1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

Nagypapám tanított úszni óvodáskoromban, és már akkor azt mondta, nagy úszó lesz belőlem. Ő volt az edzőm tizenhárom éves koromig. A délutáni edzések után mindig együtt mentünk biciklivel a mamámhoz, aki finom vacsorával várt minket. Erre szívesen emlékszem vissza.

2. Ki volt élete első szerelme?

Gyerekkoromban azt mondtam, hogy az apukámba voltam szerelmes… Abból az időből nem emlékszem szerelmekre. Kamaszként egy kosaras fiúval jártam először.

3. Mi az, amit sosem kérdezett meg a szüleitől, pedig meg kellett volna?

Szerencsére mindketten élnek, bármit meg tudok még tőlük kérdezni. Talán azt kérdezném meg, hogy gyerekkorukban mi volt az álmuk, és hogy elérték-e. Én boldognak látom őket.

4. Mi az, amit az életben a saját kárán tanult meg?

Nagyon-nagyon önfejű voltam, főleg tinédzserkoromban, ezt talán apukámtól örököltem. A 2008-as olimpián mindenki az úgynevezett cápadresszben versenyzett, én viszont nem hallgattam senkire, és hagyományos dresszben úsztam. Akkor megtanultam, hogy jó másokra is hallgatni, és nem lehetek ennyire makacs. (Katinka 400 méteres vegyesúszásban a 12. helyen végzett, 200 méter vegyesen a 17. helyen futott be – a szerk.) Persze az önfejűségnek előnye is van, a vízben például hasznos, hogy csak megyek előre, és semmi nem érdekel.

5. Kitől kellene bocsánatot kérnie és miért?

Az egyik gyerekkori barátnőmtől szeretnék bocsánatot kérni, akivel már ezer éve nem beszéltem, és még a születésnapjáról is lemaradtam. Azt mindenképp pótolni szeretném!

…

A további válaszokért lapozd fel a Nők Lapja 51-52. oldalát!

Hosszú Katinka idei 34. lapszámunk címlapsztárja volt. Akkor készült interjúnkat itt olvashatjátok el.

Szöveg: Pór Attila

Fotó: Csibi Szilvia