Tiszta őrület, hogy miközben az elmúlt évek egyik legnépszerűbb dekorációs megoldása a színek szerint rendezett könyvek a polcon, addig a közösségi médiában látható otthonokban, és a bennük lévő gyerekszobákban eluralkodni látszanak a bézs különböző árnyalatai. Néhány évvel ezelőtt vendégségben voltam egy házban, ahol egy akkor még gyerektelen házaspár élt, mivel azonban már komolyan tervezték a családalapítást, aktuális házfelújításuk alkalmával megcsinálták a gyerekszobát is. A szoba valóban gyönyörű volt, természetes, semleges színek, sehol egy élénk árnyalat, mindenhol csak pasztell. Csak a bútorok árulták el, hogy előbb-utóbb gyerek lakja majd a szobát, valamint néhány absztrakt zsiráfábra a púderszínű tapétán. Három kisgyerekekkel rendelkező barátnőm bement a szobába, és annyit mondott: „egy gyerektelen ember elképzelése a gyerekszobáról”. Akkor még nem tudtuk, hogy tulajdonképpen az úgynevezett „sad beige (szomorú bézs) parenting” minősített esetével állunk szemben. De ne szaladjunk ennyire előre az időben.
A bézs az új pink
Az elmúlt években a semleges színek dominálják a trendeket, mind a lakberendezés, mind a divat terén. Azok a celebritások, akik néhány évvel ezelőtt biztosan a lehető legharsányabb árnyalatokkal vétették volna magukat észre, ma leginkább a „nude” elkötelezett hívei. Míg az ezredforduló tájékán és az azt követő években az úgynevezett it girl-ök, mint például Paris Hilton, Nicole Richie vagy Lindsay Lohan egyáltalán nem féltek a színektől, ma azok a hírességek is, akik kimondottan a magamutogatásra építették fel az imidzsüket, sokkal visszafogottabb színekben pompáznak. Kim Kardashian monokróm ruhakollekciókat dobott a piacra, Kylie Jenner babaváró buliján szintén a semleges színek domináltak. Várható volt, hogy a bézs-imádat előbb utóbb az influenszereket is utoléri, és az Instagram egyik leginkább szemet gyönyörködtető árnyalatává válik. A today.com-on olvastam egy szakértő nyilatkozatát, aki az anya influenszerek világában uralkodó trendeket vizsgálja, és ő mondja, hogy az influenszer menedzsmenttel foglalkozó cégek kimondottan arra buzdítják ügyfeleiket, hogy minél semlegesebb színek domináljanak az otthonukban és gardróbjukban is, ez ugyanis lehetővé teszi, hogy az általuk népszerűsített szponzorált termékek azonnal szembe tűnjenek, ha valaki ránéz egy képre. Tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy a bézs közeg kiváló táptalaja a termékelhelyezéseknek.
A gendersemlegességtől a környezetvédelemig
De mielőtt a tárgyra térünk, és megnézzük, hogyan vált a sad beige trend egyfajta nevelési szemléletté, érdemes egy kicsit azt is megvizsgálni, milyen olyan globális jelenségek jelentek meg a világon, amelyek befolyással vannak a gyerekdivatra. Először is ott van a gendersemlegesség, amelynek kiváló eszköze minden bézs árnyalat. Ma már egyre kevesebb helyen állja meg a helyét az a gondolat, hogy a kék fiús, a rózsaszín pedig lányos szín, de azt egyáltalán nem mondhatjuk, hogy ez a beidegződés feledésbe merült volna. A drappra senki meg nem mondja, hogy melyik nemhez „illik” jobban, így ideális opció lehet azoknak, akik szeretnék ezt az egész lányos/fiús problémakört elkerülni.
Az sem mellékes, hogy egyre több szülőben ébred fel a lelkiismeret az ökológiai szempontokkal kapcsolatban. Egyre több családban kerülnek tiltólistára a fröccsentett műanyag játékok, vagy legalábbis komoly korlátozás alá esnek. A szülők egy része tudatosan szeretné megfékezni a mértéktelenséget, és mennyiségi helyett minőségi szempontok szerint választ játékokat.
Ebben persze rengeteg minden és mindenki akadályozhatja, legfőképpen a rokonok, de akadnak kellően elszánt szülők, akik vagy a már említett környezettudatosság miatt és/vagy esztétikai törekvésektől vezérelve nem engedik otthonukba a rikító színekben pompázó kacatokat.
Végül az sem mellékes szempont, hogy a természetes anyagokhoz a legtöbbünkben az a képzet társul, hogy azok biztonságosak és mentesek mindenféle mérgező anyagoktól. A natúran hagyott fajátékok, illetve a fehérítetlen, festetlen pamut is általában a bézs valamelyik árnyalatában pompázik, így ez a színvilág az egyszerűség mellett a kemikáliáktól mentes tisztaságot is jelképezi. Mindez természetesen csak a látszat, és a „sad beige” trend bírálói nem győzik hangsúlyozni, hogy attól, hogy valami natúr színű, egyáltalán nem biztos, hogy etikus vagy fenntartható kereskedésből származik.
A könyvtáros, aki megmondja a tutit
Ha már bírálóknál tartunk, maga a „sad beige” kifejezés Hayle DeRoche, humorista írónő (és könyvtáros) tollából származik, aki That Sad Beige Lady nevű TikTok oldalán a német filmkészítő, Werner Herzog borús hangnemében örökíti meg a gyerekcuccokkal foglalkozó üzletek flancos ajánlatait. DeRoche a HuffPostnak elmondta, hogy a videókat általában ebédszünetben veszi fel a kocsijában a könyvtár parkolójában, ahol dolgozik, és némelyik akár 12.5 millió like-kal is büszkélkedhet. „Minden olyan natúr színű dolog sad beige, amiből kiszívták az örömöt” – nyilatkozta DeRoche a today.com-nak. A sad beige irányzatnak ugyanúgy vannak megrögzött követői, ahogyan bírálói is. Ennek a cikknek nem célja, hogy igazságot tegyen, abban azonban nyilván nagyon sokan egyetértünk, hogy bizonyos ruhamárkák kínálatában rendkívül ízléstelen gyerekruhák szerepelnek. Nem hiszem, hogy csak engem zavar, de a legnépszerűbb fast fashion márkák kollekcióiban gyakorlatilag csak tüllszoknyák vannak, illetve rengeteg az agyonflitterezett, nagy méretű logókkal díszített, csillámos ruhadarab, ami mintha azt sugallná, hogy a kislányoknak továbbra is a habos-babos öltözék való.
@sadbeige if this app disappears remember my sad beige legacy 😔
♬ A una Rosa (Voche 'e notte antica) - Werner Herzog
Egy tanulmány szerint a gyerekek stílusérzéke hétéves koruk körül kezd kialakulni, ekkor már nem csak arról van elképzelésük, hogy egy bizonyos ruhadarabot hajlandóak-e felvenni vagy sem, hanem elkezdik megkülönböztetni a különféle öltözködési stílusokat. A gyerek öltözködési stílusa saját személyiségének része, amelynek alakulásában bizonyára nagy szerepe van a felnőttek ízlésének, azonban azt minden szülőnek el kellene fogadnia, hogy saját stílusának a gyerekre való tukmálása hasonlóan erőszakos beavatkozás, mint olyan különórára járatni, amit a gyerek utál, vagy olyan iskolába kényszeríteni, ahova nem szívesen teszi be a lábát. Ezek a kérdések mindig vékony jeget jelentenek a gyereknevelésben. A sad beige bírálói pont azért olyan szigorúak, mert úgy vélik, hogy ez a fajta esztétika a felnőtt ízlés dominanciájára épül, sőt, bizonyos szélsőséges esetekben a szülők vagy leendő szülők attól való félelméből fakad, hogy gyerekük és a vele járó rengeteg holmi nem fog beleilleni az általuk szeretett és szépnek tartott környezetbe.
Valós életünk színei
Itt jön képbe azonban az elképzelés és a valóság, amely között bizonyos esetekben egyáltalán nincs közös halmaz. Nem vitatom, hogy nagyon szépen mutatnak az Instagramon a törtfehér és nude színű ruhákba öltöztetett gyerekek natúr színű és anyagú játékokkal a kezükben egy bézs kanapén, amelyen sehol sem látható egy árva folt sem, de a legtöbben talán egyetértünk abban, hogy (kis)gyerekkel az élet nem így néz ki. Sosem értettem azokat a szülőket, akik folyamatosan rászólnak a gyerekükre a játszótéren, hogy ezt vagy azt ne csinálják, mert koszos lesz a ruhájuk, vagy akik olyan lehetetlen szabályokat vezetnek be annak érdekében, hogy az otthonukban minden kényes színű bútordarab és szőnyeg tiszta maradjon, amelyek már az élhetetlenség határát súrolják (vagy el is érik).
Amikor a kicsi gyerekek megtanulják a színeket, komoly mérföldkő kognitív megértésük fejlődésében. Amikor színekkel foglalkoznak, fejlődik a vizuális felfogásuk is, ami nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy az agy helyesen értelmezze, amit a szem lát. A személyes véleményem az, hogy a semleges közeg mindig attól lesz izgalmas, hogy teret ad valaminek, hogy kitűnjön ebből a közegből. Ha ez a valami nincs ott, akkor a bézs 50 árnyalata eseménytelen közeg marad. De azt hiszem, a gyerekek szótárában ez a kifejezés sem szerepel.
Kiemelt kép: Unsplash
