A „száz legszexibb nő” választást idén Ashley Graham nyerte a Maxim magazin listáján. (Magyar vonatkozás, hogy Palvin Barbara is szerepel rajta.) Ez a győzelem jókora kavicsot hajított az állóvízbe. Ashley Graham ugyanis úgynevezett plus size modell, vagyis nem a világszép nádszálkisasszonyok terepén hódít. A testalkata sokkal közelebb van a hétköznapihoz. Sőt, annál is egy kicsikét plus size-abb. Jó egyébként ez a „plus size” jelző, mert megment attól, hogy leírjam a „telt”, „teltkarcsú”, „rubensi testalkatú” és hasonló minősítéseket, amiket ma már nem nagyon érdemes/szabad használni – és nem is használunk. 

A kommentelők persze használják a magazin cikkei alatt – sőt, sokkal cifrábbakat is. Sokan egyszerűen sértésnek veszik, hogy a világ legszebb nője nem illeszkedik a lassan százéves trendbe: hogy a szép nő vékony. Viszont Ashley Graham egész pályafutása arról szól, hogy fogadjuk el önmagunkat és egymást, vessünk véget a testalkat miatti megszégyenítésnek. Mindenki úgy szép, ahogy van – és kész. Ashley Grahamet tizenkét éves korában fedezték fel – azóta szerepelt már az összes valamirevaló divatmagazinban. Persze a háromgyermekes anyukának sem könnyű mindig az önelfogadás: bevallása szerint a szülés után nehezen nyerte vissza az alakját.

A hír hallatán szerkesztőségünkben is kialakult egy kis beszélgetés. Volt, aki szerint ez nagyszerű fejlemény. A modellkedéshez értő kolléganőnk hozzátette: ahhoz, hogy valaki plus size modellként ilyen ragyogóan nézzen ki – arányosan és harmonikusan –, abban is hatalmas munka van, és nagyon oda kell figyelni mind a testmozgásra, mind pedig a táplálkozásra. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az önelfogadás persze nagyon fontos, de ettől még a túlsúly egészségügyi kockázati tényező. Ha meg evolúcióbiológiailag nézzük a dolgot: a férfiaknak az őskor óta a plus size modellek tetszettek, mert annak idején ők voltak azok, akik nagyobb eséllyel tudtak kihordani és táplálni egy gyereket. Így ha egy férfinak inkább az ilyen típusú nők tetszenek, megnyugodhatnak. Nem bennük van a hiba, hanem a karcsúság egyeduralmát hirdető korszellemben. Aminek lassacskán vége. Ettől függetlenül: a győztes van, akinek tetszik, van, akinek meg nem. És amíg kulturáltan meg tudjuk fogalmazni a véleményünket, ezzel kapcsolatban nincs rossz válasz.