagy fagyiként, rózsavízként limonádékba, fagylaltokba egyaránt ízletes. 

Leves csalánból? Igen!

Talán furcsán hangzik, de csalánból nem csupán méregtelenítést segítő, vértisztító teát, hanem levest és főzeléket is készíthetünk, mely ízében leginkább a spenótra hajaz és vastartalmában sem marad el tőle. Tulajdonképpen igazi vitaminbomba, gyulladáscsökkentő, immunerősítő, ásványi anyagokban gazdag és antioxidánsként is támogatja a szervezetet, ami a tavaszi időszak során különösen fontos. A levesbe tehetünk még fűszereket, gyökérzöldségeket, hagymát, fokhagymát, szerecsendiót – a székelyek egy kis tejfölt is tesznek hozzá – melyek mind kihozzák a csalán kellemesen fanyar ízét. Igazán finom még rántottába, szószokhoz, pizzára, lepényekre és körözöttbe, vagy akár pesztóként tésztákra. 

Kiemelt kép: Getty Images