A szőke kislány a játékboltban álldogálva azon tűnődik, melyiket válassza a polcon sorakozó, kizárólag fekete bőrszínű babák közül. Eközben egy befolyásosnak tűnő, gazdag, latin-amerikai nő nappalijában fehér szobalány tüsténkedik. Hasonlóképp, egy bizonyos pedikűr szalonban fehér nők lesik az ázsiai hölgyvendégek kívánságait.
A fenti jeleneteket Chris Buck amerikai fotós modellezte le, felcserélve a hagyományos szerepeket. Három fotója májusban jelent meg Oprah Winfrey magazinjában. Sztereotípiákra, az erőviszonyok és a lehetőségek különbözőségére kívánta felhívni a figyelmet. Az alkotó párbeszédre buzdított a hátrányos megkülönböztetésről és az eltérő kultúrákról.
Részt vettem egy színházi gyakorlaton. A drámafoglalkozáson a commedia dell’arte különböző figuráinak bőrébe bújtunk bele. Először is, jött a zanni. Egy szegény ember, aki óvatosan sétál, fáradtan, éhesen. Nincstelen. Mintha egy mocsárban vagy futóhomokon tipegne. Kíváncsi, rácsodálkozik mindenre, mindenkire, akivel útján találkozik.
A workshop vezetője hozott magával igazi álarcokat is, melyek talán éppen velencei mesterek által készültek, bőrből. Arca elé tartotta egyiket. Fehér bőre a sötétbarna tárgytól mahagóni árnyalatú lett. És mozogni kezdett, ahogy egy zanni, tudásra, újra, felfedezésre szomjasan, a földet, az újat felderítve, a színpadot jelentő térben lépegetve. Átváltozott.
Amikor a Londonban bemutatott Harry Potter és az elátkozott gyermek című színdarab színészeinek kilétét nyilvánosságra hozták, nagy port kavart, hogy Hermionét egy fekete bőrű színésznő, Noma Dumezweni játssza. Az egyébként díjnyertes, tapasztalt művésznő mellett kiállt mind a filmbeli Hermionét alakító Emma Watson, mind J. K. Rowling. Az írónő egész pontosan Hermione jellemzésére emlékeztetett. Azt írta, a varázslótanonc lány barna szemű, göndör hajú és nagyon okos. A bőrszínéről azonban egy szó sem esett.
Nehezen tudjuk elképzelni, amit nem ismerünk. Ami felcserélt. De kérdezem, mi történik, ha egyszer-egyszer a megszokott helyett a másik helyébe vagy helyére képzeljük magunkat, és eljátszunk a gondolattal, milyen érzés lehet a kisebbséghez tartozni.
Nyitókép: qz.com
