Hogyan kerültetek Észtországba?
Még a kapcsolatunk elején mesélte a férjem, mennyire vonzza a Baltikum. Így aztán egy kéthetes körúton bejártuk többek között Rigát, Helsinkit és Tallinnt is. Alighogy beértünk az észt fővárosba, rögtön úgy éreztem, hogy itthon vagyok. Hogy tudnék itt élni. Később, amikor gyerekeink születtek, egyre többször merült fel bennünk, milyen jó lenne máshol élni, más kultúrába is belekóstolni, a gyerekeknek is megmutatni egy másik világot. Miután egyikünk sem bírja a hőséget, inkább az északi országokban gondolkodtunk. Aztán két éve a férjemet, mint egy tündérmesében, megkereste egy informatikai világcég egy visszautasíthatatlan tallinni állásajánlattal. A háromkörös interjúsorozat végére kezdtük elhinni, hogy az álmunk valóra válhat. 2021 augusztusában érkeztünk. Eddig albérletben laktunk, de most vettünk egy házat, miután eladtuk a budapestit. Elvágtuk a szálakat, most már itt van lakcímkártyánk, itt adózunk.
Mi az, ami megfogott az országban?
Ahogy begördültünk Tallinnba, elsőként a házak kertjében magasodó, húsz-harminc méteres fenyők nyűgöztek le. Úristen, milyen szerencsések, akik itt élnek! Úgy alakult, hogy végül azon a környéken vettünk házat, úgyhogy most magamra is irigykedhetek. Rengeteg a zöld, szép az óváros. Itt biztonságban érezheti magát az ember. Nagyon sok kisgyereket látok egyedül közlekedni buszon vagy rollerrel. A hét-nyolc-kilenc évesek simán egyedül járnak iskolába. Nem igazán hallunk betörésről. Alapvetően az a benyomásom, hogy mindenki békén hagy mindenkit. Az itteniek rendszeresen sportolnak, ha kinézek az ablakon, szinte mindig látok futókat. Télen síelnek. Sok a fiatal család, a párok jellemzően korábban vállalnak gyereket. A főnökömnek ugyanakkora gyerekei vannak, mint nekünk, de egy tízessel fiatalabb nálam. Tiszta a levegő, nincs szmog, de ha lenne is, elfújná a tengeri szél. Természetesen itt sem minden fenékig tejfel, az infláció például egy ideig durvább volt, mint otthon, de mi akartuk az itteni életet, emiatt nem akadunk fent a nehézségeken.
Milyen munkát találtál?
Otthon a gyerekek születése előtt angoltanárként dolgoztam, de már kiestem a gyakorlatból, és itt egyébként is mást szerettem volna csinálni. Célom volt, hogy minél hamarabb használható észt nyelvtudást szerezzek, így már otthon elkezdtem a felkészülést. Itt pedig ingyen lehet észtül tanulni, ami fantasztikus, úgyhogy haladó szintről folytathattam. Már egy éve kint voltunk, amikor elém került egy hirdetés: a szomszédos kisvárosban nyílt bevásárlóközpont kis kávézójába cukrász-pék munkatársat kerestek. Kishitű voltam, de annyiszor szembejött a hirdetés, és éreztem, hogy nekem szól, így végül jelentkeztem. Észt nyelvű levelemben tulajdonképpen arról írtam, miért nem én vagyok a megfelelő jelölt. A főnöknő azonban rögtön felhívott, beszélgettünk, és felvett. December eleje óta dolgozom itt. Négy hónapig teljes állásban voltam, tizenkét órás műszakokat vittem. Ez nagyon kemény fizikai munka, ott az a rengeteg guggolás, emelés, a nehéz üstök, a tésztanyújtás, amibe a teljes testi erődet beleadod… Két nap munka, két nap pihenés, tekintet nélkül a hétvégékre. Az egész család élete megváltozott. Amikor hajnali ötre vagy fél hatra kellett beérnem, a férjem vitte busszal a gyerekeket az óvodába. Szuperül megoldottak minden helyzetet, és szerintem az ő hármasuknak jót tett az újfajta együttlét. De összességében mindannyian elfáradtunk ebben a rendszerben, úgyhogy félállásban folytatom. Most jó így, aztán később az erősebb észttudás biztosan hoz majd új lehetőségeket is.
Értékelik, ha beszéled a nyelvüket?
Nagyon. Ők is tisztában vannak vele, milyen nehéz. Már otthon megtanultam olyan mondatokat, hogy „Kölcsönvehetjük ezt a játékotokat?”, készülve a játszótéri helyzetekre. És aztán megdöbbenve tapasztaltam, hogy rengeteg olyan orosz él itt, akik egyáltalán nem beszélnek észtül, és nem is akarnak megtanulni, pedig sokan közülük itt születtek és itt nőttek fel. Természetesen nem mindenki gondolkodik így. Az egyik tanfolyamomon például szinte csak oroszok voltak. Az állampolgársághoz B1-es nyelvvizsga szükséges. Egyébként a lakosság harminc százaléka orosz, az iskolákban választható az orosz nyelv tanulása, az ovikban és az iskolákban is vannak orosz csoportok, osztályok.
Békésnek látod a népek együtt élését?
A felszínen békésnek tűnik. Egyébként ukránok is sokan vannak itt, a háború miatt pedig további nagyszámú menekült érkezett.
